Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.
Ülésnapok - 1922-167
A nemzetgyűlés 167. Ülése 1923. évi augusztus hó 3-án, pénteken. 355 a kormánytól, hogy mi a szándéka a jelen esetben ? Tud-e valami olyan nyilatkozatot tenni, amivel megnyugtatja a közönséget ; tud-e valami olyan intézkedést foganatosítani, amivel ezt a sztrájkot leszereli és beszünteti ; van-e valami terve a közönség megnyugtatására, az ügy elintézésére, egyszóval, hogy mit szándékozik tenni nemcsak ebben a jelen esetben, hogy most ez a krizis elmúljék, hanem áHalában véve a munkáskereseti viszonyok tekintetében, és miké pen óhajtja azt az óriási — hogy német szóval éljek — spannungot, ami ma az árak és a kereseti viszonyok között lévő aránytalanságok következtében mutatkozik, valamiképen enyhíteni. Erre kell hogy terve legyen a kormánynak, mert hiszen egészen világos, hogy minden izgatás nélkül is küszöbén állunk a sorozatos sztrájkoknak, munkabeszüntetéseknek, bérmozgalmaknak azért, mert a kereset egyáltalában nem tartott lépést az árak emelkedésével s mert a munkásság kénytelen lesz — bármennyire nem örül egyetlen elvesztett munkanapnak sem, s bármennyire óvakodik is mindenki, akinek befolyása van a munkásságra, attól, hogy a munkásságot felesleges izgalmakba belevigye — mégis kénytelen lesz arra, hogy mindennapi megélhetését, gazdasági helyzetét és keresetét arányba hozza azokkal az enormis árakkal, amelyek különösen az utolsó két-három hét alatt állottak elő. Engem tehát ebből az esetből kifolyólag nemcsak az érdekel, hogy a kormány hogyan akarja előmozdítani azt, hogy a Pesten rekedt utasok ezrei hazamehessenek és munkájukat elvégezhessék, namcsak az érdekel, hogyan akarja az állam tekintélye szempontjából helyesen, de a szociális érdeknek is megfelelően ezt a sztrájkot elintézni, hanem érdekel engem az is, van-3 valami komoly programmja arra, hogy hasonló mozgalmaknak, amelyek minden izgatás nélkül a mai helyzet kényszere következtében fenyegetően a láthatáron állanak, elejét vegye. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök : Almásy László képviselő urat illeti a szó. Almásy László : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) Ugy a kormány, mint a mögötte tömören álló egységes párt mindig teljes megértéssel viseltetett különösen azzal a nehéz munkával szemben, amelyet a mozdonyvezetők végeznek. Mindannyian tudjuk, hogy ez nehéz, súlyos és felelősségteljes munka és az ország szempontjából igen nagy értéket jelent. A. mi megbecsülésünk csak fokozódott azáltal, hogy épen a vasút volt Magyarország intézményei között az az intézmény, amely a háború és a forradalmak viharai után legelőször állott helyre régi teljességében, (Ugy van ! jobbfelöl.) épen ezért, mint a derült égből lecsapó villám ért bennünket ennek a sztrájknak a hire. Ezt különösen két szempontból látjuk súlyosnak. (Halljuk ! Halljuk ! bálfelől.) Az első szempont az, hogy semmiféle kísérlet nem történt épen a mozdonyvezetők részéről, hogy a maguk bajait feltárva, a kormányhoz közeledve, ha tényleg voltak vagy volnának sérelmek, valami kiegyenlítést keressenek. Szilágyi Lajos : Ez tévedés ! Almásy László : Épen Szilágyi Lajos képviselő ur, aki most azt mondja, hogy tévedés s aki annyit harcolt a tisztviselők érdekében, látta abban a mozgalomban, hogy a tisztviselők kérdését ez a parlament nem tekintette pártkérdésnek, ( Ugy van ! Ugy van ! jobbfelöl.) ez a nagy kérdés keresztültörte a pártok kereteit és az összes pártok, mindannyian, magunkévá tettük. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelöl.) Legyen róla meggyőződve a t. képviselő ur, hogy ha a mozdonyvezetők küldöttsége érintkezésbe lépett volna velünk, ugyanolyan megértésre talált volna, mint a tisztviselők. Szilágyi LajOS : A minister úrral tárgyaltak ! Almásy László : De nem lehet ezt megérteni épen a mozdonyvezetők részéről, akik az ország érdekében igazán felelősségteljes és igazán jelentékeny munkát végeznek, mert hiszen a vasút a magyar állam vérkeringése. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelöl.) A mozdonyvezetők rögtön a legvégső fegyverhez nvultak. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelöl.) Barthos Andor : Ez büntetendő cselekmény ! Almásy László : Hiszen még azok a t. képviselő urak is, akik a sztrájk álláspontján vannak elvileg, a sztrájkot a legvégső fegyvernek tekintik, mert nagyon jól tudják, hogy ez a fegyver először azt sebzi meg, aki azt alkalmazza. Nemcsak az ellen irányul, aki ellen alkalmazzák, hanem az ellen is, aki alkalmazza. Nem akarok ezzel a kérdéssel sokáig foglalkozni, csak egy kérést kívánok intézni a mozdonyvezetőkhöz az egész párt nevében és megbízásából és ez az. hogy ők nézzék azt a rendkivüli nehéz helyzetet, amelyben az ország van. Mert hiszen nekik nemcsak a magánjog szabályai szerint kell eljárniok — aki szerződést kötött, ha elfogadja a teljesítést, a maga részéről is kötelezve van a teljesítésre —- hanem egy magasbb szempontból, a haza érdeke szempontjából is. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől.) Az a tisztviselő, akivel szemben az ország és a nemzetgyűlés teljes megértéssel jár el, ha a mai rendkívüli súlyos viszonyok között a maga részéről nem teljesiti a kötelességét, nem egyszerű szerződésszegést követ el, hanem a haza elleni árulást, tehát bűnt s beleütközik az 1914 : XVII. tcikkbe. (Ugy van ! ügy van ! jobbfelől.) Mi teljes megértéssel vagyunk a mozdonyvezetők súlyos munkája iránt, nagyra becsüljük a mozdonyvezetők testületét, tudjuk, milyen értékes és ideális értéket jelentenek az ország szempontjából. (Egy hang a jobbközépen : Izgatták őket !) Kérésünk tehát az, hogy az ország vérkeringését ne akasszák meg, lépjenek munkába és teljesítsék a haza iránti kötelességüket. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Ha ez a felszólítás eredménytelen maradna, akkor azonban kijelentjük, hogy mi teljesen egyetértelmüleg állunk a kormány háta mögött és kérjük, hogy a
