Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-167

356 A nemzetgyűlés 167. ülése 1923. kormány tegyen meg mindent és pedig teljes erély­lyel arra, hogy az ország vérkeringése meg ne szűn­jön s az előbbi állapotba visszahelyeztessék. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök : Gaal Gaston képviselő urat illeti a szó. Gaal Gaston: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Miután a közszolgálati alkalmazottak szempontjából elég sokan szólottak hozzá a fel­merült incidenshez, méltóztassanak megengedni, hogy a közszolgálati adófizetők szempontjából is hozzátehessek valamit. Ugyanakkor, amikor a kormány, nézetem szerint, az adófizetők erejét tűlhaladólag gon­doskodni kivan a közszolgálati alkalmazottak sorsáról, ugyanakkor, amikor erre vonatkozólag a legmesszebbmenő készség nyilatkozott meg a nemzetgyűlés minden pártjában, (ügy van! ügy van! jobbfelöl.) váratlanul, mint a bomba, a a közszolgálati alkalmazottak egy csoportja úgy­szólván egyik pillanatról a másikra sztrájkba lépett. Csik József: Hónapok óta készültek rá! Rupert Rezső: A Nép is, a kormány ked­venc újságja, bejelentette! A szubvenciós Nép. Gaal Gaston: Előbb méltóztattak hallani, hogy a közszolgálati alkalmazottaknak az a cso­portja, amely ezt a rögtönzött sztrájkot csi­nálta, micsoda fizetéseket kap. Méltóztattak hal­lani, hogy az állami mozdonyvezetők legkevésbé dotált kategóriája 4,440.000 koronát, a jobban dotált kategóriája pedig 5,640.000 korona fize­tést kap az államtól. Reisinger Ferenc: Németországban? (Zaj és félkiáltások a jobbóldalon : Magyarországon ! Fogalma nincs a dologról és beleszól! Halljuk! Halljuk !) Gaal Gaston : Azt kérdezem ezzel szemben, hogy amikor egy teljesen tönkretett, adófizetési készségében már kimeritett adózó közönség ilyen javadalmazást biztosit az állami közalkalmazot­tak egy része javára, van-e a legkisebb jogosult­sága is annak, (Élénk felkiáltások a jobboldalon : Nincs! Nincs!) hogy épen azok az alkalma­zottak, akik ezt a javadalmazást kapják, az or­szág eminens gazdasági érdekeinek teljes fel­rúgásával máról-holnapra, úgyszólván az egyik óráról a másikra egy forradalmi lépést téve, sztrájkba lépjenek? (ügy van! ügy van! jobb­felöl) Karafiáth Jenő: Nincs joguk! Igaza van! Gaal Gaston : Haller István t. képviselő­társam s az előtte felszólalt t. képviselő urak is egy bizonyos tojástáncot jártak itt — felszólalásaik­ban. Maguk is érezték, hogy ez a lépés, amely történt, mást, mint elítélő szavakat nem találhat. (ügy van ! ügy van! ügy van ! jobb felöl. ) Nem tudom azonban, micsoda politikai vagy egyéb rezon teszi szükségessé, hogy ugyanakkor ezek az urak felszólalásaikban mégis olyan fuvola­hangokat is hangoztattak, . . . Szomjas Gusztáv: Szőrmentében! évi augusztus hó 3-án } péntehen. Gaal Gaston: . . . hogy azoknak is kedves legyen, akiket szidnak, meg azoknak is kedves legyen, akiket nem szidnak. (Derültség, ügy van! ügy van! jobbfelöl) En a kótkulacsossá­got nem ismertem ós nem ismerem. Én valamit vagy helyesnek tartok s akkor férfiasan, bátran megmondom, vagy pedig helytelennek tartom s akkor azt is megmondom. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon.) Nem habozom kijelenteni — és ebben magam mögött érzem Magyarország egész dolgozó és adófizető társadalmát, — (ügy van! ügy van! jobbfelöl.) hogy ezt a sztrájkot a legmesszebbmenőén elitélem (Elénk helyeslés a jobboldalon.) és elvárom a kormánytól a leg­energikusabb lépéseket. Karafiáth Jenő : Lövetni és akasztatni ! (Egy hang balfelöl : No no !) Gaal Gaston : Méltóztassanak arra gon­dolni, hogy ennek az országnak micsoda köz­gazdasági érdekei fűződnek ahhoz, hogy a vonatok járjanak. Méltóztassanak arra a sok­sok ezer emberre gondolni, akik feljöttek Buda­pestre abban a hiszemben, hogy itt egy nap alatt elvégzik dolgukat és hazamennek ; fel­jöttek ide pénz nélkül vagy nincs több pénzük, mint csak arra az egy napra való s most itt szorultak és fizethetnek ezreket. Méltóztassanak arra gondolni, hány száz meg száz vagon gyü­mölcse van most az utón a magyar gazdának, (ügy van! jobbfelöl.) egész évi munkájának, egész évi fáradságának gyümölcse. Ez mind itt pusztulhat, itt rothadhat azok miatt az urak miatt, akik könnyelmű sztrájkba léptek, (ügy van! ügy van!) Haller képviselő ur közben kitanít ben­nünket, hogy a sztrájk jogos-e vagy nem jogos. Barthos Andor: Büntetendő cselekmény! Gaal Gaston: Mélyen tisztelt Nemzetgyű­lés ! Ebben a tekintetben is megvan a magam véleménye. A sztrájkot én igenis jogosnak tar­tom mint gazdasági fegyvert, jogosnak tartom, de csak független munkásság kezében, (He­lyeslés.) mert a független munkásságnak... Peidl Gyula: Azokat is lecsukják! Gaal Gaston :... semmiféle más fegyvere nincs az elnyomatással, a gazdasági kiaknázás­sal szemben, mint az a lehetőség, hogy vég­szükségben megtagadja annak a munkának teljesítését, amelyet önként vállalt. De bocsánatot kérek, t. Nemzetgyűlés, diszting­válni kell. (Helyeslés jobb- és balfelöl.) Az állami közalkalmazott élvezi mindazokat a közjogi előnyöket, melyeket neki az nyújt, hogy az államnak alkalmazottja lévén, kenyere élete fogytáig a maga s családja részére biztosítva van. Ezzel szemben jogosan elvárja a kenyéradó állam, amely minden körülményekre biztosítja az alkalmazottját, hogy azzal a fegyverrel, amely a szabad munkás kezében gazdasági szempontból végső esetekben szerintem is jogos, az állami alkalmazott soha, semmi körülmények között ne éljen. (Élénk helyeslés.) Itt van az

Next

/
Oldalképek
Tartalom