Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-154

80 A nemzetgyűlés 154. ülése 1923. évi Julius hó 12-én, csütörtökön. lehet látni, hogy diplomata, ez épen olyan, mint mikor a detektivről messziről látom, hogy detektív. Akiről kétszáz lépésről látom, hogy diplomata, az ilyen született diplomata se monoklival, se lakkcipővel nekem nem imponál ; csak az imponál nekem egy emberben, ami a fejében és a szivében van. Árról panaszkodnak általában a szabad királyválasztó oldalon, hogy ami külügyi képviseletünk diplamatái leginkább Habsburg barátok, (Ugy van ! halfelöl.) Gróf Bethlen István ministerelnök: Honnan tudja. Meskó Zoltán : Én az ország érdekében valónak tartom, hogy ezt a kérdést itt ne feszegessük, véleményünk azonban lehet ebben a kérdésben. Nem kell tehát ezt a kérdést itt tárgyalni, nem kell mindjárt az urnához menni és királyt választani, (Mozgás.) csak tudni akarom, melyik képviselőtársamnak mi a véleménye, hiszen azért vagyunk együtt, hogy tudjuk, mi a véleménye mindenkinek. Azt látom, hogy azt a bizonyos jobb atmoszférát csak akkor fogjuk megteremthetni, ha a külföld is látni fogja, hogy a nemzetnek az ő akaratának megfelelőbb diplomáciája van, mert azt tudja a külföld nagyon jól, hogy ennek az országnak a Habsburgok se szivének, se lelkének soha nem kellettek és soha nem kellenek, (ügy van! ügy van! Taps a szélsöbaloldalon.) Nagy Ernő: Kellenek a grófoknak! (Zaj.) Meskó Zoítán : Mielőtt beszédemet befejezném, engedje meg a t. Ház, hogy mégegyszer visszamenjek a kultuszministeriumba, (Halljuk! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Az igen t. kultuszminister úrhoz lenne még egy-két szavam. A középiskolák első osztályába való felvételi vizsgálatról kiadott ministeri rendeletet óhajtom kritika tárgyává tenni és ezzel is rá akarok mutatni arra, hogy milyen a kormánynak és különösen a kormány kultuszministerének, Klebelsberg Kunó gróf vallás- és közoktatásügyi minister urnák agrárdemokrata politikája. (Élénk derültség a bal- és a széls'öbalóldalon. Halljuk! Halljuk !) Meskó Zoltán : A kommün bukása után mindenki a falutól várta az ország regenerálását; hangos volt az ország attól a jelszótól, hogy mától fogva nem a bűnös Budapest fog irányitani és vezetni, hanem Budapestet is átalakítjuk keresztény világvárossá. Ez volt a jelszó-politika. Hogy a helyzet most mégis másképen fest, azt egy példával mindjárt bebizonyítom. A kultuszminister ur kiadott egy rendeletet, amelyben a középiskolákba való felvételt szabályozta. Most tessék ide figyelni, Szijj Bálint hivatásos kisgazda és kisgazdapárti képviselő ur, mert épen az önök érdekéről lesz £zó. Szijj Bálint: Fogok figyelni! (Derültség.) Meskó Zoltán : E rendelet szerint a felvételi vizsga sikeres letétele nélkül senki sem juthat be a középiskolába. Ezzel akarják elérni azt, hogy egyrészt a középiskolába kerülő ifjúságot kiválogassák, másrészt azt, hogy az egészségi odatódulást megakadályozzák. Most nem akarok azzal a kérdéssel részletesen foglalkozni, hogy én helyesnek tartom-e egyáltalán a felvételi vizsgát, igen vagy nem ? A magam részéről helytelennek tartom, mert már most le kell szögeznem, hogy ebben a rendeletben az elemi iskolai taniíói kar lebecsülését látom, mert nem biznak annak helyes ítélőképességében. Hiszen azt nem tagadhatja senki, hogy az a tanitó, aki négy évig foglalkozott azzal a gyermekkel, mindenesetre jobban tud bírálatot mondani arról, hogy mit tud az a gyermek, milyenek a képességei, mint egy tanár, aki előtt az a beijedt gyermek, aki tanárt még sohasem látott, a száját sem meri kinyitni. így aztán érthető ha megbukik. Én tehát a magam részéről feltétlenül elitélem a felvételi vizsgát. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Tessék a tanítókat utasítani, hogy ők válogassák ki, melyik gyermek való a középiskolába és melyik nem. Griger Miklós: Ha Klebelsbergtől kérünk felvételi vizsgát, ő is megbukik. (Zaj. Elnök csenget.) Meskó Zoltán : A falu szempontjából nagy a veszedelem, hogy ezzel a felvételi vizsgálattal megakasztják a falu értékes szerepét az intelligencia felfrissitésében. A falusi embernek pedig olyan értékes tulajdonságai vannak, amelyek egyenesen predesztinálják őt arra, hogy a magyar keresztény középosztály soraiban sajnos mindinkább mutatkozó hézagokat betöltse. Senki ugy nem ragaszkodik a magántulajdonhoz, Istenéhez, hazájához és vallásához, mint a falusi ember. (ügy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ezzel a testileg és lelkileg még nem enervált falusi elemmel kell az intelligenciát felfrissíteni. (Helyeslés a jobboldalon.) De ilyen intézkedések nem ezt a célt szolgálják. Megmagyarázom, hogy miért nem fog ez sikerülni a rendelet értelmében. Ha a népiskolának csak az lenne a feladata, hogy a középiskolákba való felvételre képesítsen, akkor talán még rendben volna az ügy, de a népiskolának tulajdonképen az a feladata, hogy általános ismereteket adjon az embereknek, az ország lakossága legnagyobb részének, hogy ezzel az életbe kimehessenek, hiszen az az osztatlan falusi iskola nem lehet tekintettel arra az egy-két százalékra, amely a középiskolába megy. Az a falusi gyermek, aki nem szokta meg a városi környezetet, félénkebb, társaságban bátortalanabb, mint a városi gyermek, nem tud ugy felelni a felvételi vizsgán, tehát megbuktatják. De vegyük azt a szerencsés esetet, hogy a vizsgát letette, mert különösen okos, tanult, bátor gyerek. Van azonban ennek a rendeletnek egy passzusa, amely azt mondja, hogy amennyiben nem állami iskoláról van szó és a felvételi vizsgát többen tették le, mint ahány tanuló számára hely van, akkor azok bírnak elsőbbséggel, akik ott laknak abban a városban. A falusi gyermek tehát kimarad az isko-