Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-166

338 A nemzetgyűlés 166. ülése 1923. évi augusztus hó 2-án, csütörtökön. kához kell, hogy fogjanak és ugyebár két urnák nem lehet egyszerre szolgálni és igy vagy az egyiket vagy pedig a másikat elhanyagolják. Ha élni akarnak, dolgozniuk kell reggeltől estig. Én ismerek ilyen tanítókat, akik reggeltől estig dolgoznak, elhanyagolják az iskolát és ez a tanítás rovására megy. Épen azért kérem a minister urat, miután a kormány ugy is hangsúlyozza, hogy az arany középút politikáját köpeti, hogy ezt a kettőt valahogy hozza össze. Én belenyugszom, hogy azok a kántortanítók, akik mint ahogy a minister ur mondotta, sokkal többet kapnak, mint amennyi a létminimum, azoknak a tanítóknak, akik nem végeznek kántori teendőket, ne részesittessenek állami segélyben, de azoknál a tanítóknál, akik a tanitói létminimumot csak a tanitói és kántori fizetéssel együtt érik el, külön, akik kántori teendőket végeznek vonassák le a külön kántori illetmény és az állam részesítse őket segélyben. Épen azért a következő indítványt nyújtom be (olvassa): »Indítványozom, hogy a 13. §-hoz még a következő uj bekezdés vétessék fel : A tanitói és kántori javadalmazások csak az esetben vehetők együttesen tanitói javadalmazásnak ha a beszámithatő járandóságok együttes öszszege 1000 aranykorona értékét meghaladja. Ahol ezen beszámítható járandóságok értéke 1000 aranykoronán alul van, ott a kántori javadalom a tanítóiba nem számitható be.« Barthos Andor : Lehurrognák az embert ezzel az indítvánnyal a falun! Cserti József: Ne tessék hinni. Barthos Andor : De én tudom ! Cserti József: Én meg tudom, hogy nem! Ez volna az igazság! Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző: Csik József! Csik József: T. Nemzetgyűlés! A 13. § első bekezdése felhatalmazza a vallás- és közoktatásügyi minister urat arra, hogy az államsegélyt élvező községi, hitfelekezeti, társulati és egyesületi tanári, tanítónői és óvónői rendszeresített állások után adott államsegélyek felülvizsgálását, amennyiben az a felülvizsgálás 1922. évi december hó végéig meghosszabbított határidő alatt lebonyolítható nem volt, ezen határidőn túl is foganatosíthatja, akként, hogy a felülvizsgálás eredményéhez képest történő államsegély beszüntetések, illetőleg leszállítások változatlanul 1922. évi december hó 31-ével történjenek. Ebben én némi sérelmet látok. Köztudomású, hogy a két indemnitási javaslatba felvett rendelkezés ellenére sem történt intézkedés arra nézve, hogy ezek a felülvizsgálások gyorsan történjenek meg és hogy még március hónapban is kiutalták az állampénztárak ezeknek a tisztviselőknek, tanítóknak és kántoroknak járandóságait. Az illetékes hatóságoktól körülbelül májusban érkezett le az irat, hogy amennyiben felvették illetményeiket, 1922. december 31-ével kezdődőleg tartoznak azokat visszafizetni. T. Nemzetgyűlés! Annak a körülménynek, hogy ezek a tanitók és kántorok illetményeiket felvették, egyátalában nem ők voltak az okai. Az ok az állampénztár mulasztásában rejlik, (Ugy van! balfelől) és az állampénztárak és a pénzügyigazgatóságok rendszerint ráüzentek a tanítókra és kántorokra, hogy mivel ott hever a pénzük, jöjjenek érte és vegyék fel. Egész természetes, hogy ilyen kisfizetésű emberek ezeket a pénzeket aztán hamarosan el is költötték, ugy, hogy felfogásom szerint antiszociális eljárás volna most arra kényszeríteni őket, hogy 2—3, vagy 4—5 hónapon át felvett segélyeket visszafizessék. Nagyobb anyagi megrázkódtatás nélkül erre képesek sem volnának. Ezért vagyok bátor felhívni a közoktatásügyi minister ur figyelmét arra, hogy e tekintetben bizonyos enyhítéseket legyen kegyes behozni. Ami a szakasz második bekezdését illeti, eszerint jóváhagyatik a vallás- és közoktatásügyi minister urnák az az intézkedése, amellyel az államsegélyt élvező tanári, tanitói, stb. állásoknak a felülvizsgálása során a kántori teendőket is végző hitfelekezeti elemi iskolai tanitók államsegélyét akként állapította meg, hogy a tanitói és kántori járandóságok együttesen tanitói fizetésnek vétettek fel. T. Nemzetgyűlés ! Már egy interpelláció alakjában, de meg az indemnitási vita során elmondott beszédemben is, voltam bátor felhívni a t. Nemzetgyűlésnek és a vallás- és közoktatásügyi minister urnák figyelmét arra, hogy ez az intézkedés bizonyos sérelmeket rejt magában a felekezeti kántorokra nézve, még pedig azon okból kifolyólag, mert bizonyos igazságtalanság van abban, hogy valakit azért a működéseért, amelyet az egyháznak végez, ne fizessenek, illetőleg ezen a címen járó fizetését betudják tanitói fizetésébe. Cserti József : Teljes igazságtalanság ! Csik József : Én arra az elvi álláspontra helyezkedem, hogy ha valaki egyszemélyben tanitó és kántor is, amennyiben megfelel tanitói hivatásának, annak teljesítéséért kapja meg teljes tanitói fizetését, és amennyiben tanitói hivatása mellett még kántori teendőket is végez, ezért külön fizetésben rószesittessék. Mert ha ezt rigorózusan végrehajtja a közoktatásügyi kormányzat, akkor bizonyos esetekben előállhat az a lehetőség, hogy a tanitók nem lesznek hajlandók kántori teendőket végezni, lemondanak ezen állásukról azon okból kifolyólag, mert nem lesz több jövedelmük, mint a tanítóknak, következőleg ők sem lesznek hajlandók csak azért kántori teendőket végezni, hogy ez a címük meglegyen és jövedelmük a címmel együtt ne gyarapodjék. Tadom azt, t. Nemzetgyűlés, hogy a tör-