Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.
Ülésnapok - 1922-165
288 A nemzetgyűlés 165. ülése 1923. évi augusztus hó 1-én, szerdán. szeres olvasása. (Derültség.) Méltóztassék elképzelni azt a falusi kisgazdát, vagy kisebb munkaadót, aki kötelezettségeit a Budapesti Közlönyből lesz kénytelen hónapról-hónapra kiolvasni és megállapítani és az adót szabályszerűen munkásaitól beszedni és a községházára beszolgáltatni. Ennek igen súlyos pénzügyi következései lesznek. Nem tehetek róla, nem tartom helyesnek és jónak az olyan adórendszert, amely komplikációkon épül fel. Legyen tiszta, világos az adórendszer, amelyet megbír az adózó is és az adminisztráció is. Mikor a jövedelem és vagyonadót tárgyaltuk, már akkor megmondtam, hogy az ilyen munka alatt össze fog dőlni az adminisztráció. Ez bekövetkezett. Itt fekszik előttünk az a két beiktatott uj pont, amelyben a minister ur tényleg bevallja, hogy a jövedelem- és vagyonadó kivetése is csődöt mondott és kénytelen ezt most azzal pótolni, hogy az 1920-ra és 1921-re vonatkozó adókat egyszerűen szorozza bizonyos számokkal. Minden ilyen intézkedés, amelyet igy teszünk, minden felhatalmazás, amely felhatalmazza a minister urat, hogy a törvénytől eltérően rendeletileg intézkedjék, csak még sűrűbbé teszi azt a rettenetes káoszt, azt a dzsungelt, amely máris olyan sürü, hogy még a szakember sem tud benne eligazodni, a a laikus pedig egyszerűen megbolondul, ha belekerül és legjobb akarata mellett sem képes kötelezettségeinek megfelelni. Ha ezek a kötelezettségek olyanok volnának, hogy nem teljesítésük nem járna súlyos vagyonjogi következményekkel, akkor ínég azt mondanám : áldja-vigye, bánom is én, bármilyen komplikáltán rendezi be a pénzügyi kormány a maga háztartását. De amikor ezeknek a komplikációknak következményeit mindig a nyomorult adózó viseli, akkor a magam részéről óvást kell, hogy emeljek az adózók nevében az adózási rendszer minden további komplikálása és még áttekinthetetlenebbé tétele ellen, amely oda fog vezetni, hogy az adórendszer, általában az egész adóügyi adminisztráció, végül pedig az egész kormányzat a Nirvánába sülyed, összeomlik annak áttekinthetetlensége, komplikáltsága folytán, amelynek ma már nemcsak az előjeleit látjuk, hanem a kormányzategyes részeiben különösen az állami pénzügyigazgatásnál ez az állapot már be is következett. Dacára annak, hogy az adókivető közegek száma sokszorosan nagyobb, mint volt a békében, szemben azzal, hogy az ország terület tekintetében egyharmadára sülyedt ; dacára annak, hogy a pénzügyi adminisztráció személyzeti része olyan óriási, amilyen talán még soha semmilyen országban nem volt, a pénzügyi adminisztráció teljes csődjével állunk szemben, amelyet csak még emelni fognak az ilyen javaslatok, melyek a minister urat a törvénnyel szemben rendeleti utón való folytonosan hullámzó szabályozásra jogosítják fel. Ezek a kifogásaim nemcsak a szakasszal szemben, hanem az indemnitásnak többi hasonló rendelkezéseivel szemben is, eltekintve attól az alkotmányos érzéstől, amelyet belőlem nem tud kiirtani semmiféle utilitárius szempont, hogy a rendeletekkel való kormányzás nem alkotmányos államba való. (Igaz! ügy van! balfelöl) Az alkotmányos állam hozzon törvényeket, okosakat, jókat, betarthatókat, úgyhogy a polgárság is tudja, mi a kötelessége. De a rendeletekkel való kormányzás sohasem teremt tovább kormányozhatási lehetőséget, csak a zűrzavart, a káoszt szaporítja. Épen ezért nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt a szakaszt elfogadhassam s hogy a t. minister urnák a felhatalmazást megadhassam, nem azért, mintha nem bíznám a miniszter urban vagy a kormányban, hanem mint gyakorlati ember, előre látom a következményeit ezeknek a rendelkezéseknek, és életemet teszem rá, hogy egy félév múlva nem lesz ebben az országban egyetlen egy ember, aki a borzalmas, lehetetlen rendeletek tömkelegében egyáltalán kiismeri magát. Csak egy példára hivathozom, a tisztviselők fizetésének kérdésére. A külső számvevő közegektől hallom és tudom, akik ebben dolgoznak, akiknek szemrehányásokat tettünk és joggal tehetünk, hogy elkésnek a munkájukkal s nem képesek permanenciában maradni. Akárhány tisztviselő csak azért nem kapja meg a fizetését, mert — amint mindannyian mondják és ezzel védekeznek — »amikor kapunk egy rendeletet, amelynek alapján kell dolgoznunk, még el sem készülünk a munkával, máris jön egy másik rendelet, amely amazt megváltoztatja, akkor azután nekiülünk, éjjel-nappal dolgozunk az uj rendelet alapján, s még el sem készültünk ezzel a munkával, máris kapunk egy harmadik, negyedik, ötödik rendeletet, (ügy van! half elől.) Ebből a rendelet-dzsungelből egyszer már ki kell kapaszkodnunk. Addig nem lesz konszolidáció ebben az országban, amig a kormány nem kezdi meg a konszolidációt ott a saját portáján és nem csinál rendet ott, ahol elsősorban várni kell a rendet a közigazgatásnak egész vonalán, még pedig nemcsak a pénzügyiben, hanem a többi téren is. (Igaz ! ügy van ! half elöl. Zaj.) T. Nemzetgyűlés ! Nem áltatom magam azzal, hogy ebben a felfogásomban a mélyen t. többség osztozni fog, mert hiszen a többség egészen más szempontokból fogja fel ezt a kérdést. Szilágyi Lajos : Pártkérdés ! Gaaí Gaston: Minthogy ez bizalmi kérdésnek tekintendő, teljesen tisztában vagyok azzal, hogy ha a minister ur ragaszkodni fog ehhez a felhatalmazáshoz — minthogy biztosan tudom, hogy ragaszkodni fog — akkor a többség, akár jónak találja, akár nem, politikai szempontokból meg fogja szavazni. De még akkor is, ha a mélyen t. többség ezt megteszi, kérem a mélyen t. többséget és elsősorban a minister urat: méltóztassék elejteni ennek a 7,
