Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-154

A nemzetgyűlés 15á. ülése 1923, ország szempontjából veszélyes és katasztrófával jár. Dénes István: Kaotikus állapot uralkodik e téren ! Meskó Zoltán : Egyet azonban feltétlenül meg kell követelni, hogy ezeknek a bíráknak olyan javadalmazást adjanak, amelyből tisztességesen meg tudjanak élni. Hiszen ma nem kapnak annyit sem, amennyibe ruhakoptatásuk kerül. Szijj Bálint : A gazdasági felügyelőket el kell csapni és nekik kell adni a fizetésüket! Dénes István : Beleegyezünk ! Tessék elcsapni a gazdasági felügyelőket, nem kellenek! És tisztességesen fizetni a bírákat ! Úgyis mindig a nagybirtokok mellett vannak! Meskó Zoltán : A bírákat tisztességesen kell fizetni, és ellátásukról és fuvarozásukról véleményem szerint a községnek, mint erkölcsi testületnek kellene gondoskodnia. Sem az igénylők, sem a nagybirtokos ne adják össze a pénzt a biró részére, hanem a község gondoskodjék ellátásáról. Ez a leghelyesebb és legkorrektebb eljárás, mert igy a biró senkinek sincs lekötelezve és kizárólag a község érdekében dolgozik. Dénes István: így legalább meg van óva a pártatlanság látszata ! Meskó Zoitán : Egy indítványom fekszik a nemzetgyűlés előtt az ügyvéd-képviselők kérdéséről. En nagyon furcsa dolognak találom, — és ez még nagyon enyhe kifejezés, különösen ellenzéki képviselő részéről, ha azt mondom, hogy furcsállom — hogy ügyvéd-képviselők a megváltásra kerülő birtokok érdekképviseletét vállalják. Különösen furcsának találom, hogy egy többségi pártnak a képviselő tagjai mint ügyvédek zsidó nagybirtokot, de nemcsak zsidót, hanem háborús nagybirtokot védenek, (ügy van ! Ugy van ! a haloldalon. Felkiáltások a jobboldalon : Ki az ? Neveket !) Saját kerületében földet igér, majd átjön egy másik kerületbe, ott meg védi a nagybirtokot, a háborús szerzeményt, pedig abból kellene az igénylőket kielégíteni. Ez annyira erkölcstelen dolog, hogy itt a Házban kell megbélyegezni. (Félkiáltások a szélsőbaloldalon : Ki az ?) Szabóky Jenő: Fiskális erkölcs! Meskó Zoltán : Én pikantériákkal nem szolgálok . . . Propper Sándor: Nem pikantéria! Meskó Zoltán : . . . nem akarok személyeskedni, a nemzetgyűlésen durva szót nem használok, mert bár többször közbeszóltam, durvaságot még sohasem mondtam. Többek között hozzám jött egy izben egy nagybirtokos és megkért, hogy ajánljak neki egy ügyvéd-képviselőt. Azt mondtam neki, hogy ez ellenkezik a meggyőződésemmel, de egy jó tanácsot adhatok és ez az, hogy a legnagyobb humbug, amikor egy ügyvéd-képviselőt fogadnak. Azért mondom el ezt a Ház ülésén, hogy az egész ország hallja, hogy az ügyvéd-képviselő sem NAPLÓ XIY. évi július hó 12-én, csütörtökön. 79 tehet semmit, legfeljebb vagon búzákat vághat zsebre. B. Podmaniczky Endre : Vág is ! Meskó Zoltán : Azt mondtam az illető nagybirtokosnak: hallja, barátom, ne fogadjon maga ügyvéd-képviselőt, mert ügyvéd-képviselő nélkül elvesznek magától 100—200 vagy 300 holdat, ha pedig ügyvéd-képviselőt fogad, elvesznek szintén 100—200—300 holdat, meg hozzá 1—2—3 vagon búzát, az előbbi esetben tehát a búzát mindenesetre megspórolja. Még egy kérdéssel kívánok foglalkozni, a tisztviselőkérdéssei. Azért szólok hozzá ehhez a kérdéshez, hogy mint a kisgazdapárt egyik tagja, a magam részéről is szimpátiámnak adjak kifejezést a tisztviselők iránt. Propper Sándor : Milyen kisgazdapárt ? Meskó Zoltán : Ez az ellenzéki kisgazdapárt ! Csak azért teszem szóvá ezt a kérdést, hogy ezen párt részéről is elhangozzék, hogy mi is segíteni óhajtunk a tisztviselőkön. Mi is azt tartjuk, hogy ebben az országban csak akkor lesz rendes közigazgatás, amellyel a hazának minden polgára meg lehet elégedve, ha tisztességesen dotáljuk a munkaerőket, legyen az tisztviselő vagy bármely más alkalmazottja az államnak. Ebben a kérdésben az ellenzéki polgári képviselők részéről Szilágyi Lajos, Homonnay Tivadar, Szakács Andor t. barátaim, mint a végrehajtóbizottság tagjai, már több izben felszólaltak a Házban, úgyhogy az általuk elmonI dottakhoz nincs semmi hozzátenni valóm, csak az, hogy magam is kérem a kormányt a mielőbbi intézkedések megtételére. A külpolitikával akartam még foglalkozni, de az idő már későre jár. (Halljuk! Halljuk!) Felhasználom tehát ezt a kedvező alkalmat, hogy a külügyminister ur itt jelen van, (Halljuk ! Halljuk !) mert egy kérésem van hozzá. Propper Sándor: Ritka alkalom! Meskó Zoltán : Tegnap nem voltam abban a szerencsés helyzetben, hogy estefelé itt lehettem volna, de hallottam és olvastam, hogy holmi diplomáciai baklövések történtek Brüsszelben. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Dénes István: Csak Brüsszelben? Pikler Emil : Mindenütt, nemcsak ott ! Meskó Zoltán : Én ami diplomáciánkkal a múltban nem voltam megelégedve, ez a ballhausplatz-i szellem nekem sehogy sem tetszett. Ugy veszem észre azonban, hogy ezt a szellemet még mindig nem füstölték ki a magyar külügyministeriumból. Azt látjuk, hogy ma Magyarországon, ebben a csonka országban, amikor olyan diplomaták kellenének, kik Pasiccsal és Benessel fel tudják venni a versenyt, akik a legtehetségesebbek, a legrátermettebbek, ezeket kellene lámpával összeválogatni, nem ez történik. Én a született diplomatákat nem ismerem el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A született diplomatával ugy vagyok, hogy amikor valakiről azt mondják, hogy messziről meg 12