Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.
Ülésnapok - 1922-161
A nemzetgyűlés 161. ülése 1923. évi július M 25-én, szerdán. 99 ciót is elvégeznének, fele annyi tisztviselővel, sokkal gyorsabban és jobban lehetne elintézni a dolgait a földmivelésügyi ministeriumnak. Kár, hogy nincs jelen a pénzügyminister ur, mert szeretném erre a memorandumra az ő figyelmét is felhivni; most már csak a földmivelésügyi minister úrtól függ, hogy alapos megfontolás után végrehajtja-e az ezen memorandumban foglalt alapelveket, még abban az esetben is, ha az ország érdekében egyeseket emiatt személyi mellőzés érne. Miután röviden voltam bátor előadni a központi igazgatásról és annak irányításáról szóló nézeteimet, egy másik gazdasági kérdésre térek át és ez az állategészség ügye. Magyarország nemzeti vagyonának igen jelentős hányada haszonállatban van. Bár sok kár ért bennünket ebben a tekintetben, az ujabb jóvátételek nagy csorbát ütöttek állományunkon, mindazonáltal ma is az ország lakosai jelentékeny percentjének legfontosabb megélhetési forrása haszonállatban van. Hogyan áll állategészségügyünk ? Ha valaki nem foglalkozott speciálisan ezzel a kérdéssel, laikus ésszel azt gondolná, hogy a magyar állategészségügy első helyen áll Európában. Legyen szabad ezzel szemben bizonyos adatokra hivatkoznom. Az 1910-iki adatok állanak rendelkezésemre, melyek szerint 10.000 állategység közül 1910-ben sertéspestisben megbetegedett Németországban 38, Ausztriában 34, Magyarországon 657 egység, száj- és körömfájásban megbetegedett Németországban 190, Ausztriában 204, Magyarországon pedig 2040 egység, tehát a különbség óriási. A magyar, állategészségügyi törvényt az 1888 : VII. t. c.-et 35 évvel ezelőtt hozták, azóta azonban ebben a tekintetben, jóllehet a szerologia és bakteriológia, tehát az állatorvosi tudomány igen erős fejlődésnek indult, semmi sem történt. A külföldi országok is a legutóbbi esztendőkben uj állategészségügyi törvényeket hoztak. Svájc 1917-ben hozott állategészségügyi törvényt, Románia 1912-ben és ott most van tárgyalás alatt az uj állategészségügyi törvény, Németországban pedig 1909-ben hoztak ilyen törvényt. Érdekes dolog, hogy amikor 1905-ben Németországgal kereskedelmi szerződésről tárgyaltunk, a német kormány nem akart kedvezményt biztositani az állatkivitelnek állategészségügyi törvényünk elmaradottsága miatt, és akkor a kormány megígérte, hogy rövid időn belül uj állategészségügyi törvényt fog készíteni. 1917-ben Ghillányi akkori földmivelésügyi minister be is nyújtott az országgyűléshez egy állategészségügyi törvényt, az azonban nem került tárgyalásra. Kérném a minister urat, minthogy most is foglalkozik a ministerium egy állategészségügyi törvényjavaslattal, méltóztassék azt a legsürgősebben elkészíttetni és a nemzetgyűlés elé terjeszteni, hogy ebben a tekintetben mi is európai színvonalra jussunk és állategészségÜgyünket magasabb színvonalra tudjuk emelni, Mayer János: Magasabb színvonalra igen, de európai színvonalon vagyunk. Nem kell lebecsülni. Bozsik Pál : Azt volnék bátor kérni ebben a tekintetben, hogy a vidéken is gondot fordítsanak arra, hogy a szakemberek, tehát állatorvosok nagyobb hatáskörrel szólhassanak bele az állategészségügy intézésébe. Ma az a helyzet, hogy sok ügyben pl. apaállatok vásárlásánál a laikus bizottság szavazati joggal intézi el az állategészségügyeket, az állatorvosnak pedig szavazati joga sincs. Néhány rövid szóban kívánom még a többi dolgokat, amelyekkel foglalkozni óhajtok, elmondani. Állategészségügyünk legfőbb oktatását az állatorvosi főiskola végzi. Ennek az iskolának régi kívánsága, hogy egyetemi rangra emeljék, illetőleg, hogy valamelyik egyetemünkhöz, akár a Pázmány-egyetemhez, akár a közgazdasági egyetemhez beosszák. Ez bizonyos takarékossági szempontoknak is megfelelne, ugy, hogy vagyok bátor a főiskola eme kívánságának e teremben is hangot adni. Fontos volna továbbá, hogy a falusi nép vezetői, tehát a pap, jegyző, tanitó már az iskola padjain némi alapismereteket szerezzen az állategészségügy terén. E tekintetben is a kültuszministeriummal egyetértve, lehetne valami intézkedést tenni, Néhány rövid szóval még a bortermelők panaszára kívánok rátérni. Három hónappal ezelőtt interpellációt mondottam ebben a teremben és arra kértem a földmivelésügyi minister urat, hogy minden erejével hasson oda, hogy a magyar szőlőtermelés teljesen tönkre ne menjen, hogy az ő miniszterségének eredménye ennek a nagy gazdasági vagyonnak, ami a szőlőben rejlik, teljes halála ne legyen. Kezemben van a magyar-lengyel kereskedelmi kamara kimutatása. Ebben az foglaltatik, hogy míg a múlt évnek első három hónapjában 444.000 mázsa bort lehetett külföldre exportálni, ennek az évnek első hónapjában mindössze csak 26.000 métermázsát, tehát a tavalyi mennyiségnek alig egy hetedét. Tudom azt, hogy mindent nem tehet meg a kormány, azonban át kell éreznie azt a nagy kötelességet, hogy ebben a tekintetben, még ha gigászi feladat előtt áll is, ezt a gigászi feladatot is el kell végeznie, mert 300.000 szőlőbirtokosról van szó és több, mint 500.000 munkásról, akiknek kezéből kiesik a kenyér, ha a kormány minden erejével nem segit ezen a bajon. Azt is kérem a minister űrtől, hogy a benyújtott bortörvényjavaslatot még a nemzetgyűlés szünete előtt szíveskedjék letárgyaltatni. Nem akarok rámutatni arra, hogy vannak bizonyos intézkedések ebben a törvényjavaslatban, amelyek tekintetében már történt is valami. (Mozgás.) Végül még a borpárlat ügyéről szeretnék néhány szót mondani. A borkereskedelem szempontjából rendkívül fontos lenne az, hogy minél 13*
