Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.
Ülésnapok - 1922-160
A nemzetgyűlés 160. ülése 1923. évi július hó 24-én, "kedden. 11 a nemzeti gondolatnak és a nemzetnek csak hasznára van. Nem értek azonban egyet előttem szólt t. képviselőtársamnak azzal a felfogásával, hogy az indemnitást megszavazza. Én ugyanis az indemnitást bizalmi kérdésnek tekintem, s mivel a kormánynak sem külpolitikájával, sem belpolitikájával nem vagyok megelégedve, vele szemben bizalommal nem viseltetem s ezért az indemnitási törvényjavaslatot sem fogadhatom el. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbalóldálon.) Teljesen egyéni felfogásnak kell, hogy deklaráljam, ki milyen szempontból fogja fel az indemnitási törvényjavaslatot. A legmélyebb tisztelettel hajlok meg Friedrich István t. képviselőtársam véleménye előtt, aki ezt nem tekinti bizalmi kérdésnek; nem lehet azonban tőlünk rossz néven venni, ha mi viszont bizalmi kérdésnek tekintjük, és épen ebből a szempontból a javaslatot nem fogadjuk el. Ismétlem, nem anyagi és alaki szempontból nem fogadjuk el a javaslatot, — mert ez ellen, különlegesebb kifogásunk nincs, — hanem az Emiltett szempontból kifolyólag. Az indemnitási vita folyamán több túloldali képviselőtársam Emiltette, hogy az indemnitási vita további húzásának és halasztásának semmi különlegesebb jelentősége nincs . . . Meskó Zoltán: Mindenki beszélt azért! Egri Nagy János két-három óráig ! Csik József: ... s hogy ennek a vitának további folytatása, ha nem is veszedelmet, de mindenesetre tapintatlan eljárás a nemzet egye» temes érdekével szemben. Ezzel a felfogással szemben ki kell jelentenem, hogy nem az ellenzék az oka annak a körülménynek, hogy az indemnitási vita még most is tart s hogy az ország ennek folytán exlex-állapotba jutott. Ha visszaemlékezünk az indemnitási vita kezdetére, akkor kell, hogy eszünkbe jusson, hogy az ellenzék két propozicióhoz kötötte az indemnitási vita befejezését, nevezetesen ahhoz, hogy egyrészt a kormány gyökeresen és azonnal gondoskodjék a köztisztviselői kérdés megoldásáról, másrészt pedig, hogy a kormány még a parlamenti szünet előtt terjessze be a földreformnovella-javaslatot. Ha a kormány ezt a két kérdést, amely legégetőbb problémája a mai politikai és nemzeti életnek, gyökeresen és komolyan akarja orvosolni, akkor könnyű lett volna neki álláspontunkra helyezkednie és nem kellett volna ezt a tapintatlanságot a mi részünkről provokálnia. Ami pedig a vita további elhúzásának jelentőségtelenségét illeti, arra nézve kénytelen vagyok megállapitani, hogy ebben a vádban a mai parlamenti életnek egy káros és kóros tünetét kell látnom. Ugylátszik, hogy a mai parlamentben nem az érvek súlya és az argumentumok igazsága dönti el az egyes problémák sorsát, hanem az a körülmény, hogy a kormányzópárt hogyan döntött az ő esti tanács- | kozásán erre vonatkozólag, vagy pedig, hogy egyik vagy másik minister urnák mi a felfogása vagy ötlete a szóban forgó problémára nézve. Ebben a körülményben a nemzetgyűlés bizonyos lenézését látom. Az a felfogásom, hogy talán még egy kormányzati rendszer sem volt ebben az országban, amely az ellenzéket annyira negligálta, annyira lenézte volna, mint épen a mai kormányzati rendszer. Szabó József : Fumigálják az egész Házat V Meskó Zoltán: Majd beszélünk róla! Csik József: Mint előbb is Emiltettem, az indemnitási javaslatot bizalmi kérdésnek tekintem, épen azért nem szavazom meg. Nem szavazom meg ezt a javaslatot és nem viseltetem bizalommal a mai kormányzat iránt azért, mert a kormányzati életben nem látom megnyilvánulni azt a demokratikus politikát, amelynek ma minden modern államban meg kell nyilvánulnia és amely kell, hogy minden kultúrállam tengelygondolatává válljék. Nagy János t. képviselőtársam a demokráciára vonatkozólag nagyon szomorú megállapításokat tett, ezért a nemzetgyűlés szives türelmével leszek bátor néhány szóval kifejezésre juttatni, mit értünk mi demokrácia alatt, mit értünk ezalatt akkor, amikor azt hangoztatjuk, hogy ebben az országban is demokratikus irányt kell követelnünk és követnünk. (Halljuk ! Halljuk ! balfelöl.) Demokrácia alatt én és pártom azt a történelmi továbbfejlődést értjük, amelynél fogva az egyénben rejlő természetes jogok és tehetségek mindinkább egyenlően érvényesülhetnek a politikai, társadalmi és gazdasági életben, (ügy van! TJgy van! balfelöl.) A demokrácia fogalmához tehát hozzátartozik a legteljesebb jogegyenlőség, a demokrácia tehát — Moleschott szavaival élve — az embert azzá teszi, ami: emberré. Ez a demokrácia nem volt meg az ókorban, amikor az emberek nemcsak vagyonilag és társadalmilag, hanem jogilag is két kasztra, két osztályra szakadtak. Az egyik osztály a privilegizáltaknak osztálya volt, a másik osztály pedig a munkások, a rabszolgák osztálya. A privilegizáltak osztálya élt és élvezett, ezzel szemben a rabszolgaosztály, a munkásosztály dolgozott, nyomorgott és szenvedett s munkájával még azt sem tudta kiérdemelni, hogy embernek ismerjék el. Szabó József: Akárcsak ma! Csik József : Gájus, a jogtudós, a rabszolgákat még háziállatoknak nevezi, Plato szerint pedig a kézimunka kizár a politikai jogokból. Ciceró az ókor eme bölcselője szerint a munkabér nem egyéb, mint a szolgaság ára, és a munkások és mesteremberek — szerinte — a város szemetje. Ebben a korban nem volt demokrácia, a kultúra és a haladás még gyermekj korát élte. NAPLÓ xv. ;:
