Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-162

130 A nemzetgyűlés 162. ülése 1923. sokat hallom ezt a szót : »keret«. Ez a »keret« szó maga igazolja, hogy egyszerű pénzbeli felhatalmazásnak tekintik ezt a javaslatot. Számtani emberek, azok a bizonyos tisztviselők, akik be vannak ott gubózva az akták közé, akik szűk, elemi költségvetés összeállításával foglalkoznak, nem látnak túl a maguk körén és nem tudják, hogy mi is az a költségvetés, azért olyan keretnek nevezik azt, mintha ez csak pénzbeli felhatalmazás volna bizonyos pénzösszegek kiutalványozására és bevételek beszedésére, s mintha ez csak egy határ lenne. Nincs szó keretekről! Konkretizált programúiról van szó, amelyet a kormánytól vár az ország. Ez az országra nézve az adott körülmények között különösen nagy fontossággal bir; ebbe az ország belepusztulhat, s amint délelőtt mondottam, ha nem is lehetett volna megállítani a korona esését, de igenis, a korona értékének állandósítása egy életrevaló, egy a külföld előtt is imponáló költségvetési programm beállításával megtörténhetett volna és a gazdasági helyzet szanálható, a korona állandósítható lett volna. Erre azonban nem lehet rábírni a kormányt ! A többség pedig ott ül a háta mögött és nézi, hogy ez a játék az ország — bátran mondhatom — jövőjével tovább folyjék. Majd rá fogok mutatni arra, hogy a költségvetési jog semmibevétele milyen következményekkel járt ez az egész államéletre és az államélet minden részletére nézve. A 2. § második bekezdését nem akarom boncolgatni. Még kritikám sincs rá. Nem akarom részletesen kifejteni azt, hogy nem lehet arra felhatalmazást kérni, hogy a t. pénzügyminister ur akkor, ha drágul az élet és esik a korona, a többletkiadásra államjegyeket bocsáthasson ki. Egy kormányzatnak, amelynek programmja van, ilyen esélyekkel nem is szabad számolnia. Neki csak védekeznie kell, csak biztatnia kell, bele kell szuggerálnia a közvéleménybe azt, hogy itt nem lesz drágaság, hogy a korona esése nem fog bekövetkezni. Ha mi magunk, ugy, mint az utolsó grájzleros, a költségvetésnél ilyen lehetőségekkel, ilyen esélyekkel számolunk, akkor nem beszélünk arról, hogy itt deflációs avagy egy inflációs pénzügyi politika van. Ez minden pénzügyi politikánál rosszabb. Vanczák János : Itt csak kétségbeesett politika van S Strausz István : Aki a külföldi államok országgyűléseinek tárgyalásait figyelemmel kiséri, azt tapasztalja, hogy ott nem vitatják sem a deflációs, sem az inflációs rendszert. Az ilyen kérdéseket maguk között intézik el. Ez a leginternebb, a legszorosabb belügye az államnak és a kormányzatnak. Bele lehet ugyan ebbe vonni hozzáértőket, de nyilvánosan tárgyalni azt, hogy e tekintetben mi legyen, mi ne legyen, nem szabad. Ezen az oldalon is több virágos beszéd hangzott el és hatása alatt nagyon tapsoltak: no most ez feltalálta, hogyan évi július hó 26-án, <csütörtökön. lehet csakugyan inflációs politikát folytatni és az inflációs politika révén hogyan lehet itt aranyat termelni. Ezt t. Nemzetgyűlés beszéddel elintézni nem lehet; cselekedni kell és a cselekedetek terveit előre kell megbeszélni, nem pedig ötletszerűen. Jön egy referens és azt mondja; ezt csinálom, holnap a másik jön be, holnapután pedig egy politikus jön mentőgondolattal, így ugrálni ezekben a nagy kérdésekben nem lehet. A pénzügyminister ur ebben a paragrafusban mintha elbujtatva, igen messzemenő felhatalmazást kérne. Nem tudom, de ha jól emlékszem, ez már az előző indemnitásban is benne volt. A 2. § második bekezdésének harmadik sorának végén kezdődik a felhatalmazás, amely szerint a békeszerződés egyes határozmányainak a végrehajtásával kapcsolatban jelentkező szükségletekből eredő többlet-kiadások is kölcsönből fedezhetők. Nemcsak az ellenzék, hanem az egész magyar nemzet meg van arról győződve, hogy mi jóvátételt, reparációt nem fizethetünk, A kormánynak tehát nem vagyunk hajlandók olyan messzemenő felhatalmazást adni, hogy ő a békeszerződés pontjai alapján a jóvátétel bizonyos részleteire nézve saját hatáskörében kötelezettséget vállalhasson és azokra kölcsönöket vehessen fel. Ez távol áll a magyar nemzet lelkületétől, jobban mondva nem a lelkületétől, hanem a vagyoni helyzetétől. (Igaz! Ugy van!) Mit lehet mirajtunk venni? Rongyokat, amelyeket nekünk hagytak. Mert nagyon jól tudjuk azt, hogy nemcsak az ország területét szakították szét, hanem szegényekké tettek bennünket, nem hagytak itt mást, mint pusztulást, / romokat. Ebből nem lehet jóvátételt fizetni ! En a felhatalmazást csak ugy értelmezem, hogy az csak a szén-, az állatállomány-jóvátételből avagy az entente bizottságoknak járó dotációk felemeléséből előálló többlet a kiadások fedezetére szorítkozik. Arról, hogy kölcsön felvételére való felhatalmazás nemcsak egy indemnitás keretébe nem tartozhatik, hanem az egy költségvetésbe sem illeszthető be, most nem is beszélek, hanem csak utalok az 1897: XX. te. 142. §-ára. A törvényjavaslat 3. §-a szól a zárszámadásokról. Itt csak azzal a megállapítással élek, hogy a pénzügyminister ur a zárszámadási ügyek intézését teljesen a maga hatáskörébe vonta. 0 jön ide és felhatalmazást kér arra, hogy milyen szerkezetben legyen összeállítva az 1922/23. évre készítendő zárszámadás. Nekünk megvannak erre vonatkozólag az alkotmányjogi törvényeink: az 1870 : XVIII. te. és az 1880 : LXVI. te, amely olyan szabatossággal irja körül a zárszámadás tartalmát és technikai szerkezetét, hogy ezt több külföldi állam mintául vette. Ezen változtatni nem lehet. De ha at. túloldalhoz tartozó képviselőtársaim már megszavazták azt a változtatást, hogy zárszámadás helyett