Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.
Ülésnapok - 1922-154
À nemzetgyűlés 154. ülése 1923. évi július hó 12-én, csütörtöhön. Se Nagy János (egri): Még az elnök is kénytelen volt engedelmeskedni, és az általa előterjesztetteket kellett kineveznie. Haller István: Ök legalább saját pénzükön csinálták ezt, de nálunk állami pénzen csinálják! (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nagy János (egri) : Amerika demokráciája alatt ugyanazokat a visszaéléseket, amelyeket itt felrónak a kormánynak, ugyanazokat a visszaéléseket tették rendszerré, mert Amerika demokráciája elismerte, szentesitette a zsákmányrendszert. Ha ott megbukott az egyik párt, nemcsak az elnök és ministerei és államtitkárjai változtak, hanem az összes hivatalnokok le egészen a birákig mind megváltoztak, mert szétosztották a hivatalokat az uralomra jutott párttagok között. Ma már megváltozott a helyzet, amennyiben ma csak a főbb hivatalokat osztják ki, de a zsákmányrendszer még mindig meg van. A visszaélések ugyancsak megvoltak a demokráciában is. (Nagy eaj balfélÖl!) Haller István: Ugy van nálunk is! Nagy János (egri) : Azért mondom, hogy nem vagyunk olyan messze a demokráciától. Saint-Louis államban történt, hogy a kormányzó határozott tilalma, vétója ellenére a parlament megszavazta azt az állami engedményt, amelyet a kormányzó vétóval tiltott le, de keresztülvitték 325.000 dollárral megvesztegetve a képviselőket és ahogy az illető cég megkapta, egyszerre 1,250.000 dollárért tovább adta. Ezért mondom tehát, hogy a demokrácia nem ment meg a közéleti zülléstől és a közéleti piszoktól. Sőt még a munkások is aszerint kapnak Amerikában munkát, amint egyik, vagy másik párt érdekköréhez tartoznak, amint egyik vagy másik pártra szavaznak. Valóságos tömegterror alakult ki a közéletben, mint ahogy nálunk kialakult, amikor a magyar demokrácia uralomra jutott : a nagyúri gőg helyett a proletárgőg gyalázta meg a nemzeti önérzetet. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Tanulmányaimból állapitom meg azt, hogy a demokrácia formái azok, amelyekből a szabadság legkönnyebben elpárolog. Ezt illusztrálom egy görög vitával is. Azon vitatkoztak Grörögországban, hogy melyik nagyobb, hatalmasabb : Zeus-e, vagy pedig Demos ? És ezt a vitát azzal az axiómával döntötték el, hogy ha Zeusz valakit rabszolgává tesz, annak elveszi a lelke felét, mig ellenben politikusa téve, Demos elveszi az egész lelkét. A görög vita szerint is tehát a Demos, a demokrácia, a politikus egész lelkét elveszi és még a rabszolgánál is alacsonyabb sorsra juttatja. (Zaj.) Propper Sándor : Hát a diktatúra nem ? (Zaj) Rupert Rezső : A ministerelnöke is demokráciát hirdet. Elnök : Csendet kérek., Nagy János (egri): En is azt hirdetem, csak a nyugati demokráciát akarom egy kicsit megmosdatni. Történeti bizonyság és tanulság az, hogy a demokráciának fejlődése egy görbe vonal, amely mindig autokráciában végződik. Ez lett a vége a francia demokráciának, amely kivirágzott egy Napóleonban, és ez lett a vége a magyar demokráciának is, amely kivirágzott egy Kun Bélában. (Zaj.) Rupert Rezső : Es most miben virágzott ki ? Ma is kivirágzott valakiben? Tankovics János : Most Rupertben ! (Derültség jobb felöl) Haller István : Kissé merész összehasonlítás : Napoleon és Kun Béla! (Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek. Nagy János (egri) : A tömeg pszichológiája az, hogy a tömeg sohasem cselekszik más inditóokokból, mint szenvedélyből és ezért csak azokat becsüli, akik az ő szenvedélyét legjobban tudják vezetni. Ezért lesz a demokráciából nagyon könnyen demagógia. A demokráciában is a pártvezérek közül azok kerülnek uralomra, párt vezérségre, akik a nép szenvedélyén a játékot egészen a művészetig tudják fejleszteni. (Ugy van! jobbfelöl.) Innen van az, hogy a demokrácia iránya az, hogy a kalandoroknak és tülekedőknek mindig nagyobb a kilátásuk a sikerre, mint a komoly szónokoknak, a komoly tudósoknak és a súllyal biroknak. Griger Miklós : Majd én megfelelek erre ; nem akartam beszélni, de majd erre válaszolok ! Nagy János (egri) *. A demokrácia iránya az, hogy nem birja elviselni a nagy embereket, hogy üldözi a hivatottságot, mit ahogy épen Faquet, ez a francia publicista világosan kimondja, hogy a demokráciának természetéhez tartozik az ostrac izmus. Várnai Dániel : Idézzen már egy Krisztusból is. (Zaj.) Nagy János (eyri) '. Kimondja egészen világosan, hogy a demokrácia nem birja elviselni az ő nagyjait. Minálunk is megtörtént a magyar demokrácia uralma alatt, hogy a szociáldemokráciának legnagyobb embere : Grarami nem tudott érvényesülni, mert a tömeg szenvedélyén nem tudott ugy játszani, mint a hogy tudtak játszani mások, akik az uralomból őt kilökték. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Nagy János (egri) : Ennek a következménye az, hogy a demokráciában a parlament elveszíti szinvonalat, illetőleg a parlament színvonala sülyed, mert hiszen a szenvedélyes politikusok mindig a legrosszabb politikusok és igaz az, hogy a szenvedélyes politikusok a helyett, hogy komoly munkával töltenék az időt, inkább durvaságokra ragadtatják magukat. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl Zaj a baloldalon.) Ezért van az, hogy a demokráciában a parlamentek elveszítik eredeti hivatásukat és a demokráciában a parlamentek csődjéről kezdenek beszélni. Dénes István: Honnan tudja? Szabó József : Valamikor keresztény demokráciát hirdetett. 13*
