Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.
Ülésnapok - 1922-162
'À nemzetgyűlés 162. ülése 1923. rával dicsekedhetünk. És abban reménykedtek a naiv álmodozók, bogy ez a fölényes kultúra majd meg fogja győzni a külföldet, hogy igazságtalanul és embertelenül bánt el velünk. De kérdezem tisztelettel azoktól, akik a kultúrának őrei ebben az országban, bogy vájjon mi történt azóta, négy éven keresztül, hogy ugy dokumentálódjék Magyarországon a kultúrfölény, bogy ezt a rettenetes igazságtalanságot kitudja védeni ? Minden, ami történt, a kultúra ellenére és rovására történt. Semmi alkotó munka nem történt a magyar kultúra izmositása terén. Beszédem során rá fogok mutatni arra, bogy a kultuszminister ur, aki olyan ritkán mutatja itt magát,... Rothenstein Mór: Sok a dolga! Pakots József: ...aki csak alig két sovány törvényjavaslattal jött ide, a maga hivatását nem teljesiti ezekben a nehéz időkben; a kultuszminister ur kötelessége volna, hogy ezt a kulturfölény-problémát megoldásra segítse. Pikler Emil : Az arany középutat épiti, azért nem ér rá a kultúrával foglalkozni. (Zaj.) Fábián Béla: Ha azt építené, még jó volna! Pakots József : A kormány politikájának sarkalatos hibája az őszinteség hiánya. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Saját pártjával szemben sem tud elég őszinte lenni, annál kevésbé velünk szemben és az országgal szemben. El akarja hitetni az országgal, hogy mögötte az egységespárt áll, de ebben már a legutolsó utcagyerek sem hisz, mert olyan isteni komédiák játszódtak le, amelyeknek látványa keserű volt reánk, az ellenzékre nézve. Mi jobban szerettük volna, ha egy kompakt, kemény, öntudatos párt állana velünk szemben. Nem tudjuk, hogy kivel harcoljunk. ísTéha abba a különös szituációba kerülünk, hogy minden rokonérzésünk a t. ministerelnök ur felé fordul, (Ugy van! a szélsőbaloldalon. Derültség jobb felöl.) pedig egy ellenzéki párt számára ez szinte elviselhetetlen érzés. (Zaj.) Semmi kedvem nincs átsétálni a másik oldalra, de a lelkem néha átsétál oda, és igyekszik támogatni a ministerelnök urat a maga nehéz, szinte szizifuszi munkájában. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : A saját pártjával szemben !) Rothenstein Mór : Ez az igazi optikai csalódás ! Sándor Pál : Éljen az egységespárt ! Pakots József: Az őszinteség hiánya jellemezi nemcsak a mostani kormányt, hanem jellemezte elődeit is a törvényalkotások terén és a rendeletek terén, mert hiszen különösen, szinte groteszk, paradoxonnak hangzó állítást kell itt megkockáztatnom, hogy t. i. : nekünk törvénytelen törvényeink vannak. A helyzet az, hogy van királyságunk és egy detronizáló törvényünk. Nánássy Andor: Ezt már elintézte tegnap Rákóczi ! Pakots József: Van tanszabadságunk és van mellette numerus claususunk is. Van egy évi július hó 26-án, csütörtökön. Ili régi törvény, amely a magántulajdon szentségét óvja, közben azonban sok magántulajdont, igy a lakástulajdont is elkonfiskálta a mélyen t. kormányzat, és amikor a szegény mozisoktól elvették a mozijukat, vájjon nem a magántulajdon szentségét érintették-e? (Zaj,) Lehetnek ebben a tekintetben különböző felfogások az érzékenység szempontjából, de a jogi érzékenységgel megalkudni nem lehet, mert végzetes és veszedelmes minden elhajlás, amely a jog egyenes útjáról elviszi az embert. Volt nekünk esküdtszékünk is, és ez törvényben van biztosítva. Azt mondja az igazságügyminister ur, hogy nem fogja visszaállítani az esküdtszéket. Pikler Emil: Az Eskütt-ügyet is jó volna az esküdtszék elé terelni. Már régen el kellett volna intézni ! Pakots József: Van sajtószabadságunk is, de a közigazgatás akármelyik pillanatban megszüntetheti a sajtószabadság nyelvét, hangjának kifejezőjét, az újságokat, és egyáltalán megbéníthatja a szabad gondolat terjesztését. Hát akkor micsoda fikció mindaz, amit ebben a fogalomban elképzelünk, hogy : sajtószabadság, amely nem a kormányé, nem is a sajtóé, nem is a sajtó munkásaié, hanem az országé, a nemzeté, a társadalomé, amely közkincs, amelyben oly nagy értékek rejlenek, hogy, ha elpusztulnak, elpusztul az alkotmányosság alapja, a nemzeti lét alapja is. Propper Sándor: Közben pedig ünnepelik Petőfit! Pakots József: Méltóztassanak megengedni, hogy épen a sajtószabadság kérdésével foglalkozva, egy különös jelenségre mutassak rá. A sajtószabadsággal szemben egy bizonyos averzió nyilatkozik meg a mélyen t. kormányzat részéről, azért, mert azt hiszik, hogy a sajtón keresztül nagyobb erejűvé válnak azok a politikai hangok, amelyek esetleg veszedelmes társadalmi és politikai jelenségekre vezetnek. Hát, engedelmet kérek, minden országnak olyan sajtója van, mint amilyen maga az ország. Ha az országban a közerkölcs megbomlik, akkor még a mai közerkölcsök mellett kész csoda, hogy ilyen sajtója van. Amikor a magyar közerkölcs anynyira aláesett, akkor a sajtó még mindig azokat a régi, nagy erkölcsi jelszavakat szokta hangoztatni s ezekkel igyekszik kivédeni a politikának azt a szörnyű, összeomló jelenségét, amely odavezet, hogy ma még nincs egység a lelkekben, nincs összefogás a közös nagy célok kivívásában, nem tudnak találkozni a nemzet legtragikusabb pillanataiban a nemzetépítő munkában. A sajtó hangoztatja ezt eléggé, és ha disszonáns hangok jelennek meg, ezek mindig egy mögöttes politikát jeleznek és valahogyan természetesen a sajtószabadsággal szemben érzett averzió áttevődik magukra a sajtó munkásaira is. Soha ilyen antizsurnaiizmus nem volt, mint a jelen pillanatban. Ez nekem különösebben fáj, mert 15*
