Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-154

A nemzetgyűlés 154. ülése 1923. az én t. barátom mindenesetre a közvélemény nyomása alatt irta, mert e katholikus férfiúnak, aki nemcsak papiron katholikus, hanem a valóságban is, aki hivő, istenfélő katholikus, annak ez nem lehet befolyásmentes meggyőződése. Ez a mai közvéleménynek legtöbb emberre kiható presszió]a. A cikk a következő (olvassa) ; »Egy parlamenti szócsata kapcsán két párviadalnak lettem részese. Mea culpa ... de két rossz közül kellett választanom. Az egyik Egyházam rosszaló szava és fegyelmi intézkedése, mit én egy cseppet sem veszek tréfának. Számomra a kereszténység nem feleselő antiszemitizmus, nem is hig 1ère eresztett és kenettel csepegő érzelgős kedélyvallás, hanem egész egyéniségemet lefoglaló és boldogitó világnézet. Nekem szent a keresztény erkölcs és szent a keresztény hit. Meggyőződéssel \állom, válogatás nélkül Egyházamnak összes hitágazatait, ahogy azt Hunyadi János, Werbőczy István és Pasteur Lajos hitték. Épen ezért nem kicsinylem Egyházam elmarasztaló szavát. S vele együtt én is felesleges és káros szokásnak tartom lovagias ügyeinknek párviadallal való elintézését.« Nem akarom tovább folytatni csak a végére térek rá (olvassa) : »A helytelen .közéleti erkölcs fegyveres mérkőzésre szólitja a parlament harcos feleit. Aki kitér előle, megbélyegzik és kiközösítik : Úriember nem fog vele kezet, társaskör be nem bocsátja. Szót nem emelhet, igazát és eszményeit nem védheti. Mit ér Hazámnak és Egyházamnak, ha a közéletből kiközösítenek, ha társadalmilag meghalok én s meghal annyi más, aki eszményeinkért él ? Szabad volt-e nekem ezt a rosszat választani ? Szabad volt-e eltűrnöm, hogy gyávának mondjanak és kivessenek a közélet porondjáról azok, akik ideáljaimnak is ellenségei ? Használunk-e mi igaz ügyünknek, bármily szeplőtelen a becsületünk, érintetlen a magán- és közéletünk, ha a gyávaság vádjával vagy látszatával homlokunkon elnémittatunk és eltemettetünk. Ugy érzem, hogy én a párviadalnak kisebb rosszát választottam ; nem azért, mert spadassino vagyok, nem azért, mert kedvem telik e nagyon is tökéletlen megoldásban, hanem mert nem volt szabad társadalmilag lehetetlenné lennem, meghalnom akkor, mikor eszményeinknek csak önzetlen, szeplőtelen és gyávának soha nem nevezhető, eleven életet élők lehetnek igazán szolgálatára.« Én e cikknek nem a hatása alatt, de saját meggyőződésemből ünnepélyesen kijelentem, hogy mint katholikus ember vallásom parancsára hallgatva nem párbajozom és nem tekintem magamat ezért halottnak ; ez az én vallásom és meggyőződésem. Az én t. Benárd Ágost képviselőtársamat arra kérem fel, vegye revizió alá — legalább addig, amig a Népnek, mint katholikus lapnak a hasábjain neve mint főszerkesztő szerepel — a felfogását, ne engedjen ennek a pressziónak. Nem kell ide más, mint egypár becsületes keresztény embernek az elhatározása. Mert ha arról van itten szó, hogy harapós kutyák vannak, akkor tessék azokévi július hó 12-én, csütörtökön. 75 nak szájkosarat adni, a veszett kutyákat pedig tessék lebunkózni és a becsület védelmére tessék törvényjavaslatot beterjesztem, nehogy a becsületsértő pereket három évig huzzák-halasszák. Ha az embert valaki minden ok nélkül megsérti, akkor tessék neki ezért úriemberhez méltóan elsősorban bocsánatot kérni. Angolországban senki sem erkölcsi halott, mert nem párbajozik. (Ugy van ! ügy van ! balfelöl.) Itt van a Háznak egyik illusztris tagja, a Ház alelnöke, aki vallási meggyőződésből már régóta nem párbajozik, azért büszke lehet mindenki, ha vele kezet foghat. Azért még nem golyózták ki sehonnan, de köztiszteletben áll az egész ország és az egész katholicizmus közvéleménye előtt. Bart

hOS Andor : De nem gorombáskodik senkivel sem ! Nagy különbség ! (Zaj, Halljuk ! Halljuk !) Meskó Zoltán : Én csak azt tartom, hogy sokkal nagyobb erkölcsi bátorság kell kijelenteni azt, hogy én vallási meggyőződésből nem párbajozom, mint egy-két szál karddal nyakig és fülig bandázsban kiállani. Megjegyzem még ennél a kérdésnél, hogyha az őskeresztények tudtak olyan gyávák lenni és meghalni a hitükért, legyünk mi olyan bátrak, hogy mint élő halottak járkáljunk itt a világon. A következő határozati javaslatot terjesztem be (olvassa) : »Utasitsa a nemzetgyűlés az igazságügyminister urat, hogy terjesszen elő a párbaj elleni védekezésre s ezzel kapcsolatban a becsület megfelelő védelmére törvényjavaslatot, melyben többek között a párbaj bűncselekménynek minősíttessék s a párbajozok a politikai jogokból végleg kizárassanak.« (Helyeslés. Felkiáltások jobbfelől : Jól nézünk ki !) Jól nézünk vagy nem jól nézünk, ha Károly király hadserege meglehetett párbaj nélkül, akkor meglehet most a keresztény irányzat is ! Az előbb felvetett kérdésekre bizony a kormány nem igen adhat nekünk feleletet, legalább kielégitő feleletet nem adhat. Ez mind megannyi olyan kérdés, amely megszólaltatja lelkiismeretünk szavát és mindnyájunknak kliriismeretfurdalást okoz, akik annak idején ezeket az eszméket, a keresztény lobogót hordozva az országban, lelkesítve és lelkesedve hirdettük programmunkat. Most rátérek egy másik kényes témára. Az előbbin szerencsésen átestem, tehát veszem magamnak azt a bátorságot, hogy egy másik kényes témáról beszéljek s ez — azt Ijiszem — a szélsőbaloldalt fogja érdekelni : a numerus claususról fogok beszélni. Györki Imre képviselő ur határozati javaslatot terjesztett be, amelyet itt leszavaztunk. Magam is ellene szavaztam, magam is annak idején megszavaztam ezt a törvényt. Ha újból behozzák, megint megszavazom, mert ez az én meggyőződésem. Azonban valamiért az ódiumot vállalni, ami nincs meg tulaj donképen, azt enyhén szólva, nem tartom valami szerencsés és okos dolognak. Mert, ha valaki, pl. az igen t. kultuszminister ur, akihez nagyon ritkán van szerencsénk itt a Házban, nyi-