Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-166

À 'nemzetgyűlés 166. ütése 1923. évi augusztus hó 2-án, csütörtökön. 339 vényes lehetőség erre az intézkedésre épen a közoktatásügyi minister ur által Emiltett 1893. évi XXYI. te. 8. §-áhan megvan, azonban az 1913. évi törvény akképen rendelkezik, hogy az ezer koronát veszi alapul. Én tehát épen ebből ki-. folyólag helyeslem Cserti t. képviselőtársamnak azt az indítványát, hogy ő csak az ezer aranykoronán felüli járandóságokra nézve tartja kötelezőnek a beszámítást, mig az ezer koronán alóli jövedelmekre nézve nem. Ez teljesen megfelel a törvény követelményeinek, az 1913-iki törvény jogszellemének, épen azért nagyon kérem a mélyen t. vallás- és közoktatásügyi minister urat, hogy ezt az indítványt respektálni és amennyiben csak lehet, elfogadni kegyeskedjék. Magam részéről külön indítványt nem nyújtok be, hanem csatlakozom Cserti József t. képviselőtársam indítványához. (Helyeslés halfelöl) Elnök *. Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Nemzetgyűlés! Valahányszor tanítók fizetéséről van szó, mindig önkénytelenül is eszembe jut, hogy 1918-ban a forradalmároknak első dolguk volt, hogy a tanítók és csendőrök fizetését horribilis magasra emelték. (Igaz! TJgy van! balfelöl.) En ezt elfelejteni nem tudom, én ebből tanultam. (Helyeslés balfelöl és a szélsőbaloldalon.) Számontartom és számon akarom tartatni ezt a kormánnyal és a többségi pártokkal is. Lehetetlen dolog a kormány eljárását jóváhagyva, ezeket a ministeri rendeleteket most szankciónkkal ellátnunk és ezáltal törvényerőre emelnünk. Az a megtakarítás, amelyet a t. pénzügyminister ur ezen a réven elér, oly elenyészően csekély ahhoz a kárhoz, ahhoz az elkeseredéshez képest, amelyet okoz, hogy itt a pénzügyi okok előttem döntő szerepet nem játszanak. Barthos Andor: Csakhogy a nép is el van keseredve ! Szilágyi Lajos: Szerintem feje tetejére állított, tótágas politika az, amely az egyenlőséget ugy akarja tanító és tanitó fizetése között biztosítani, helyreállítani, hogy akinek több van, azét elveszi, ahelyett, hogy annak adna többet, akinek kevesebb van. A legutóbbi tárgyalások folyamán is valahányszor a kormánnnyal megbeszéléseket folytattunk, az egyes kategóriák között összehasonlításokat téve, mindig féltünk attól, hogy ha bizonyítjuk, hogy egyik kategória jobban van javadalmazva, mint a másik, a kormány nem ugy oldja meg a kérdést, hogy akinek kevesebb van, annak többet ad, hanem kihasználva azt áz eljárásunkat, hogy mi emeltük ki, hogy egyik kategóriának több fizetése van : megfosztja a jobban javadalmazott kategóriát attól, amit eddig élvezett. Ez a tendencia látszik ki abból az eljárásból is, hogy a kormány az államsegélyt a tanitóknál bizonyos esetekben beszüntette. T. Nemzetgyűlés! Az a természetben való javadalmazás, amelyet falvainkban a tanítók élveznek, nagyon különböző. Egyik helyen bizonyos föld használata a javadalmazás . . . Nagy Ernő: Milyen rossz földek! (Felkiáltások jobb felöl és a középen : Nem mindenütt !) Szilágyi Lajos : . . . másik helyen, pl. gabonában, vagy tüzelőanyagban kap a tanitó bizonyos járandóságokat. Ámde, t. Nemzetgyűlés, ezek a természetbeni járandóságok vidékenként, időnként, időjárásonként és időszakonként anynyira különbözők, hogy igazságos és egyöntetű értékelés el sem képzelhető. Nem tudom, a t. közoktatási minister ur hogyan képzeli azt

5 hogy csonka Magyarország különböző községeiben miként fogják igazságosan és egyenlően értékelni ezeket a tanítói természetbeni járandóságokat. Véleményem szerint a kormánynak a legnagyobb gondossággal kerülnie kell mindent, ami az egyenlő elbánás elvét általában, de különösen a végrehajtásnál sértheti. A ministeri rendeletek ugyanis a végrehajtás során nagyon különtéleképen csattantak el az egyes falvakban, ugy hogy mindenről lehet beszélni, csak igazságosságról és egyenlő elbánásról nem. Az idevonatkozó 122.000. számú rendoiet 5. §-a azt mondja, hogy a kántori javadalom csak ott és csak annyiban számitható be, ahol és amenynyiben az 1907 : XXVII. te. 11. §-a és az 1913: XVI. te. 25. §-a értelmében eddig is beszámíttatott. Mégis konkrét esetet tudok, anélkül, hogy részletezném, amelyben Bihar megye Ujirász községében beszámítottak olyan járandóságokat is, amelyeket nem lehetett volna beszámítani, szóval ellenkező eset is előfordult, még pedig a rendelet téves magyarázata folytán. A kántor javadalmi és tanitó javadalmi földek haszna nagyon változó, gyakran semmi. Kérdem a t. kultuszminister urat, vájjon olyan esetben, amikor az ilyen földeknek haszna semmi, hogyan egyezteti össze az igazságosság elvével azt, hogy nem létező hasznot beszámítanak és az államsegélyt mégis beszüntetik ? Ezek a tanítói javadalmazási földek többnyire feles gazdálkodásra vannak kiadva, és aki falun jár, bír annyi tájékozottsággal, hogy tudja, hogy ezek a a földek többnyire feles gazdálkodásra vannak kiadva ; szóval ezeknek a hasznát felezi maga az időjárás, egyik évben a viz, a másik évben a szárazság, a harmadik évben a jég (Félkiáltások a jobboldalon : Akkor mindenkiét felezi/) és felezi a megmaradó termést a feles mivelő. Hiába hivatkoznak a kisgazdákra, azok nem hasonlíthatók össze a tanítókkal. (Közbeszólások a jobboldalon. Kuna P. András közbeszól.) A t. képviselő urnák mint kisgazdának lehet bármilyen kára a gazdaságában, az állam nem von el semmiféle javadalmazást. Kuna P. András: De nem is ad semmit! Szilágyi Lajos : A tanítók általában saját maguk nem gazdálkodnak, csak a legritkább esetben, egyrészt azért, mert hivatalos elfoglalt-