Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-153

À nemzetgyűlés 153. ülésé 19,23. évi július hó 11-én, szerdán. 61 jegyzéseket tenni. Mindenekelőtt a brüsszeli tár­gyalások menetét nem méltóztattak egészen helye­sen előadni. Mi a brüsszeli tárgyalásokra azért utaltattunk, hogy a román kormánnyal igyekez­zünk megállapodást létesiteni. Erre a célra küldöt­tünk is ki kiküldötteket. Felhatalmazásuk arra szólott, hogy a román kormánnyal köthessenek szerződést az optánsok dolgában. E szerződés kötésére nézve részletes Írásbeli instrukciót kap­tak. Ezek a tárgyalások a román kiküldöttel Brüsszelben semmiféle eredményre nem vezettek. Ezen tárgyalások befejezte után a népszövetségi előadó és több népszövetségi kiküldött tárgya­lásokat kezdett a mi kiküldötteinkkel annak a jelentésnek tárgyában, amelyet ők a népszövetség elé terjesztettek és azon rezolució tárgyában, amelyet ott elő akartak terjeszteni. Errenézve kiküldötteinknek felhatalmazása egyáltalán nem volt s ennek folytán instrukciójuk sem volt. Első kiküldöttünk ezt hangsúlyozta is és először csak személyes felelősségére kezdett erről tárgyalni. Később azonban a népszövetség ottlevő kiküldötteinek befolyásolása folytán tényleg el­fogadott egy rezoiuciót. öt az vezette erre, mert azt az impressziót nyerte azon ránknézve nagyon ked­vezőtlen atmoszférában, amely Brüsszelben volt, hogyha ezt nem fogadná el, akkor még kedvezőtle­nebb javaslattal jöhetnének a Népszövetség elé. Miután azonban a magyar kormány errenézve felhatalmazást nem adott, kénytelen volt ezen eljárást dezavuálni, (Helyeslés.) és a genfi tárgya­lások alkalmával azt kivánta elérni, hogy ez a kérdés nemzetközi biróság elé kerüljön. Igen nagy sajnálattal értesültem a Népszövetségnek azon el­járásáról, amely szerint ez a kivánságunk nem tel­jesíttetett. Sajnálom, hogy a Népszövetség ez elől a döntés elől kitért, mindenekelőtt azért, miután meggyőződésem szerint a trianoni békeszerződés 63. §-a kétséget nem tűrő világossággal fejezi ki azt, hogy azok, akik a magyar állampolgárságra optál­tak, ingatlanaikat megtarthatják. Amikor tehát a román kormány az úgynevezett földbirtokreform keretében a magyar optánsoktól nemcsak elveszi ingatlanaikat, melyeket joguk lenne in natura megtartani, hanem olyan nevetségesen csekély kár­pótlás ellenében veszi el, hogy a kisajátítás teljes konfiskálás jellegével bír, ezzel a trianoni béke­szerződés azon kevés rendelkezéseinek egyikét sérti meg, amelyek a mi javunkra szólnak és amelyek betartásához jelentős nemzeti érdekek fűződnek. Azzal, hogy a nemzetek szövetsége ezeknek a jogsérelmeknek orvoslása elől kitér, tényleg igen nagy anyagi és erkölcsi kárt okozott nekünk, nem csak egyeseknek, hanem az egész magyarságnak. De a Népszövetségnek ezt az eljárását más, még mélyebben fekvő okokból is sajnáljuk. Mindenki tudja és érzi, hogy Európa helyzete a világháború óta még nem alakult ki véglegesen, hogy a világ­háborúnak még számtalan romját kell eltakarítani és hogy az európai kultúra és gazdaság pusztulásá­nak megakadályozása érdekében az uj rendet még ki kell Európában épiteni ; Európa eme ujjá­alkotásában a békeszerződések nagy hivatást szán­tak a Népszövetségnek. A szerződések értelmében ugyanis kifejezetten hárul a Népszövetségre az a feladat, hogy a jog és igazság uralmát és a szerző­dések lelkiismeretes betartását a népek közötti érintkezésben biztosítsa. Baross János : Ezt senki se hiszi ! Daruváry Géza külügyminister : A Nép­szövetségnek ez a hivatása különös súlyt nyer azáltal, hogy a szerződések értelmében azok a nemzetek, amelyek a háborút elvesztették, tartoz­tak magukat lefegyverezni, még pedig abból a cél­ból, hogy az összes nemzetek fegyverkezésének kor­látozása keresztülvihető legyen. A szerződések eme alapgondolataiból folyik tehát, hogy a nemzetek j ogaik és igazaik védelmét a Népszövetségnél talál­ják meg. Különösen áll ez a lefegyverzett nemzetekre, mert hiszen különben ezek teljesen védtelenek és teljesen egyenlőtlen helyzetben állnak a felfegy­verzett nemzetekkel szemben. A Népszövetség tehát a legsajátosabb feladatát tagadja meg, ami­kor egy nemzetnek, egy szerződés be nem tartása miatti panasza miatt nem hoz határozatot. ( Ugy van ! Ugy van !) Sőt még azt sem teszi lehetővé, hogy az ügy nemzetközi biróság döntése vagy véle­ményezése alá bocsáttassék. (Ugy van ! Ugy van ! a jobb- és a baloldalon. FelkiáUások balfdol : Gyö­nyörű Népszövetség !) De még más szempontból sem felel meg a Népszövetség azoknak a várakozásoknak, amelye­ket működéséhez fűzni kell. A kialakuló uj Európá­nak, nevezetesen Közép-Európának centrális prob­lémája a kisebbségi kérdés. Közép-Európa uj alakulása szerint majdnem minden középeurópai állam nemzetiségi állam, melyben a kisebbségek megkérdezésük nélkül kerültek idegen uralom alá, (Ugy van ! Ugy van !) A nyugateurópai hatalmak nyilván felismer­ték azt, hogy ilyen körülmények között Közép­Európa békés fejlődésére csak akkor lehet számi­tani, ha ezen kisebbségeknek tűrhető sorsa bizto­síttatik, s épen ezért azokkal az államokkal, ame­lyekhez kisebbségek csatoltattak, kisebbségi vé­delmi szerződéseket kötöttek. Ezek a szerződések is a Népszövetség oltalma alá vannak helyezve, a Népszövetségnek tehát legmagasabb hivatása lett volna, hogy a kisebbségek jogait és érdekeit bizto­sítsa és gondoskodjék arról, hogy az európai élet­nek ezen uj terrénumán szilárd jogrend épüljön ki és ezzel hathatósan közreműködjék abban, hogy a szerződések által teremtett uj európai keretek­ben is békés kulturális és gazdasági élet fejlődhes­sék. Nézetem szerint tehát a Népszövetség ebből a szempontból is, azáltal, hogy az optánsok ügyé­ben való határozathozatal alól kivonta magát, az uj európai rend kiépítéséért reáháruló feladatot eltolta magától, (ügy van ! Ugy van !) Ha ennek ellenére ki kell jelentenem, hogy nem járulhatok hozzá Eckhardt Tibor képviselő ur azon eszméjéhez, — bár értem az elkeseredést, melyre ezen gondolata vezette — hogy a Népszövet-

Next

/
Oldalképek
Tartalom