Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-162

A nemzetgyűlés 162. ülése 1923. csak utalványozási kimutatást kapjon a nemzetgyűlés, majd eljön az alkalmas idő, amikor véleményeinket össze fogjuk mérni ebben a kérdésben, vájjon érvényes-e ez a változtatás, vájjon megfelel-e ez az alkotmányjognak. Most csak azt kérdezem a t. pénzügyminister úrtól, vájjon az 1922/23. évről is csak utalványozási kimutatásokat szerkeszt a legfőbb állami számvevőszék, vagy visszatér számadásnak alkotmányos alapjára, amelyre az imént utaltam? A kormány azokat az utalványozási kimutatásokat, amelyeket a hátralevő zárszámadások helyett kivan beterjeszteni, előterjesztheti, csak ne nyomassa ki, mert az nem éri meg azt a pénzt, amelybe kinyomatása kerül. Homonnay Tivadar: Ugy van! Strausz István : Mi annak nem fogjuk hasznát venni, mi nem tudunk arra ministeri felelősséget alapítani, és legkevésbé fogjuk tudni ezen számadások alapján felelősségre vonni a Károlyi-kormányt, és még kevésbé fogjuk tudni felelősségre vonni a volt népbiztosokat, a kommunista kormányt. Nem tudom kinek kívántak ezzel szolgálatot tenni. Ha ezeket az utalványozási kimutatásokat ide terjesztik és mi azoknak akármelyik tényezőjétől felvilágosítást fogunk kérni arra nézve, hogy tényleg befolyt-e a bevétel, vagy a kiadás tényleg kifizettetett-e, akkor az illető minister csak azt a felvilágosítást adhatja : majd megnézem a számadásokat. Ez tehát a zárszámadást nem pótolja. Ha a t. többségi párti ezzel meg van elégedve és ennek alapján, nem tudom, még a felmentvények megadásába is belemegy, ám tegye meg, de kímélje meg felesleges kinyomatási költségektől az államkincsárt. (Helyeslés a baloldalon,) Beszélhetnék még a 4. §-ról is, arról, hogy mi jogon akarja törvényerőre emelni a pénzügyminister ur azt a rendelkezést, hogy az 1923/24, évi költségvetési előirányzatot, amelyet beígért, az 1922/23. évi költségvetési előirányzat adataival akarja összehasonlítani. Hiszen ezeket az adatokat nem állapította meg ez a nemzetgyűlés, nem foglalkozott velük, arra pedig törvény van, hogy milyen előirányzati adatokat lebet összehasonlítani, vagy az előirányzat adatait mivel lehet összehasonlítani. Azoknak a hiteleknek van terminus technicus-uk, azok — hogy ugy fejezzem ki magamat — szentségek, határjelzők voltak eddig a ministeri kormányzatban s azokat nem lehetett megváltoztatni, nem lehetett más akármilyen adatokkal pótolni. Homonnay Tivadar: Ma mindent lehet! Strausz István : De erre rá kellett mutatni, ezt le kellett szögezni, nehogy az lássék, mintha mi ezeknek az adatoknak beállítását bármiképen is helyeseinők. Igen t. Nemzetgyűlés! Elérkeztem az 5. §-hoz. -Az 5, §-tól, egészen a 23. §-ig csupa évi július hó 26-án, csütörtökön. 131 olyan rendelkezés van, amelyek nem valók egy indemnitási javaslatba, (ügy van! half elöl.) Homonnay Tivadar : Külön törvénybe valók ! Strausz István : Az indemnitási javaslatnak ez a teletömése különféle közigazgatási, büntetőjogi, adóügyi, magánjogi, pénzügyi és egyéb rendelkezésekkel teljesen komolytalanná teszi magát a törvényalkotást és megrendíti nemcsak bennünk, iskolázott emberekben, hanem a népben is a bizalmat és a hitet az igazi törvények iránt. Nem ehhez van szokva a magyar nép és sehol sincs alkalmazásban ez a rendszer. A tömegtörvényalkotás alkotmányjogi szörnyeteg. Megvallom őszintén, én bizalommal voltam eltelve, hogy ezt a törvényalkotási módszert a kormányba most belépett Nagy Emil igazságügyminister ur meg fogja tudni szüntetni. Hiszen ő látja, hogy itt a budget-joggal össze van keverve mindenféle más jog, magánjog, büntetőjog és minden néven nevezhető más, elkülönített jog. Ez pedig nem engedhető meg, mert a budget-jog egészen más természetű. A viz is folyadék, az olaj is folyadék, s a kettő, ha összekeverjük, még sem elegyedik. Épen ilyen külön természete van a költségvetési jognak, amely a többi jogtól élesen elválasztja. Amint az olaj és a viz együtt nem használható, nem élvezhető, épugy vagyunk a mai törvényalkotásban a budget-jognak más jogokkal való összekeverésével. (Ugy van! balfelöl.) Mondom, t. Nemzetgyűlés, én vártam Nagy Emil igazságügyminister úrtól, hogy ezt észreveszi, de talán nem akarja észrevenni. Hogy mire vezet ez az egész vonalon, arra példákat most nem akarok felsorolni. Az igazságügyminister ur különben nagyfontosságú kérdésekben szokott nyilatkozni, de a budget-jogról — nem azért mondom, mert ez az én szakmám — nem nyilatkozott, azt nem érintette. Különösen nagy beszédet mondott a minister ur az egyik arató-ünnepen és ott arra is tanácsot adott, hogy Horthy kormányzó ur személye iránt, milyen tisztelettel kell viseltetnünk, és hogy az ő tekintélyét a közélet minden terén ápolni kötelességünk. Intelem volt ez mindnyájunk részére, bár sem mi, sem a nemzet nem szolgált rá. Ha itt intelemre van szükség, az csak a kormánynak szólhat, mert épen itt, a törvényalkotás terén látszanak azok a visszáságok, amelyek alkalmasak a kormányzó úr tekintélyét, az ő személyébe vetett hitet s az iránta táplált tiszleletet lemorzsolni. Kószó István: Ez nagy csalódás! Strausz István : Példákat hozok fel ! Kószó István : Olyan példát nem hoz fel, amivel ezt bizonyítani tudja ! Strausz István : Rámutattam arra, hogy milyen tömege foglaltatik a külön törvényben létesítendő alkotásoknak ebben az indemnitási javaslatban. Most rá kell mutatnom, hogy a végrehaj-