Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-154

À nemzetgyűlés 154. ülése Í923. mives országban megindítani az inflációt, annyit jelent, hogy csak azokat az osztályokat, azokat a termelőköröket boldogitjuk, ahová az infláció eljut ; ahová azonban nem tud eljutni az infláció, azokat a köröket, azokat az osztályokat még nagyobb nyomorba sújtjuk. Mivel pedig nálunk ebben a földmives országban nem tudunk annyi munkaalkalmat adni, mint egy iparos országban, itt épen a földmivesnép jut abba a helyzetbe, hogy a legnagyobb nyomornak lesz áldozatává; amint most is méltóztatnak látni, a kereskedelmi infláció következményét épen a földmives- és tisztviselőosztály érezte meg legjobban. Yiszont ugyancsak ennek a beteg gazdasági állapotnak a következménye az, hogy a leg­nagyobb gazdasági szaktekintélyek egymással ellentétes nézeteket vallanak. Az egyik a kötött kereskedelmi rendszernek, a másik a szabad kereskedelmi rendszernek a hive. Nem hiszem, hogy volna helyesen gondolkozó nemzetgazdász, aki azt mondaná, hogy ennek az országnak ma a teljesen kötött kereskedelmi rendszer alapjára kell helyezkednie, vagy hogy ebből az országból »semmit sem ki, sem be!« Mert ha csakugyan a »sem ki, sem be« politika lenne, az ország zsákutcába kerülne. Olvastam gazdasági szakértőktől, hogy ezen az országon ugy segithetünk, ha termésünknek még a fölöslegét sem engedjük ki a külföldre; akkor ebben az országban termésünkből meg tudunk élni olcsóbban, mert a kivitel minden­esetre drágit. Ennek a felfogásnak azonban csak akkor volna igazsága, ha mi a magunk becsü­letéből meg tudnánk élni, ha nem szorulnánk sóra, fára, vasra és a többi elsőrendű megélhe­tési cikkekre. Kiss Menyhért: Autóra, benzinre! Nagy János (egri): Az másodrendű kérdés, de ezekre az elsőrendű cikkekre szükségünk van ! Ezeknek a cikkeknek a külföldi ára azt az olcsóságot, amelyet az itthonmaradt fölöslegek idéznének elő, fenyegetően felhajtanák ugyan­olyan magasra, mintha kivitel volna, sőt még magasabbra, mert ez az egyoldalú kiviteli és behozatali politika azt eredményezné, hogy ke­reskedelmi mérlegünk különbözetét az égig emelné, pénzünket még lejjebb csúsztatná és a drágaságot még magasabbra emelné. Példák vannak erre. Méltóztatnak emlé­kezni, hogy 1921-ben megtiltották a sertéskivi­telt. Mi lett ennek az eredménye? AÏ, hogy pár hónapig Magyarországon a legolcsóbb volt a malacpecsenye, ma pedig Amerikából, Ausz­tráliából kell hozni a zsirt, mert olyan termelő­ágba senki sem fog, amely nem fizeti ki magát. (Ugy van : jobb felől.) A kormányt és a kormánypártot még azzal a váddal is illették, hogy a kormányzat szel­leme nem felel meg Nyugateurópának, hogy a kormány nem tette vezércsillagává a nyugat­európai demokráciát. (Egy hang a középen: Hála Istennek!) Amikor erről a kérdésről fo­évi július hó 12-én } csütörtökön. 87 gok beszélni, tudom előre, hogy nagyon érzé­keny pontokat fogok érinteni, de nem teszek a számra lakatot és szavaimat nem fűzöm rab­bilincsre. Kimondom nyíltan azt, ami meggyőződé­sem és előrebocsátom, hogy ugy lélekben, mint érzületben, viselkedésben és cselekvésben demo­kratikusnak érzem magam. Származásom is olyan és eddigi közéleti szereplésem is demokra­tikus volt, mert a népért dolgoztam a néppel, anélkül, hogy valami anyagi előnyöm lett volna ebből, az egy képviselőséget leszámítva. Szabó József: Azt mondják, a kanonokság fenyeget ! Nagy János (egri): Az csak címzetes! Perlaki György: Abból nem lehet megélni! (Halljuk ! Halljuk !) Nagy János (egri): Nemcsak származásom­nál és közéleti munkásságomnál fogva vagyok demokratikus, hanem pályámnál fogva is. Egy olyan vallásnak vagyok a papja, amely azt hir­deti, hogy még az Istenségnek is emberré kel­lett lennie, tehát kvázi demokratizálódnia kel­lett, ha az emberiséget megmenteni, megváltani és felemelni akarta. (Ugy van! jobb felől.) Csik József : Szépen van ez megírva a szent­írásban ! Nagy János (egri) : Ezeknél a címeknél fogva igenis, demokratikusnak érzem magamat, de szembenézek minden áramlattal, amely ezzel a jelszóval jön. Előttem ideálként az amerikai demokrácia áll; nem a mai Amerikáé, hanem a Washing­tonok, Lincolnok, Franklinok korának demo­kráciája, amikor Amerika földjének kincse biz­tosította minden amerikai számára azt a kis­polgári jólétet, amely nélkül igazi demokráciá­ról beszélni sem lehet, amikor az amerikai nép­ben megvolt a mély vallásosság, megvolt a jó­zan, puritán gondolkozás, a szabadság szeretete, de összekapcsolva a közéit való felelősség- és kötelességérzettel, amit Washington ezekkel a szavakkal fejezett ki: a szabadság nem annyit jelent, hogy mindent szabad tenni, hanem tuda­tában a társadalom iránti kötelességnek és fele­lősségnek, csak azt, ami jó. (Igaz! Ugy van! jobb felöl.) , És ma is, t. Nemztgyülés, Child, az Egyesült-Államok római követe nyiitan meri hangoztatni, hogy nem a jogokat kell előtérbe tolni, hanem a kötelességeket és felelősségérzetet... Szabó József : A kettő együtt jár ! Nagy János (egri) : ... és arra kell törekedni, hogy jogok helyett a nép vállalja el teljes mér­tékben a felelősségérzet súlyát. Csik József : Ez nem európai demokrácia ! Nagy János (egri) : T. Nemzetgyűlés ! Előttem az amerikai demokrácia áll, amely az egyéniséget megbecsülte, s amelynek keretében a szellemi arisztokrácia kialakulhatott, amely el tudta viselni a nagy embereket, amely azonban össze­kapcsolta az egyéniség tiszteletét a közért való érdeklődéssel. NAPLÓ XIV, a

Next

/
Oldalképek
Tartalom