Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.
Ülésnapok - 1922-160
18 À nemzetgyűlés 160. ülése 1928. évi július hó 24-én, kedden. A rabszolgakorszakot a további fejlődés | folyamán a jobbágykorszak váltotta fel. Ez bizonyos haladást jelent a rabszolgakorszakkal szemben, az ember természetes tehetségei és jogai azonban itt sem érvényesülhettek egyenlőképen, az egyén, az ember, a munkás itt is bizonyos szubordináit helyzetben van, alá van vetve ura akaratának és rendelkezéseinek. A demokratikus felfogás megnyilvánulását akkor látjuk, amikor a jobbágykorszakot eltörölték. Sajnos, azonban a jobbágykorszak eltörlése nem hozta meg azt a kivánt eredményt, amelyet meg kellett volna hoznia. Nem hozta meg azért, mert bár a jobbágyság eltörlése folytán a munkásság szabad lett, azonban, hogy ugy mondjam, inkább csak modern rabszolgává változott át, aki abban különbözik a régi rabszolgától, hogy mig a régi rabszolga bizonyos fizikai kényszer hatása folytán volt köteles munkaerejét eladni, addig a mai modern rabszolga bizonyos erkölcsi kényszer alatt köteles ezt tenni. Megengedem, sőt aláírom, amit Nagy János t. képviselőtársam Emiltett, hogy a demokráciának vannak kinövései. Meskó Zoltán: Ugy látszik, csak ezeket vette észre! Csik József : Egészen természetesen nagy kinövései vannak, ezeket azonban nem vehetem irányadókul, amikor a demokráciáról kritikát mondok, amikor annak jelentőségét ismertetem. Mi az oka annak, hogy a demokráciának annyi kinövése van? Ha a francia forradalomra visszaemlékezem, azt látom, hogy a francia trónörököst, a dauphint, egy Simon nevű vargára bizták. Halász Móric: Demokratizálták! Csik József: Ennek a sorsához hasonló az európai demokrácia sorsa is. Az európai demokráciát is ilyen vargák kezére bizták, mert a vezető tényezők nem törődtek vele, nem vették pártfogásukba olyan mértékben, amilyen mértékben kellett volna. Mert az európai demokráciát rábízták a vargákra, Franciaországban a Robespierre-ekre, nálunk Kun Bélákra, Garbai-akra és azokra a szélhámosokra, akik visszaélve a demokrácia igazi lényegével, az országot belekergették az anarchiába. Ebből a körülményből azonban nem lehet azt a következtetést levonni, hogy a demokráciára nincs szükség, sőt az ellen harcolnunk kell. Kérdezem azt, vájjon kivágják-e a rózsafát azért, mert a rózsafának is van árnyéka? Aki a kinövéseket látja csak, az nem látja azt a nagy lényeget, amely a kinövések mögött van, tévesen itéli meg a demokrácia fogalmát, következőleg tévesen Ítélte meg Nagy János t. képviselőtársam is. Ehhez hozzáteszem még azt, hogy a demokratikus haladásnak a világtörténelemben egyik legnagyobb faktora és legerősebb előmozdítója épen az az egyház volt, amelynek Nagy János t. képviselőtársam is papja. (Ugy van! Ugy van !) Meskó Zoltán : A választ csak papnak kell megadni! Nagyon helyes! Ez igy van! Csik József : Kérdezem, hogy a rabszolgaság felszabadításában ki vette ki legjobban részét, kinek lehet köszönni azt, hogy a munkásság abban a méltánylásban, olyan megítélésben részesül, amelyben ma részesül ? Elsősorban az egyháznak vannak e téren elévülhetetlen érdemei. Igaz, hogy az egyház nem ugy tett, mint annak idején Kun Béla és a népvezérek, akik fegyvert tettek a munkás vállára és felmasiroztatták uraik ellen. Az egyház ezt nem csinálta, hanem ugy szüntette meg a rabszolgaságot, hogy a munkát nemesitette meg, s ezáltal a munkást is megnemesitette és emberi sorba helyezte. A kereszténység volt az, amely ki merte mondani, hogy a munka nemcsak jog, hanem kötelesség is, és hogy a munka nem szégyen, hanem dicsőség. Következőleg az, aki munkával foglalkozik, akár szellemi, akár fizikai munkával, az a társadalom részéről kell hogy a legnagyobb megbecsülésben részesüljön. Hogy néhány idézettel is illusztráljam ezt a felfogást, utalok szent Pálra, aki nem habozott kimondani abban a korban, amikor nagyobb lázítás volt, mintha most mondaná, hogy : aki nem dolgozik, ne is egyék. (Igaz! Ugy van! a szélsÖbaloldalon.) Ez azt jelenti, hogy viszont annak van elsősorban joga enni, aki dolgozik. Ugyancsak szent Pál mondja egyik levelében, hogy nincs különbség rabszolga és szabad férfi és nő között, mert Krisztusban valamennyien egyek vagyunk. Aranyszájú szent János, épugy, mint Plató, megcsinálta a maga utópisztikus államát. 0 is két államot vett fel : az egyik a privilegizáltak, a gazdagok osztályából alakult, a másik a munkások osztályából. Arra a meggyőződésre jutott Chrysostomus, hogy az első, a gazdagok társadalma és országa nem állhat fenn, mert aranyból megélni nem lehet és a másiknak, a munkások és dolgozók országának van igazi jelentősége. Hogy mennyire megnemesitette a munkát a kereszténység, erre nézve jellemző, hogy a katakombákban akárhány nagy patriciusi és fejedelmi családból származó nő sírjára rokka és szövőszék van rajzolva. A Cajusok egyik unokájának sirján az van irva : Catalinának, a munkásnak. Nazianzi szent Gergely és nyssai szent Gergely örömmel emlékeznek meg arról — pedig püspökök voltak — milyen kedves dolog volt irtani az erdőt és törni a követ, miközben feltörött a kezük és hólyagos lett a munkától. Az egyház mindig arra a piedesztálra állította a munkáit, amelyen a fejedelmek voltak. Az apostoli konstituciókban benne van, hogy ha egy nemes ember jön be az istentiszteletre, az ő kedvéért az istentiszteletet megszakítani nem lehet ; de ha bejön egy munkás, akkor a diakon
