Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-161

)23. évi Julius hó 25-én, szerdán. 100 A nemzetgyűlés 161. ülése lí több bort alakítsunk át borpárlattá. Ma azonban az a helyzet, hogy ha valaki, akár szövetkezet, akár magáncég, borpárlatot akar készíteni, előre 776 koronát kell a borpárlat abszolút literjéért az államkincstárnak szeszadó és kincstári részesedés címén fizetni. Tudjuk jól, hogy a borpárlat csak háromnégy-öt esztendő múlva vethető piacra, annak állania kell, hogy bizonyos finomságot elérjen. A mai nehéz pénzügyi viszonyok mellett ki képes arra, hogy a borpárlatra ily óriási összeget előre lefizessen és a borpárlatot éveken át a pincéjében elraktározva tartsa ? Ezért igen fontos dolognak tartanám, ha, amint az a mezőgazdasági szesziparnál meg van. itt is volna úgynevezett szabadraktári intézmény, vagyis az adót és a kincstári részesedést csak akkor kellene fizetni, amikor a szeszes ital eladásra kerül. Szükséges volna, hogy ezt a szabadraktár intézményét a pénzügyministeriummal egyetértően megadná a földmivelésügyi minister a magyar bor könnyebb elhelyezhetése érdekében. Ezeket kívántam főbb vonásokban interpellációm tárgyaképen elmondani és most legyen szabad felolvasnom interpellációmat, melynek szövege a következő (olvassa) : »1. Szándékozik-e a mélyen t. földmivelésügyi minister ur ugy átszervezni ministeriumát, hogy abban egyedül a szaktudás érvényesüljön? 2. Szándékozik-e a legsürgősebben elkészíttetni és a nemzetgyűlésen letárgyaltatni az állategészségügyi törvényjavaslatot ? 3. Mit szándékozik tenni a teljes csődbe jutott borkereskedelem fellendítése érdekében ? 4. Szándékozik-e még a nemzetgyűlés nyári szünete előtt letágyaltatni a már benyújtott bor-törvényjavaslatot ? 5. Szándékozik-e a boríepárló iparnak a pénzügyministeriumtól a mezőgazdasági szeszgyárakhoz hasonlóan a szabad raktár kedvezményét kieszközölni?« (Helyeslés jobbfelol.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a földmivelésügyi minister urnák. Szólásra következik ? Petrovics György jegyző: Hebelt Ede! Elnök: A képviselő ur nincs jelen, az interpelláció töröltetik. Szólásra következik ? Petrovics György jegyző : Farkas Tibor ! Szilágyi Lajos: A kormánynak egy tagja sincs jelen ! Farkas Tibor: T. Nemzetgyűlés! A mai vita folyamán az egyik felszólaló visszament Ulászló királyig, régi időkig, az előttem szólt igen t. képviselőtársam pedig a földmivelésügyi ministerium megalapításával kezdte interpellációját. Engedtessék meg nekem, hogy én is visszamenjek egy kicsit a múltra, még pedig a háború előtti időkre, amikor igen népszerű volt az országban egy gyufaskatulya, amelynek rajzlapján egy nagyon szomorú arcú uri ember halászott, és ez volt aláírva: »Ich fische schon seit einigen Stunden nach der besten Methode, und habe noch nichts gefangen.« A legjobb módszer szerint halászott és még mindig nem fogott semmit, Ez jutott eszembe, amikor felmerült a probléma, hogy a ministerek most bizalmasan tanácskoznak arról, mi történjék Magyaroszágon a buzakivitellel, a buzafelesleggel. Tudjuk mindnyájan, hogy az Alföldön már megérett, az uj Deviza Központ, a korona pedig rohamosan esett és a gazdák még ma sem tudják, mi lesz azzal a gabonával, amelyet most végre sikerült nekik learatniok és részben már be is hordtak. A múlt óv tapasztalatai arra tanítottak meg bennünket, hogy nem mindig szakértő kezek intézik a gabona értékesítését. Tudjuk nagyon jól, hogy Ősszel, amikor nagyon magasra állapították meg a kiviteli illetéket, és amikor a gabona nagy része szokás szerint a piacra került, ezt a gabonát megvásárolták olyanok, akiknek, minthogy olcsó hitelt kaptak, módjuk volt e vásárlások eszközlésére, és módjuk volt elnézés — nem akarom ezt a szót használni : ügyetlenség — f oly ián arra is, minthogy a hitel nem volt rövid lejáratú, hogy az ily módon megvásárolt gabonát elraktározzák. Ha a hitel rövid lett volna, ugy a malom-koncentráció, vagy a gabonakereskedők esetleg kénytelenek lettek volna a tulajdonukban lévő gabonát, illetve lisztet eladni. Ennek a hitelnek eredménye az volt, hogy azt a búzát, amit ők akkor 65 kg kiviteli illeték mellett vettek, most 5 kg kiviteli illeték mellett értékesitik. Hogy ez kinek a bőrére megy, ezt itt ebben a nemzetgyűlésben, ahol annyi az agrárius képviselő és az agrár érdekekért küzdő képviselő, azt hiszem, nem kell bővebben magyarázni. Tény azonban az, hogy most itt volna talán a legkedvezőbb ideje annak, hogy ezt a gabonafelesleget az ország értékesítse. Azért mondom, hogy legkedvezőbb idő, mert a világtermés olyannak mutatkozik, hogy inkább a gabona áresésével kell számolni, legalább is az amerikai piacon, azonkívül pedig mi abban a kedvező helyzetben vagyunk, hogy gabonafeleslegünk nagy részét hamar piacra dobhatjuk, tekintettel arra, hogy szomszédságunkban olyan államok vannak, amelyek bevitelre szorulnak. A gyors kivitelt mindenesetre csak ugy tartanám lehetségesnek, ha nem akadályoznák azt meg, hogy a gabonafelesleg részben gabona formájában is kikerülhessen az országból. Hogy talán nem mindig rezonabilis az, hogy Budapestre centralizálják a gabonatermés nagy részét, azt bátorkodom azzal is indokolni, hogy abszurdumnak tartom, hogy a Dunántúlról ugy, ahogyan ma divatban van, a gabona egy nagy részét felhozzuk ide a központba, amikor a fuvarozás igen nagy nehézségbe ütközik, amikor gazdaképviselőtársaim — legyenek kis- vagy