Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-160

32 A nemzetgyűlés 160. ülése 1023. évi július hó 24-én, kedden. Nekem nem érdekem senkit sem védeni és senkit sem támadni. Ha annak a munkásnak több bért adnak, azt nem nekem adják, nekem abból semmi hasznom nincs. En a nemzet érdekét, az ország érdekét nézem és azt mondom: a kormány helyezkedjék a helyzet magaslatára, mert addig itt nem lehet rend, konszolidáció, béke és nyugalom, amig a kormányzat szociális alapokra nem helyezkedik. Ma már nem lehet visszamenni a jobbágykorszakba . . . (Egy hang a jobboldalon : Nem is akarunk !) Szabó József: Bár ott volnánk! Most sokkal rosszabb ! Rothenstein Mór : Akaratunk ellenére is ott vagyunk ! Csik József: A társadalom épugy, mint minden élő organizmus, fejlődik és tökéletesedik. A mai társadalmi és gazdasági életnek is fejlődnie és tökéletesednie kell. Üdvös szociális javaslatokat kell a nemzetgyűlés elé hozni, hogy azokat a végleteket, amelyek a mai társadalmi és gazdasági életben vannak, lenyirbáljuk és valahogy közelebb hozzuk, egyöntetűvé tegyük az embereket. Nekünk, keresztényszocialistáknak az ideálunk : a keresztény becsületesség és igazságosság ollójával lenyesni azokat az ellentéteket és kinövéseket, amelyek a mai társadalmi életben vannak. Tudjuk, hogy ez könnyen nem megy, de szent meggyőződésünk, hogy egyszer sikerülni fog, mert ez a társadalmi haladás követelménye, s kormányzati rendszer, I amely ezt meg akarja akadályozni, struccpolitikát folytat, s azt a társadalmi haladás fövénye el fogja temetni. Epen azért, minthogy nem látom a mai kormány részéről ezt a haladó, szociális, demokratikus politikát megnyilvánulni, a kormányzat iránt bizalommal nem viseltetem és az indemnitási javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés balfelöl.) Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző: Csizmadia András! Baticz Gyula : Kérem a tanácskozásképesség megállapítását. Elnök: Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a jelenlévő képviselőket megszámlálni. Forgács Miklós jegyző (megszámlálja a képviselőket). Elnök : Minthogy nem vagyunk tanácskozóképes számban együtt, az ülést öt percre felfüggesztem. (8sünét után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Csizmadia András képviselő urat illeti a szó. Csizmadia András : T. Nemzetgyűlés ! Mint minden szónok, én is az előttem felszólalt t. képviselőtársam szavaiba kapcsolom bele a mondókáimat. Csak röviden foglalkozom Csik József képviselőtársamnak beszédével és amennyiben foglalkozom is vele, csak helyeslőleg beszélek róla. Azt mondta ugyanis a t. képviselőtársam, j hogy ő elitéli mindazokat, akik itt a nemzetgyűlésen szemrehányásokat tesznek a másik képviselőtársuknak és ezzel húzzák az időt. Ezt a magam részéről is elítélem, mert tudom, hogy a már gyógyulásnak induló fájó sebeknek újra még fájdalmasabbátételével sem a magyar hazán, sem magyar nemzetünk helyzetén nem segíthetünk. (Úgy van ! a középen.) Nem is ezt várják tőlünk künn, a mi választópolgáraink ; nem azt várják tőlünk, hogy mi egymás hibáját feszegessük, egymást együk, mint a rozsda a vasat, — hanem azt várják, hogy hozzunk nekik jó, okos törvényeket, olyanokat, amelyek a magyar hazának és a magyar nemzetnek csak a javát szolgálják, (ügy van! jobbfelöl és a középen.) T. Nemzetgyűlés! Most a tisztviselők fizetéséről van szó, az forog szőnyegen s általában mindnyájan igen erősen várjuk a tisztviselői fizetés kérdésének a megoldását ; de bizonyosan szorongó szívvel várják azok, akiket közvetlenül érint a dolog. Tudjuk azt, hogy a kormány igen gyakran emelte a tisztviselők fizetését, de rendesen amikorra a tisztviselők a fizetésjavitást megkapták, a korona vásárló ereje leromlott. (ügy van! ügy van!), ugy, hogy amikor a tisztviselők hozzá jutottak ahhoz a kis alamizsnához, az bizony nem sokat segített rajtuk. (ügy van! jobbfelől.) De tovább megyek, t. Nemzetgyűlés. A kerületemben ismerek tanítókat, akik elemi iskolában tanítottak hosszabb ideig, az elemi iskola padjai közt szolgálták a nemzetet és emellett magánúton megszerezték a polgári iskolai tanári oklevelet. De akármennyi ideig voltak is a népiskolánál, illetőleg az elemi iskolánál, mégis mikor a tanári oklevelet megszerezték, az a csalódás érte őket, hogy a velük együtt működő elemi iskolai tanítók fizetésével még nem is áll arányban a fizetésük, mert azoknál sokkal kisebb fizetési osztályba lesznek sorolva, annak ellenére, hogy polgári iskolai tanárok lettek. Pl. az 1907. és 1913. évi népoktatási törvény rendelkezései folytán még az a csalódás is érte a polgári iskolai tanárokat, akik az elemi iskolából mentek át, hogy az ötödéves korpótlékaikat is elvesztették, úgyhogy ma, amikor a polgári iskola növendékeit tanítják, sokkal kisebb a fizetésük, mint azoké a tanítóké, akikkel együtt működtek. Nem akarok ezzel a kérdéssel igen hosszasan foglalkozna hanem ennek kapcsán egy határozati javaslatot óhajtok beterjeszteni az igen t. Ház kegyes engedelmével. (Halljuk! balfelöl. Olvassa :) »Határozati javaslat. Utasítsa a nemzetgyűlés a vallás- és közoktatásügyi minister urat, hasson oda, hogy azoknak a polgári iskolai tanároknak, akik mint elemi iskolai tanítók működtek és magánúton megszerezték a polgári iskolai tanári oklevelet és polgári iskolánál tanárok lettek, de mint néptanítók az elemi iskolában hosszabb ideig működtek, — összes működési idejük beszámittassék és azok ennek tekin-