Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-154

86 À nemzetgyűlés 154. ülése 1923. Nagy János (egri): Ha még hozzávesszük azt a közhangulatot, ami az országban uralkodik, azt a defaitista gazdasági hangulatot, ami itt a lelkeken ül, meg fogjuk érteni, hogy tehet itt a kormány bármit, a közhangulat elsöpri intézkedéseit, és meghiusítja, tönkreteszi a legjobb akaratát is. Méltóztassanak csak visszaemlékezni rá, amikor a közhangulat a Devizaközpontot kivánta, a kormány a közhangnlatra megvalósította ezt az intézményt, de utána már nemcsak a kávéházakban, nemcsak a kocsmákban, hanem a vasúton, a fuvaroskocsikon, a piacon és mindenütt azt hallotta az ember, hogy ugy se lesz ennek semmi eredménye, a kormány csak mesterségesen tartja a pénz állandóságát. Eélesztendeig folyton és mindenütt azt hallotta az ember, hogy a pénz árfolyamát a kormány mesterséges eszközökkel tartja fenn, már mindenki látta azokat a vonatokat, amelyeken az ezüstöt szállították Zürichbe, hogy a kormány tartani tudja a pénzt. Ennek természetesen az lett az eredménye, hogy a közönség már a rosszabb valutára játszott. Maga a kereskedő már utánpótlási árakat csatolt az áruihoz, mert nem 0'20, hanem O'IO árfolyamra számított. Ez volt az oka minden olyan kísérlet meghiúsulásának, melyet a kormány a nemzet érdekében gazdasági tekintetben tett. Ilyen viszonyok között annak hangoztatása, hogy a nemzet beteg gazdasági életének ezeket a kinövéseit a kormány erős kézzel nyesegesse le és le kell törni a drágaságot, akasztófára kell húzni az árdrágitókat, a börzén játszókat, be kell zárni a börzét, ilyen viszonyok között ezek a szavak csak a pusztába kiáltó szavak, mert ha a valóságot megnézzük, ha alkalmazni akarjuk azt, az élet maga fogja ezeket az intézkedéseket keresztülhúzni. Beteget radikális eszközökkel gyógyítani annyi, mint a sirját megásni. Roppant vigyázni kell ily viszonyok között a kormánynak a saját intézkedéseire, mert ha itt meg is gyógyít a kormány egy bajt, az másutt fog kipattanni. Ha leüti a sárkány egyik fejét, hét fej fog annak helyén támadni. Olyan ez, mintha az orvos ugy kezeli a rosszvérü embert, hogy csak a keléseket vagdossa le a testéről, mert ha egyik helyen el is tünteti, másutt fog az kiújulni. Az egyedüli baj, amit Kaynes angol államférfiú és nemzetgazdász a pénz eső tendenciájában jelöl meg. A hiba, a helyzet kulcsa tehát nem a kormány kezében van, hanem azok kezében, akik ránk ezt a békét diktálták. Ezért helyeslem a kormánynak azt a lépését, hogy a külföldhöz fordult azzal, hogy : ti hoztatok bennünket ilyen bajba, ha azt akarjátok, hogy egészséges, jobb viszonyok legyenek, ti is segítsetek rajtunk. Helyeslem a kormány viselkedésének módját is, ahogy a kölcsön után jár, mert e sokat szenvedett, sokat megpróbált nemzet kormánya méltóságának és a magyar becsületnek érzetével évi július hó 12-én, csütörtökön. járult a külföldhöz és nem koldulva, hasoncsuszva kérte azt. (Ugy van! Ugy van! jóhbfelol) Miután ezt nem kaptuk meg, most azt hallom, hogy a pénzügyi kormány valami valorizációs kölcsönön töri a fejét, egy ujabb rendszert akar behozni, amellyel ezt a beteg gazdasági helyzetet meg akarja gyógyítani. Talán van alapja ennek a törekvésnek, mert hiszen a mai gazdasági rendszer olyan, hogy mindenki csak akkor találja meg számítását, ha a korona rontásán dolgozik, tehát olyan helyzetet kell teremteni, hogy mindenkinek a törekvése az legyen, hogy ä koronát stabilizálja, állandósítsa. De erről a rendszerről is az a nézetem, ami általában minden más rendszerről : amig a beteg gazdasági alap megvan, addig bármilyen rendszert inaugurálunk és hozunk be a gazdasági életbe, sohasem tudhatjuk, hogy abból a gazdasági rendszeiből nem fakad-e épen annyi rossz vagy talán épen ellenkezője annak, mint ami jót vártunk tőle. Ezt már szomorúan tapasztaltuk Németországban is, Ausztriában is és nálunk is. Ez a beteg gazdasági helyzet az oka annak, hogy a legnagyobb pénztekintélyek a legellentétesebb oldalakra oszolnak meg. Az egyik az inflációt követeli, a másik a defláció mellett foglal állást. Mindkettőnek igaza van (Derültség balfelöl), mert az inflációt a termelés kategorikusan követeli mint kategorikus imperativust, viszont a pénz stabilizálása, vagyis a beteg gazdasági alapnak a meggyógyítása szintén kategorikus imperativusként követeli a deflációt. Azonban — akár az egyikhez, akár a másikhoz, — kizárólagosan ragaszkodni, annyi mint az ország helyzetét krízisbe vinni. Ma olyan pénzügyministerre van szükség, aki az ország hajóját egyszerre jobbra is, balra is tudja kormányozni, hogy a gazdasági hullámok zátonyra ne juttassák az ország hajóját. Mikor látom, hogy a pénzügyi kormány az inflációt nem indította meg teljes erővel s a deflációhoz is csak addig ragaszkodott, amig gondolta, hogy pénzünket stabilizálni tudja, de engedett belőle, amint a helyzet azt kivánta. Jün az ilyen pénzügyi politikát azon tanulmányok alapján, amelyeket végeztem, igenis helyeslem. Mert a mi helyzetünk egészen más és különösen itt az infláció terén igaz az a latin közmondás: Si duo faciunt idem, non est idem. Németország és Ausztria az inflációval sokat termeltek, de pénzük leromlásával megelőztek bennünket. Németország és Ausztria azonban iparosállam, gyári állam, ahol a nagyüzemek és nagyüzletek, kereskedőházak is ki vannak fejlődve. Egy ilyen országban az infláció jobban megoszlik ezrek és milliók között és ezért jobb ott az iparos országban a dolgozó népnek a helyzete, mert az ipar többet tud termelni, évenként többször meg tudja forgatni tőkéit és igy nagyobb munkadíjat tud adni a hasznából. De mi földmivelő ország vagyunk. Föld-