Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.
Ülésnapok - 1922-154
76 A nemzetgyűlés 154. ülése 1923. tott szemmel nézne egy kicsit az események szemébe, és nyitott szemmel tekintene be a pécsi egyetemre . . . . , Farkas István : Behunyt szemmel néz az ! Meskó Zoltán : ... akkor azt tapasztalná, hogy ott 800 hallgató közül 700 a nem keresztény hallgató, a zsidó felekezeti hallgató (Felkiáltások jobbfelöl : Hallatlan ! Lehetetlen !). Ha most figyelembe veszem azt, hogy itt felesleges egyetemeket tartunk fenn a népiskolák rovására, ha azt látom, hogy az elemi oktatás költségeinek egy jó részét a t. kultuszminister ur a pécsi egyetemre költi, akkor kérdeznem kell tőle, aki már az arany középutait tapossa és teszi járhatóvá a keresztény kormány és a keresztény többség számára, hogy vállalja-e ő a felelősséget a numerus claususért, igen vagy nem ? Nekem csak igy felelhet. Györki Imre képviselőtársamnak adott egy feleletet, melyet én végighallgattam, de nem értettem meg. Elolvastam, nem értettem meg. Farkas István : Azért kultuszminister ! MeskÓ Zoltán : Már kezdtem szellemi képességeimben kételkedni és elmentem barátaimhoz és megkérdeztem tőlük, hogy mit szólnak hozzá, ők megértett ék-e. Azt mondták, ők sem értik, mert a minister ur nagyon dodonai jóslatszerü választ adott. En nagyon egyszerűvé teszem neki a helyzetet. Felkérem a legteljesebb tisztelettel, hisz tudja mindenki, hogy milyen nagy szimpátiával viseltetem iránta, (Derültség.) nyilatkozzék,. .. Kiss Menyhért :. Ki nem állja ! (Zaj.) MeskÓ Zoltán : • •, mert én azt tartom, hogy nekünk, akik egy irányzat mellé lekötöttük magunkat és egy programmot adtunk, erkölcsi kötelességünk vagy kitartani mellette vagy férfiasan ide állni a Ház elé és azt mondani : megváltozott a véleményem, ezért vagy azért, tehát a numerus clausust el akarom törölni. De ezt mondja most meg. Mert bekövetkezhetik még egy idő . . . Farkas István : Majd mondja ő még azt ! Meskó Zoltán : — épen azt akarom, hogy ne mondja ! — mondom bekövetkezhetik egy idő nagyon könnyen, mikor más irányzatú kormány fog jönni s nem szeretném, hogy esetleg az akkori Klebelsberg kultuszminister ur esetleg Peidl minister ur mellett azt mondhatná, hogy igaz, volt akkor egy numerus clausus néven nevezett törvény, de én nem tartottam azt be, nekem törvény nem kellett, sem szivemnek, sem lelkemnek, de a többség pressziója alatt nem lehetett azt akkor megváltoztatni. Nem t. minister ur, az ódiumot ezért önnek épugy kell viselni, mint másnak, aki szintén megszavazta. Szeretném, ha kijelentené a kultuszminister ur, hogy kell-e neki ez a törvény, hogy tudjuk, hogy mi a kultuszminister ur véleménye. Erre nemcsak én vagyok kiváncsi, erre épugy kíváncsi az ország liberális, mint konzervatív rétege, mint a keresztény többség. Mindezekből világosan azt látjuk, hogy amit a keresztény kormány és a keresztény többség idáig csinált, az nem volt más, mint igazán kurzus. Ebből a kurzusból pedig nem kérünk évi július hó 12-én, csütörtöhön. Ha pedig a kormány azt látja, hogy a keresztény irányzatot az országban nem birja megerősíteni, ha azt látja, hogy a keresztény középosztályt nem birja talpraállitani, ha azt érzi, hogy a keresztény munkástömegeken nem bir segíteni, akkor álljon félre a kormány, mert nem szeretném, ha a kormánnyal együtt a keresztény rendszer is megbuknék, mert amilyen ellenfele vagyok a kormánynak, olyan fanatikus hive vagyok a keresztény irányzatnak és keresztény rendszernek. (Helyeslés balfelől.) Szabó József : Kompromittálják az egész keresztény irányzatot ! MeskÓ Zoltán : Amit én mondok, azon valószínűleg sokan mosolyognak, hisz mosolyog a ministerelnek ur is, és valószínűleg ez nem politikus dolog, de mindenesetre férfias dolog. Erre. csak annyit jegyzek meg, hogy már a nemzetközi egyezmény is eltiltja a megtévesztésre szolgáló lobogók és zászlók használatát. (Tetszés a szélsőbaloldalon.) Propper Sándor : A tisztességtelen versenyrő] szóló törvény is tiltja ! MeskÓ Zoltán : A kormányt felszólítom, vagy vegye le a keresztény lobogót és adja át másnak, vagy pedig, ha a kezében akarja tartani, akkor csináljon és folytasson keresztény politikát. (TJgy van ! ügy van ! balfelöl.) A kormánynak ebben a kérdésben csak egy mentsége lehet, az, hogy ezt az egyezményt már a világháborúban is megszegték, ott sem tartották be, ott sem vették figyelembe. Ez az egyetlen precedens, amire a kormány hivatkozhatik, de remélem, ennek ellenére is, hogy vagy a zászlót adja ki a kezéből és távozik, vagy pedig keresztény politikát fog folytatni. Szabó JÓZSef : A zászlót kiadja a kezéből, de ott marad S MeskÓ Zoltán : Még egy fontos dologról óhajtok beszélni s ez a drágaság. Azt szokták mondani ; erről felesleges beszélni, ez maga helyett beszél ; azt mondják, aki erről beszél, az izgat, pedig az izgat, aki nem tesz ellene, (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) aki gyenge, aki keztyüs kézzel bánik az árdrágítókkal. Én vindikálom magamnak azt a jogot, hogy ennél a kérdésnél a legerélyesebb rendszabályokat követeljem, mert már a régi országgyűlésen is én voltam egyike azoknak, akik a legszigorúbb intézkedéseket követeltük. Én maiakkor, amikor az árdrágítás kezdődött, szóvá tettem, hogy nem elég ezzel szemben az 5—10.000 koronás pénzbírság, mikor az árdrágítók milliókat keresnek, s ezért én az akasztófát követeltem. Először csak egy közbeszólás formáj ában mondtam, hogy az a kár, hogy az árdrágítókat nem kötötték fel. Ez 1918 júliusában volt. Wekerle akkori ministerelnök erre azt mondotta, hogy »a felkötés mesterségét a t. képviselő urnák hagyom«, mire én azt feleltem, hogy szívesen vállalom. (Derültség.) És megragadtam a legközelebbi alkalmat, s az indemnitási vitában 1918 június 21-én az árdrágításról beszédet mondtam, melynek egy részét leszek bátor felolvasni (olvassa) : »Hát nem szorul-c
