Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-153

m Á nemzetgyűlés 153. ülése 1923. évi július hó 11-én, szerdán. ^öbbé magyar ember, aki ennek az igazságnak hasznát láthassa. Amikor ezt a helyzetet vagyunk kénytelenek konstatálni és amikor azt látjuk, hogy a népszövetség igy konzekvensen és makacs kitartással tér ki kötelességeinek teljesítése alól, akkor joggal merül fel a kérdés : nem mentünk-e túl barátságosság és előzékenység tekintetében azon a határon, ameddig szabad lett volna elmenni ; (Igaz ! ügy van ! balfelôl.) nem tanusitottunk-e túlságos elnézést jogaink semmibevevésével szemben? (Ugy van!a baloldalon.) BarOSS JánOS : Ez az örökös gerinctelenség Î Eckhardt Tibor : Nem tanusitottunk-e túlságos előzékenységet a csonkításokkal szemben, amelyet mikor baj van, mindig meg szokták előttünk remegtetni, amelyet azonban mindannyiszor félretesznek és megfeledkeznek róla, mihelyt a kérdés az ő javukra valamilyen értelemben eldöntetik. Csak egy példát akarok felhozni arra a páratlan cinizmusra, amellyel a Népszövetségnél egyes ügyeket intéznek, — és itt a Népszövetség jegyzőkönyveiből vagyok bátor rámutatni arra a beadványra, amely a leszerelés kérdésében a Népszövetséghez beadatott. (Halljuk ! Halljuk !) Ez szintén az áprilisi tanácsban történt, és épen ezért jutott kezembe. Nojkov ezredes, a bolgár katonai bizottságnak vezetője, beadványt intézett a Népszövetség tanácsához, melyben kérte a katonai ellenőrzés megszüntetését. A nagykövetek tanácsa ugyanis a katonai ellenőrzés további fentartását mondotta ki Bulgáriával szemben és többek között hivatkozott tényre, hogy Bulgária még mindig nem hajtotta végre a békeszerződésnek azt a rendelkezését, amely Bulgáriának is kötelezővé teszi, hogy valamennyi hadiszergyárat egyesíteni kell és az ország szükségleteinek kielégítésére szolgáló hadiszert csak egyetlen egy gyárban szabad készíteni. Nojkov ezredes ebben a beadványában rámutat arra, hogy a nagyhatalmaknak ez a kivánsága nevetséges volna, "ha nem volna szomorú, hiszen Bulgáriának sohasem volt hadiszergyára s az összes hadiszereit mindig Franciaországban, Angliában és Németországban szerezte be. Az a követelés tehát, hogy a lefegyverzési bizottságot csak akkor fogják visszavonni, ha már olyan egyesitett hadiszergyár lesz, ahol az ország valamennyi szükségletét elő tudják állítani, azt jelenti, hogy Bulgáriát kényszeritik egy gyár létesítésére 30 millió aranyfrankkal, amely gyár hadiszereket kell hogy gyártson csupán azért, hogy legyen mit ellenőrizni. (Zaj.) A papiros nem pirul el ilyen szavak leirására. Kérdem azonban : van-e lehetősége egy barátságos, mondjuk, egy jogi alapon való nemzetközi érintkezésnek akkor, amikor azok a hatalmak, amelyek a világ vezetését ma a kezükben tartják, ilyen cinikus és frivol módon, azt lehetne mondani, komikus módon teszik illuzóriussá a kis nemzeteknek minden jogát és szabadságát ! (Ugy van ! Zaj.) Gaal Gaston : Vae victis ! Baross János : Mi teljesítjük a szerződést, de ők nem ! Eckhardt Tibor : T. Nemzetgyűlés ! Ha a konzekvenciákat mindezekből le akarom vonni és ha teljesen tárgyilagosan és tényleg a nemzet közi béke és megértés szempontjából le akarom vonni azokat a következményeket, amelyeket az eddig tapasztaltak nyomán le kell vonni, azt kell mondanom, hogy a népszövetség eddigi működésében nemhogy megvédte volna a magyar kisebbségek jogait, hanem egyenesen biztatással szolgál az elnyomó törekvéseknek. (Ugy van ! Ugy van ! a Ház minden oldalán.) Egyenes biztatással azért, mert nemcsak joga, de kötelessége is a kisebbségek jogait garantálni, tehát minden panasz, minden beadvány, minden kérés őhozzá koncentráltatik, ezeknek a panaszoknak elintézése pedig oly módon és olyan formában történik meg. amely az elnyomott kisebbségnek soha semmiféle lehetőséget nem nyújt, hanem mindenkor az erősebb érdekeivel való megalkuvást, legjobb esetben pedig egy szégyenletes kompromisszumra való törekvést jelent. Meg vagyok róla győződve, hogy a népszövetség, amely nagyon sok súlyos nehézséggel küzködik, amelynek nincs végrehajtó szerve, nincs végrehajtó hatalma, amely nem univerzális, mert hiszen több nagy nemzet közreműködését nélkülözi, hogy ez a népszövetség a maga szép és nemes céljai elérésére sokkal helyesebben és okosabban cselekednék akkor, ha inkább vállalna bizonyos nehézségeket, ha inkább vállalná a kezdet küzdelmes életét, de magas erkölcsi szempontok szerint irányit aná a maga tevékenységét, mintsem hogy kitérve minden nehézség elől, végeredményben a nevetségességbe fulladjon és a világ megvetését érdemelje ki. Baross János : Ez a helyes ! Eckhardt Tibor : Ezeknek előadása után bátor vagyok interpellációmat az alábbiakban előterjeszteni (olvassa) : »Kérdem az igen tisztelt külügyminister urat, hogy 1. a Népszövetség tanácsának legutóbbi határozata következtében minő sürgős lépéseket szándékozik a magyar optánsok birtokainak nemzetközi jogellenes eltulajdonítása tárgyában tenni. 2. Hajlandó-e a külügyminister ur megfontolás tárgyává tenni a Népszövetséggel fennálló meddő és káros összeköttetéseink megszakítását s a Népszövetség mellett működő magyar titkárság feloszlatását.« (Helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) Elnök : A külügyminister ur kivan szólani Daruváry Géza külügyminister : T. Nemzetgyűlés ! Az erdélyi optánsok ügyében hozzám intézett két interpellációra ma nem kívánok végleges választ adni, miután a kormány kiküldöttei közül még egyik sem érkezett vissza Genfből. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Daruváry Géza külügyminister :... és igy nem tartanám helyesnek, hogy ebben a fontos ügyben végleges választ adjak, mielőtt teljes tájékozódást nyertem a genfi tárgyalásokról. Mégis szükségesnek tartom az elhangzottakra egyes meg-