Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.
Ülésnapok - 1922-154
78 r  nemzetgyűlés 154. ülése 1923. évi július fió 12-én } csütörtökön. leszek s ezért még csak a földrefómról akarok egy-két szót szólni. Megjegyzem, hogy régi hive vagyok a földbirtokreformnak, de nem olyan hive, aki, sakktáblákra akarja az országot felosztani. Én mindig becsületesen gondolkoztam ebben a kérdésben, elitéltem a demagógiát és ma is azt tartom, hogy az a leglelkiismeretlenebb fráter az országban, aki a szegény ember előtt többet hirdet, mint amennyit megvalósítani bir, aki olyan igényeket támaszt és táplál, amelyeket kielégíteni nem képes. (Igaz! Ugy van! Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Ki kell azonban jelentenem, hogy igenis, szigorúan ragaszkodom ahhoz, hogy ez a földreform-törvény, mely ugyanolyan törvény, mint mondjuk, egy adótörvény, végre is hajtassék. Forster Elek: De ne ugy, mint az adótörvény ! Meskó Zoltán: T. Nemzetgyűlés! Hogy mennyire nem a konjunktúra embere vagyok ebben a kérdésben sem, annak bizonyítására csak egy-két szemelvényt olvasok fel 1917 október 20-án, itt a képviselőházban elhangzott egy beszédéből. (Olvassa) : »Legyen már vége egyszer a földdel való üzérkedésnek, mert nem azért folyik odakünn a harctereken patakokban a magyar vér, nem azért küzd a lövészárkok lakóinak 75%-át kitevő földmivesosztály, hogy ha Isten segítségével a háborúból netalán hazatér, az általa megmentett és megvédett földet itthon a bankoktól kelljen neki kis parcellákban, de annál nagyobb árban megvásárolnia, vagy pedig, mivel odakünn a konjunktúra nem igen kedvező, — hacsak a halál konjunktúrája nem — idehaza a bankok és hadiuzsorások rabszolgája legyen. Mig véreink odakünn küzdenek, nekünk kötelességünk, hogy azt a földet, amelyért ők harcolnak, mi megtartsuk, és ha kell, törvények utján is megvédjük. Vigyázzunk arra, hogy a magyar föld ne kerüljön idegen kézre. Hiszen ma attól is lehet tartani, hogy az ellenség állambeli pénzcsoport lelketlen megbízottai, alkuszai által a fronton küzdők háta mögött megvásárolja az ország egy részét. De nemcsak az ellenségtől féltem én a magyar földet, hanem féltem én minden idegentől. Idegennek tekintek pedig minden olyan föld vásárlót, aki a magyar földet csak a hasznáért szereti, szemben azokkal, akik annak megtartásáért, annak birtokáért életüket is készek feláldozni. Ezekről kell nekünk gondoskodnunk, t. Ház, ezek érdekeit kell megóvnunk, mert ők azok az őrszemek, akik mindenkor féltő gonddal figyelnek fel arra, hogy a magyar vérrel megmentett föld magyar is maradjon. Nagyon szükségesnek, égetően szükségesnek tartom, hogy a nemzeti földbirtokpolitika a törvényhozás utján mielőbb megvalósuljon és a t. kormány az erre való törvényjavaslatot minél előbb beterjessze.« Most novelláról beszélnek, most támadják Nagyatádit. Nem akarok hitelt adni annak, amit mesélnek a folyosókon politikai körökben politikai Konrádok, hogy ezek a támadások honnan származnak : nem akarok itt pikantériákkal előhozakodni. Hogy miért támadják Nagyatádit és miért támadnak minden olyan képviselőt, aki mellé mer állni? Azért, mert el akarják riasztani az embereket, azt gondolván, minek veszekedjünk, hiszen csak kellemetlenség jár érte. Hát engem nem lehet visszariasztani. Én nem vagyok szélsőséges ember, én egy becsületes, tisztességes földreformnak vagyok a hive. Szijj Bálint: Arany középúton jársz? Meskó Zoltán : Arany középút ? Ugy látszik a képviselő ur mindig arról álmodozik. Nem fog sokáig tartani, Klebeisberg már tapossa az utat, rátérhet a t. képviselő ur is. A novellát igenis be kell terjeszteni. Nagyon örülök, hogy a ministerelnök ur is magáévá tette a novellát, nem abban a formában ugyan, amely formában mi szeretnők, de mindenesetre ide kerül ez a törvényjavaslat és módunk lesz majd róla beszélni. Feleslegesnek tartom, hogy most részletesen beszéljek róla, hiszen a novella tárgyalása alkalmával mindenkinek módjában fog ez állani. Csak két kérdést óhajtok még megemlíteni. Az egyik a gazdasági felügyelők kérdése. Azt hiszem, hogy annak idején azért kreálták ezeket az állásokat, hogy egyrészt a földmivelésügyi ministernek legyenek közegei, másrészt az ország kisembereinek, a földmunkásoknak és a kisgazdáknak támogatására szolgáljanak a járásokban. Szomorúan tapasztaljuk, hogy — nem mondom, hogy kivétel nélkül, mert nem általánosítok — nagyon sok esetben a gazdasági felügyelők nem felelnek meg ezen hivatásuknak. Bírák mondták nekem, hogy ezek a gazdasági felügyelők véletlenül mindig a nagybirtokos pártján vannak. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőhaloldalon.) Tudok egy esetet, amikor a bíró egy birtok megváltását javasolta, s mielőtt javaslatát megtette, megkérdezte a szakértő gazdasági felügyelőt, hogy mi az ő véleménye. Erre a gazdasági felügyelő azt mondta, hogy majd beadja írásban, vagyis meg akarja várni először a biró határozatát, hogy azután kifogást emelhessen. A biró azonban átlátott a szitán és azt mondta neki: kedves gazdasági felügyelő ur, azt csak bizza majd a nagybirtokos jogtanácsosára, nekem most adjon véleményt. Mint már emiitettem, a biró a birtok megváltását kérte. Ami a birák működésének mikéntjót illeti, ón azt tartanám a legcélszerűbbnek, ha a bírákat utasítanák, hogy ha megkezdik egy birtok elintézését, azt fejezzék is be. A jelenlegi állapot az, hogy a biró egyszerre 8—10 birtokot tárgyal és e gyikmásik tárgyalására 4 hét múlva tér vissza. Minthogy ez eredményre nem vezethet, kérem a minister urat, utasítsa őket, az előbb emiitett irányban, hogy legalább az egyik birtokos tudja, hogy hogyan ossza be a gazdaságát. A mai állapot ugyanis, amikor sem a birtokos, sem az igénylő nem tudja, hogy mi lesz vele, az
