Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-154

90 A nemzetgyűlés 154. ülése 1923. Elnök: Csendet kérek! Szabó József képviselő urat másodszor kérem, méltóztassék a folytonos közbeszólásoktól tartózkodni. Nagy János (egri) : A demokratikus parlamentekben nem elégszenek meg a törvényalkotással és a közigazgatás ellenőrzésével, mert ők maguk akarnak kormányozni, mert a tömeg természetéhez tartozik az, hogy nem tudja sokáig elviselni azokat, akiket maga fölé tett hatalmasokká, nem tudja elviselni a maga urait. (Folytonos zaj.) Ez a következménye a demokráciának. Innen van az, hogy a demokratikus parlamentekben ahelyett, hogy törvényeket alkotnának vagy pedig komoly törvényjavaslatokhoz komolyan hozzászólanának, interpellációkkal töltik el a parlamentek idejét. (Zaj.) Ezt nem én mondom, hanem Henri Poincaré, ez a kiváló francia államférfiú, aki a Eevue Bleu-ben a következőket irja, Rupert Rezső : Nézze, hogy nevetnek a többiek! Nagy János (egri) : Azt mondja (olvassa) : »A kamara azt hiszi, hogy elveszett egy napja, ha nem ülésezik több órán át a zajban, hogy törvényt dolgozzon ki, mintha a nép fejlődése mindennap uj rendezést kívánna, mintha a politikai és pénzügyi téren mindig uj meg uj törvényre volna szükség. Alighogy megválasztottak bennünket, máris ugy éreztük magunkat, mintha a törvényhozó minden feladatára rátermettünk volna. Nincs közöttünk senki, akiben koncentrálódik az egész ország öntudata, aki nem hiszi magáról, hogy ő benne sűrűsödött össze a nemzet minden ereje. Egy természetes folyamat arra a meggyőződésre vezet bennünket, hogy magunk egyedül vagyunk a népszuverenitás birtokosai és hogy rajtunk kivül nincs se kormány, se szenátus, se adminisztráció, se magisztrátus. Ez arra vezet, hogy a képviselők nem elégszenek meg azzal, hogy törvényt alkossanak és az állami közigazgatást ellenőrizzék, hanem beleelegyednek a kormányzatba is ós ezt a maguk kénye-kedve szerint akarják irányítani. Észrevétlenül eljutottunk a parlamentáris rendszer olyan meghamisításához, az alkotmányos szellem olyan elnyomásához, hogy a képviselők kormányoznak, adminisztrálnak a váltakozó ministerek álnevei alatt.« Dinich Ödön : Ez nagyon ráillik a mostani kormányra is ! Nagy János (egri) : Nem vagyunk-e már mi eléggé nyugati demokraták Poincaré szerint ? ! Ugyancsak egy kiváló francia iró Anatol Leroy Beaulieu irja a következőket. Dénes István : Szeretnénk tudni, ki irja ? Nagy János (egri olvassa) : »A politika hovatovább kézművé fajul, amelyre azok az emberek adják rá magukat, akik nem képesek másképen boldogulni, vagy pedig kalandorok, akik mindenből kockajátékot csinálnak, A politika évi július hó 12-én, csütörtökön. olyan ipar, amelyhez nem kell sem tudás, sem értelmiség, hanem inkább intrika és vakmerőség.« Ebben is elértük a nyugati demokrácia szinvonalat. (Ugy van! Ugy van! Taps jobb felöl.) Egy nagy hibája van a demokráciának, tudniillik az, hogy elvész benne a felelősségérzet. Nem csoda, mert a demokráciában a felelősség milliók és milliók között oszlik meg, tehát eiporzik ugy, hogy végül nincs, kit felelősségre vonni lehet. Ezért a demokráciának vívmányai mind a felelősségérzet aláásására törekszenek. Például csak a titkos választói jogot vegyük. Micsoda felelősséget érez az a szavazó, aki oda megy az urnához és egy keresztet rajzol oda a szavazólisztára . . . (Folytonos nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak! Nagy János (egri) : ... s így választ egyet képviselővé, és talán talán még haszontalan megjegyzéseket is tesz a papírra. De mikor az ország bajba kerül, hogyan érezzen?! Érzi a felelősséget, .. . (Nagy zaj a bal- és a jobboldalon.) Elnök : Kérem a «képviselő urakat a baloldalon is, méltóztassék csendben meghallgatni a szónokot. (Altalános nagy zaj.) Sándor Pál : Jobb pálinkával és szuronnyal ? ! Nagy János (egri).... hogy a demokráciában a felelősségérzet teljesen elpárolog, ezt az igazságot a nyugati demkrátáknak ez a mostani békéje is igazolja. Olvastam Nitti könyvét. Azt mondja ebben Nitti, hogy mikor a napóleoni hadjáratnak vége volt, mikor a bécsi kongreszszus összeült, akkor azok az autokraták ültek ott, akiket Napóleon meggyalázott, akiket trónjuktól elütött, aki helyett a maga embereit ültette be. A fölött az ország fölött hoztak ítéletet akkor az autokraták, akik Európát 20 éven keresztül a legnagyobb szenvedésben tartották, egyedül a francia gloire-ért, Franciaország volt a hibás, akkor a napóleoni hadjáratokban, a francia hatalom és impérium volt az oka Európa hanyatlásának (Felkiáltások jobbfelol: Ma is!) és amikor Európának a meggyalázott autokratái békét hoztak, olyan békét teremtettek, amelyből Európának a virág kora fejlődött ki. Most, mondja Nitti, a nyugati demokrácia olyan békét teremtett, amelyben Európa kultúrája és gazdasági élete teljesen tönkre fog menni. Mi ennek az oka? Oka az, hogy a nyugat demokratái a népszenvedélyt tüzelték fel a háború alatt és a háború végeztével Angliában is, Franciaországban is a népszenvedélyre támaszkodtak, hogy majd fog fizetni a boche, majd fognak fizetni a központi hatalmak és most, mikor a békét megteremtették, amellyel Európa és a maguk csődjét is előidézték, nincs bátorság Nyugat demokratáiban, hogy megmondják a félrevezetett tömegnek, hogy rossz útra vezettünk benneteket, az igazi békét más utón kell megteremteni. (Nagy zaj.) Nagyon érthető ez, mert egy Istentől függő autokrata sokkal nagyobb felelősséget érez magában, mint a néptől függő