Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-160

16 À nemzetgyűlés 160. ülése 1923. évi július hó 24-én, kedden. hogy a franciák azt követelték rendeletek alakjában a németektől, hogy a megszálló fekete csapatok részére bizonyos számú német nőt bocsássanak rendelkezésre. (Nagy zaj a Ház minden oldalán. Élénk felkiáltások jobb felöl: Gyalázat ! Gyalázat!) Hegedüs György : Ez a nyugati demokrácia ! (Zaj a szélsobaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek képviselő urak. Hegedüs György; Ez a francia műveltség! Friedrich István : T. Nemzetgyűlés ! Ez megtörtént és ma is még igy van, és ilyen körülmények között ez a magyar nép és ez a magyar nemzet nem talált egyetlen egy alkalmat sem, hogy szimpátiával emlékezzék meg a németekről e rettenetes szenvedésekkel kapcsolatban. T. Nemzetgyűlés! Lehetünk mi külpolitikai tekintetben más nézeten, egyet azonban el kell ismernünk : a legszorgalmasabb, a legmunkásabb, a legproduktivebb nép, amely valaha volt és a jövőben majd megint szövetségesünk lesz, a német nép. (Igaz! TJgy van! balfelöl és a középen.) Momentán győzelmi helyzeteket ki lehet használni, pláne, ha hisztéria, ha imperializmus és katonai túltengés fűti a győzőket, de a munkát, a szorgalmat, a kitartást, a verejtékes utón elért produktivitást még nem volt példa rá, hogy le lehetett volna győzni. (Igaz! TJgy van!) Mint mond Poincaré tegnapelőtti beszédében is ? Azt mondja : nem engedjük ki a németeket karmainkból, mert különben óriási ipari apparátusaikkal és beredezkedéseikkel néhány év alatt lefőznek minket. De ez már le van szögezve a sors könyvében, t. Nemzetgyűlés, ez meg fog történni. Mert a regeneráció nagy munkájához az újjáépítés nagy feladatához, ahhoz a konszolidációhoz, amelyről annyit beszélünk, amint azt a kormány tagjai is állandóan hangoztatják, munka kell, munka kell és munka kell. Es hol látom én ennek a munkának csimborasszóját ? Németországban látom. (Igaz ! TJgy van ! a jobbés baloldalon.) És én merem hirdetni és merem ajánlani ennek a nemzetgyűlésnek, hogy ne feledkezzünk mi meg a németek hűségéről. Tartsunk ki mellettük teljes szimpátiával az ő nehéz óráikban is, nehogy egyszer az a szégyen érje ezt a szerencsétlen nemzetet, hogy volt szövetségesünk a majdani harcokban nem fog kezet adni nekünk, mert azt mondja, ameddig rossz sorsom volt, felém sem néztetek. (Igaz ! TJgy van ! a középen és bal fel öt) T. Nemzetgyűlés! Én fanatikus hivője vagyok annak, hogy Európa feltámadása be fog következni. (TJgy van! a középen.) Mert soha ennyi elnyomott nem volt a régi Európa földjén, mint amennyi van ma. Tudjuk és látjuk, hogy minden jelszó, amit az entente világgá bocsátott, csalás volt. (Igaz! TJgy van! jobbfelöl és a középen.) Csalás volt a wiisonizmus, csalás volt a pacifizmus, csalás volt minden. (Igaz! TJgy van! Elénk taps jobbjelöl és a középen. Zaj a szélsobaloldalon. Elnök csenget.) Nem Friedrich István ellenzéki képviselő találta ki ezt az okos dolgot. Az angol volt ministerelnök, Lloyd Greorge. minden héten egy-egy cikket ir ezekről a csalásokról, s itt van Nitti, a volt olasz ministerelnök és külügyminister, aki a háború alatt ellenünk volt ministerelnök, aki könyveiben, velem folytatott levelezésében, beszédeiben, külföldi sajtóban, amerikai sajtóban, nyiltan leleplezte és leleplezi ezeket a csalásokat. Hát mi jámborabbak, okosabbak vagyunk, mint Lloyd Greorge és mint Nitti? Hát ne akadjon ebben a nemzetgyűlésben egy politikai frakció, amely most, három év után, nyiltan világgá meri kürtölni, hogy tudjuk, hogy minden, ami történt, az egész csalás? En tudom, hogy a ministerelnök ur ezt nem teheti ; tudom, hogy a külügyminister ur sem teheti, de nekünk kötelességünk ezt innen, ezekről a padokról hangsúlyozni. (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) T. Nemzetgyűlés ! El fog következni a revíziós korszak, és el fog érkezni a most elnyomott népek szövetsége, amely csak a legszélesebb demokrácia és a nacionalizmus alapján jöhet létre. (Igaz! TJgy van! balfelöl.) Ezen az utón nem fekszik Paris, — nem tudom London fog-e feküdni? — biztos, hogy nem fekszik Róma sem, és szent hitem, hogy minden utón el tudunk ide jutni, csak Parison át nem. (Igaz! TJgy van! a jobb- és a baloldalon.) Paris, te rád vár az, amit nekünk szántál ! A francia történelem bizonyítja, hogy a francia imperializmus soha sem tudott megálljt mondani. A francia nemzetet kell hogy utolérje sorsa. Ne legyünk megint mi azok, akik túlfűtött lojalitásból asszisztálni akarunk a szerencsétlen oldalon a legközelebbi nagy világkonflagráciőban. Az indemnitást elfogadom. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps jobbfelöl, a középen és a baloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Csik József! Csik József: T. Nemzetgyűlés! Az előttem szólott t. képviselőtársam azokat a külpolitikai vonatkozásokat ismertette, amelyek reánk nézve jelentőséggel birnak és amelyek, ha kormányzatunk megszivlelné azokat, az ő felfogása szerint jobb helyzetbe hoznák nemzetünket. Magam részéről nem kívánok e beszéd részleteivel foglalkozni, annál inkább, mert annak úgyszólván minden gondolatával teljesen egyetértek. Az én felfogásom az, hogy az a külpolitika, amelyet előttem szóló t. képviselőtársam vázolt, nem fejjel való menés a falnak, hanem az ország egyetemes érdekeinek megfelelő külpolitika, amelyre a kormánynak most, a legutolsó pillanatban rá kell helyezkednie. Erősebb kezet, határozottabb irányt kell a kormánynak külpolitikai tekintetben is mutatnia, mert a körülöttünk fekvő államuk egyikónek-másikának példája bizonyítja, hogy ez az erős kéz és ez a határozott irány