Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-162

A nemzetgyűlés 162. ülése 1923. csak utalványozási kimutatást kapjon a nemzet­gyűlés, majd eljön az alkalmas idő, amikor véle­ményeinket össze fogjuk mérni ebben a kér­désben, vájjon érvényes-e ez a változtatás, vájjon megfelel-e ez az alkotmányjognak. Most csak azt kérdezem a t. pénzügymi­nister úrtól, vájjon az 1922/23. évről is csak utalványozási kimutatásokat szerkeszt a legfőbb állami számvevőszék, vagy visszatér számadásnak alkotmányos alapjára, amelyre az imént utaltam? A kormány azokat az utalványozási kimutatásokat, amelyeket a hátralevő zárszámadások helyett kivan beter­jeszteni, előterjesztheti, csak ne nyomassa ki, mert az nem éri meg azt a pénzt, amelybe kinyomatása kerül. Homonnay Tivadar: Ugy van! Strausz István : Mi annak nem fogjuk hasz­nát venni, mi nem tudunk arra ministeri fele­lősséget alapítani, és legkevésbé fogjuk tudni ezen számadások alapján felelősségre vonni a Károlyi-kormányt, és még kevésbé fogjuk tudni felelősségre vonni a volt népbiztosokat, a kom­munista kormányt. Nem tudom kinek kívántak ezzel szolgálatot tenni. Ha ezeket az utalványo­zási kimutatásokat ide terjesztik és mi azoknak akármelyik tényezőjétől felvilágosítást fogunk kérni arra nézve, hogy tényleg befolyt-e a bevétel, vagy a kiadás tényleg kifizettetett-e, akkor az illető minister csak azt a felvilágosítást adhatja : majd megnézem a számadásokat. Ez tehát a zárszámadást nem pótolja. Ha a t. többségi párti ezzel meg van elégedve és ennek alapján, nem tudom, még a felmentvények megadásába is belemegy, ám tegye meg, de kímélje meg felesleges kinyomatási költségektől az államkincsárt. (Helyeslés a baloldalon,) Beszélhetnék még a 4. §-ról is, arról, hogy mi jogon akarja törvényerőre emelni a pénzügy­minister ur azt a rendelkezést, hogy az 1923/24, évi költségvetési előirányzatot, amelyet beígért, az 1922/23. évi költségvetési előirányzat ada­taival akarja összehasonlítani. Hiszen ezeket az adatokat nem állapította meg ez a nemzetgyűlés, nem foglalkozott velük, arra pedig törvény van, hogy milyen előirány­zati adatokat lebet összehasonlítani, vagy az előirányzat adatait mivel lehet összehasonlítani. Azoknak a hiteleknek van terminus technicus-uk, azok — hogy ugy fejezzem ki magamat — szent­ségek, határjelzők voltak eddig a ministeri kormányzatban s azokat nem lehetett megvál­toztatni, nem lehetett más akármilyen adatokkal pótolni. Homonnay Tivadar: Ma mindent lehet! Strausz István : De erre rá kellett mutatni, ezt le kellett szögezni, nehogy az lássék, mintha mi ezeknek az adatoknak beállítását bármiképen is helyeseinők. Igen t. Nemzetgyűlés! Elérkeztem az 5. §-hoz. -Az 5, §-tól, egészen a 23. §-ig csupa évi július hó 26-án, csütörtökön. 131 olyan rendelkezés van, amelyek nem valók egy indemnitási javaslatba, (ügy van! half elöl.) Homonnay Tivadar : Külön törvénybe valók ! Strausz István : Az indemnitási javaslatnak ez a teletömése különféle közigazgatási, büntető­jogi, adóügyi, magánjogi, pénzügyi és egyéb rendelkezésekkel teljesen komolytalanná teszi magát a törvényalkotást és megrendíti nemcsak bennünk, iskolázott emberekben, hanem a nép­ben is a bizalmat és a hitet az igazi törvények iránt. Nem ehhez van szokva a magyar nép és sehol sincs alkalmazásban ez a rendszer. A tömegtörvényalkotás alkotmányjogi szörnyeteg. Megvallom őszintén, én bizalommal voltam eltelve, hogy ezt a törvényalkotási módszert a kormányba most belépett Nagy Emil igazság­ügyminister ur meg fogja tudni szüntetni. Hiszen ő látja, hogy itt a budget-joggal össze van ke­verve mindenféle más jog, magánjog, büntetőjog és minden néven nevezhető más, elkülönített jog. Ez pedig nem engedhető meg, mert a bud­get-jog egészen más természetű. A viz is folya­dék, az olaj is folyadék, s a kettő, ha összeke­verjük, még sem elegyedik. Épen ilyen külön természete van a költségvetési jognak, amely a többi jogtól élesen elválasztja. Amint az olaj és a viz együtt nem használható, nem élvezhető, épugy vagyunk a mai törvényalkotásban a bud­get-jognak más jogokkal való összekeverésével. (Ugy van! balfelöl.) Mondom, t. Nemzetgyűlés, én vártam Nagy Emil igazságügyminister úrtól, hogy ezt észre­veszi, de talán nem akarja észrevenni. Hogy mire vezet ez az egész vonalon, arra példákat most nem akarok felsorolni. Az igazságügyminister ur különben nagy­fontosságú kérdésekben szokott nyilatkozni, de a budget-jogról — nem azért mondom, mert ez az én szakmám — nem nyilatkozott, azt nem érintette. Különösen nagy beszédet mondott a minister ur az egyik arató-ünnepen és ott arra is tanácsot adott, hogy Horthy kormányzó ur személye iránt, milyen tisztelettel kell viseltet­nünk, és hogy az ő tekintélyét a közélet minden terén ápolni kötelességünk. Intelem volt ez mindnyájunk részére, bár sem mi, sem a nemzet nem szolgált rá. Ha itt intelemre van szükség, az csak a kormánynak szólhat, mert épen itt, a törvényalkotás terén látszanak azok a visszá­ságok, amelyek alkalmasak a kormányzó úr tekintélyét, az ő személyébe vetett hitet s az iránta táplált tiszleletet lemorzsolni. Kószó István: Ez nagy csalódás! Strausz István : Példákat hozok fel ! Kószó István : Olyan példát nem hoz fel, amivel ezt bizonyítani tudja ! Strausz István : Rámutattam arra, hogy milyen tömege foglaltatik a külön törvényben létesítendő alkotásoknak ebben az indemnitási javaslatban. Most rá kell mutatnom, hogy a végrehaj-

Next

/
Oldalképek
Tartalom