Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-160

14 A nemzetgyűlés 160, ülése 1923. évi július hó 24-én, kedden. van! half elől és a középen.) Nekünk elvégre nyiltan meg kell mondanunk, hogy mik ami érdekeink, .... Hegedüs György : Minden szimpátiánk velük ! Friedrich István: ... érdekünk az, hogy az a szegény bolgár nép, amely a világháború forgatagában velünk együtt vérzett, (Ugy van! a bal- és jobboldalon és a középen.) mielőbb talpra tudjon állni és azok a testvéreink is, akik ma macedóniában a világ-civilizáció szégye­nére váló rettenetes elnyomatásban szenvednek, minél inkább odakapcsolódhassanak nemzeti hazájukhoz. (Ugy van! half elöl és a középen.) T. Nemzetgyűlés ! Gyermekkorunk óta min­dig emlegették a Balkánon uralkodó állapotokat. De mindaz semmi ahhoz képest, ami ma a Balkánon van. Mi, a magyar nemzet erről ne merjünk beszélni, mert ezt talán Parisban rossz néven veszik. Nem, t. Nemzetgyűlés ! Mi ezer éven át itt együtt szenvedtünk a mi derék horvát testvé­reinkkel ( Ugy van !) és mi szívvel-lélekkel nyiltan odakiáltjuk feléjük : »Mi kivánjuk nektek a szabadságot, mi kivánjuk nektek a független­séget, (Taps és helyeslés jobbfelöl.) megérdem­litek a függetlenséget; (Ugy van! Ugy van! balfelöl és a középen.) kövessétek a ti vezére­teket, Radicsot, egyszerű, derék, becsületes ember, jó politikus!« És nem fogunk megfeledkezni azokról a bosnyák testvéreinkről sem, akik a világháborúban mi mellettünk végig becsülettel kitartottak. (Ugy van! Ugy van!) Miért ne hirdessük, hogy a németek, a svábok, a horvátok, a montenegróiak és sok százezer albán, sok százezer bolgár rettenetes rabságban sinylődik ott a Balkánon. Önök nem jártak ott s igy nem tudják, hogy ami ott van, az leírhatatlan. Mit méltóztatnak gondolni, hogy azért, mert kül­földi kölcsönt akarunk a nyugati demokrácia nagyanyjától, Paristól, azért ezek az állapotok a Balkánon meg fognak változni, ha mi erről nem beszélünk ? Méltóztassanak tudomásul venni, hogy az egész Balkán izzik, minden nép várja a béke revízióját s ha ez nem fog sima utón bekövetkezni, akkor Középeurópából lesz Balkán s a Balkánból lesz Macedónia. De igy, ahogy most van, nem fog maradni. (Ugy van ! a jobb­és a báloldalon.) T. Nemzetgyűlés! Múltkor a horvát nép vezére, Radies egy beszédét a következőkép fe­jezte be : (olvassa) • »A horvátok századokon át kultúrnép alatt éltek: sokfélét ellehet tőlük rabolni, de a kultúrát nem. Ne balkanizáljanak minket!« S ma egyikünk se ábrándozik arról, hogy — nem tudom — Horvátország máról­holnapra ugy kerüljön hozzánk vissza, ahogy volt. Ez együgyűség volna. De igenis ezen a nemzetgyűlésen abban a pillanatban, mikor a horvátok legnagyszerűbb vezérét börtönbe hur­colja a balkáni civilizáció, akkor nekünk köte­lességünk legalább is itt az ellenzéki oldalon azt kiáltani a világ nagy civilizációjához: Néz­zétek azt a horvát népet, amely mi alattunk és mi velünk szabadságban élt, a kultúráját emelte, meggazdagodott, most a legjobbjait siratja, mert ott vannak a börtönben! (Igaz! Ugy van!) T. Nemzetgyűlés ! El Európa déli végén, Itália gyönyörű félszigetén egy nagy nép, az olasz nép. Soha az olaszok között és közöttünk diferenciák nem voltak. (Igaz! Ugy van!) Tudjuk, hogy a külpolitika nehéz mesterség, tudjuk azt, hogy sok szál fut össze, amelyeket előbb el kell vágni, hogy ujabb köteléket fon­hassunk, de mi ezzel az egyszerű magyar meg­nyilatkozással nem mulaszthatjuk el annak hangsúlyozását, hogy nagyon jól tudjuk, hogy Itália nem tűrheti soká ezeket az állapotokat s nagy örömmel vennők, ha Itália is odaállana a szenvedő és szabadságáért immáron három év óta küzdő horvát nép mellé. Mi nem féltékeny­kednénk soha, mi csak egyet fogunk kérni : utat a tengerhez. Erre pedig meg lehet az utat és módot találni. (Helyeslés.) Hegedüs György: Éljen Horvátország! Friedrich István : Ne méltóztassanak azt gondolni, hogy ezek ábrándok ; ne méltóztassanak azt mondani, hogy mindez nem fog bekövet­kezni. Ugy, amint a belpolitikában jönnek a hullámok öt-hat hónaponként, igy változnak a külpolitikai hullámok is. S meglátják, mégis az a sok-sok millió elnyomott nép fog öntudatra ébredni Európában s a kinevezett győzők a párisi aranyborjut is cserben fogják hagyni abban a pillanatban, midőn egész Európa oda fogja kiáltani : Elég volt ! Sokszor halljuk azt, hogy vegyük mintául a nyugati demokráciát, nyugaton van a demo­krácia, onnét jön az uj irány, amelyben ezt a nemzetet is előbbre lehet vinni. (Félkiáltások a szélsőbaloldalon : Olaszországba kell menni !) En igazán hive vagyok a demokráciának, de olyan demokráciától,... Rupert Rezső: Olasz módra! Friedrich István : ... amely fekete emberekkel, négerekkel, a Ruhrgebieten derék német családok százezreit vérig kínozza hónapok óta hisztérikus imperialisztikus álmokból kiindulva, ettől a demokráciától nekem el kell fordulnom. Pikler Emil : A francia nacionalizmus csinálja ! Friedrich István : Hol keressem itt a demo­kráciát? Talán Csehszlovákiában keressem a demokráciát, mikor az egész tót nép, amely ugyancsak ezer éven át velünk a legjobb barát­ságban élt, a keserves életsanyargatás óráit olvassa? Ezt nem mi mondjuk, hanem méltóz­tassanak elolvasni a tót vezérek jajszavait, akik panaszkodnak s gyilkosoknak és elnyomóknak hívják a cseheket. Ez a demokrácia? Vagy kér­dezzük a Csehszlovákiában élő németektől, hogy mi a demokrácia? Pikler Emil : Nacionalizmus az, nem de­mokrácia !

Next

/
Oldalképek
Tartalom