Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-160

À nemzetgyűlés 160. ülése 1923. évi július hó 24rén, kedden. 13 Őszintén és nyíltan mondja meg a véleményét. (Helyeslés.) Kiss Menyhért : Ugy van ! A turáni fejvonal az egyenesség! (Zaj. Halljak ! Halljuk ! — Elnök csenget.) Friedrich István: T. Nemzetgyűlés! Meg­ható az a ragaszkodás, amellyel a töröknemzet az ősi vallási tradícióihoz ragaszkodik, (Ugy van! jobbfelöl és a középen.) Muszti István : Ez a lényeg ! Friedrich István ; A vallási, erkölcsi alaphoz való ragaszkodás volt az egyik fundamentum, amelyre Kemál a nagy felszabaditási harcában épített. (Ugy van ! a balközépen.) Amikor tehát mi itt Magyarországon a valláserkölcsi alapot hirdetjük és követeljük, akkor teljesen ugy járunk el, mint a török testvéreink. Drozdy Győző *. De azok nem csinálnak belőle üzletet! Meskó Zoltán : Nem is kell az arany kö­zépút ! Friedrich ístván : T. Nemzetgyűlés ! Sokszor hallom itt, hogy tisztviselőket fognak elbocsá­tani, egyszerűsíteni fogják az adminisztrációt. (Felkiáltások a balközépen: Szépen!) Ott, Tö­rökországban nem ismernek belső ellenségeket, egy ellenségük van nekik, amellyel rögtön vé­geznek, ha valahol felüti a fejét, és ez a büro­krácia. Nem történhetik meg ott az, hogy hó­napokig hagyjanak ügyeket elintézetlenül. (Fel­kiáltások a szélsobaloldalon : Évekig !) Arról nem is beszélek, hogy évekig. Ott egyszerű az adminisztráció és egyszerű az adórendszer. Min­den egyszerű török tudja, hogy mennyi adót kell neki fizetnie. Magyarországon, ahol a kul­túra ilyen nagy fokon áll, senki sem tudja, mennyi adót kell fizetnie. (Derültség. Egy hang a balközépen : Ok maguk sem tudják, akik ki­vetik !) Propper Sándor : Török szerencséje örök ! Friedrich István: T. Nemzetgyűlés! (Hall­juk ! Halljuk !) Mindezek az irányok a nemzeti eszme acélpántjával vannak ott körülfogva és összekötve. Törököt, aki nem nacionalista, el sem lehet képzelni ; törököt, aki a saját nemze­tére belül vagy kivül rosszat mondana, nem is lehetne elképzelni. (Ugy van! a középen és jobbfelöl.) Amikor mi mindig Nyugat felé imád­kozunk, amikor mi látjuk ezt a fényes nyugati demokráciát, ahol feketékkel kínozzák a Ruhr­vidéken a mi német testvéreinket, (Ugy van! jobbfelöl és a középen.) akkor nem tudom meg­érteni, miért ne nézhetnénk mi Keletre is, ahol a mi szegény testvérnemzetünk, vérét kiizzadva, végül elérte azt, amiért mi valamennyien imád­kozunk t és amit mi valamennyien el akarunk érni. (Éljenzés jobbfelöl és a középen.) Lehetetlenség kisantant, nagyantant demo­kráciájáról beszélni. Erről majd később szólok. De igenis fanatikusan hiszek és kérem a nemzet­gyűlést ne kövesse el ezt a hibát, hogy arrafelé is későn jöjjön. (Mozgás a szélsobaloldalon.) Még a mosolygás sem akaszt meg engem, mert ha az ember valamiben eredményt akar elérni, t. kép­viselő ur, akkor hinni kell benne és akarni kell azt; a mosolygó, a mindent csak kritizáló tem­peramentum nem tud előrejutni. Pikler Emil : Mi is szövetkezzünk Moszkvá­val, mint ők? Friedrich István : Kár volt ezt a vádat hang­súlyozni, és itt azonosítom magam török bará­taimmal és többet mondok: ha a bolsevizmus nekem fegyvert adna arra, hogy nemzetem sza­badságáért harcot kezdjek, én is elfogadnám ! ( Ugy van ! Taps jobbfelöl. Mozgás a szélsobalol­dalon.) Propper Sándor: Végre tapsolnak a bolse­vizmusnak! Ezt is megértük! Tisztázzuk a kérdést! Barthos Andor: Nem azt mondta! Mást mondott ! Endre Zsigmond : Okosabbat mondott ! Hazafi­ságról beszélt! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Friedrich István : T. Nemzetgyűlés ! A török külpolitikából azt a következtetést vonhatjuk le már most, egészen világosan, hogy a koldulás csak alamizsnához vezet. (Egy hang a balközé­pen: Ahhoz sem mindig!) kz erős, bátor fel­lépés egy boldog jövőhöz elvezethet ; (Ugy van ! a szélsobaloldalon.) nem bizonyos, hogy elvezet, de elvezethet. A szabadságokért harcoló népek mellé áll mindig a világ szimpátiája. (Ugy van! a balközépen.) A morfondáló, megalkuvó népek nem tudnak szimpátiát nyerni sehol a világon. (Ugy van! a balközépen.) Ez nagyon érdekes és fontos tanulság a magyar nemzet részére is, mert bebizonyult, hogy az önérzet szisztémája nagyobb eredményt hoz egy nemzet részére, mint a minden tekintetben való meghódolás és a kunyerálás álláspontja. De, t. Nemzetgyűlés, a lángok átcsapnak mindig a szomszédba is és amikor a bolgár nép látta, hogy, igenis, nacionalista akarással, bátor fellépéssel, mindenféle destrukcióval való kemény leszámolással lehet egy nemzetnek a jövőjét biztosítani, megtette a bolgár nemzet is azt, ami a kötelessége volt saját hazájával szemben. Es ne méltóztassanak azt gondolni, hogy Bul­gáriában ez a nacionalizmus a demokrácia kárára történt, ne méltóztassanak azt gonaolni, hogy ott valami reakciós irány győzött. Szó sincs róla. (Ugy van! a balközépen.) Megint ott tartunk : a legszélesebb demokrácia, a leg­alaposabb népjóléti politika összekapcsolódott a nacionalizmussal Ez az az uj irány, amelyen el fognak indulni mindazok a népek,... Nagy Ernő: Csak mi nem! Friedrich István : . . . amelyek a jövő szabad­ságukban és függetlenségükben még remény­kednek. T. Nemzetgyűlés ! A magyar nemzetnek érdeke, jól felfogott érdeke, hogy ott a Balkánon egy erős bolgár nemzet élhesse napjait. (Ugy

Next

/
Oldalképek
Tartalom