Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.
Ülésnapok - 1922-153
58 r A nemzetgyűlés 153. ülése 1923. évi július hó 11-én, szerdán. magyar igényeknek, hogy nyilvánvalóan és mint a következmények igazolták, alaposan is tehette fel a magyar kormány azt, hogy ha ez a kérdés érdemleges tárgyalás alá vétetik és döntés hozatik, ez a döntés Magyarországra csak kedvező lehet, s ezzel olyan rést ütünk a kis-entente elnyomó törekvésein, amely mögött idővel más, talán kevésbé világos, de lényegben épen olyan fontos, és lényegben épen olyan igazságos kívánságok sikere ugyanilyen módon biztositható lesz. A népszövetség tanácsának áprilisi ülésén ez a kérdés érdemben nem vétetett tárgyalás alá, hanem inkább a kérdésnek az a része, hogy ki legyen hivatott ebben a kérdésben dönteni, milyen fórumra bizassék itt a döntés. Egészen helyesen a japán előadó arra az álláspontra helyezkedett, hogy a két fél között, a szemben álló Románia és Magyarország között, közvetlen megegyezés nem lévén elérhető, a jogi kérdés a Hágában megszervezett állandó nemzetközi biróság döntése alá tartozik, és a hágai állandó nemzetközi biróság döntésének végrehajtása tartozik csupán a népszövetség elé. A japán előadó ur ilyen értelemben tett javaslatot. A mi megbizottaink, Lukács G-yörgy t. képviselőtársam és G-ajzágó László ministeri tanácsos ur a magyar állam nevében ehhez hozzá is járultak, Románia megbizottja Titulescu azonban a legélesebben tiltakozott minden nemzetközi döntés provokálása ellen és érveivel a népszövetség tanácsában odáig jutott, hogy végül a japán előadó odamódositotta indítványát, hogy az állandó nemzetközi bíróságnak nem a döntése kéressék ki, hanem a népszövetség egyességi okmányának 11. §-ában nyújtott mód alapján jogi vélemény kéressék csupáp a hágai állandó nemzetközi bíróságtól, amelynek kétségtelenül olyan nagysúlyú tekintélye van, hogy annak hatása alól senki magát ki nem vonhatja. A román megbízott ezt a javaslatot sem fogadta el és ezzel felfogásom szerint — de azt hiszem, minden pártatlanul gondolkodó ember felfogása szerint — saját országának eljárásáról önmaga mondott ítéletet. (Ugy van ! Ugy van ! a középen és a baloldalon.) Igenis, lesújtó Ítélet foglaltatik abban az álláspontban, ha valaki egy, még csak nem is feltétlenül pártatlan, hanem ha egyáltalában elfogult, okvetlenül az entente javára elfogult bíróságnak döntése alól ki akarja magát vonni. Hiszen a hágai állandó nemzetközi bíróságot a népszövetség egyességi okmánya konstituálta, az entente-hatalmaknak ott feltétlenül sokkal nagyobb súlyuk és befolyásuk van. Ha tehát Románia ennek a reá nézve aránylag még mindig igen kedvező összetételű, de feltétlenül tekintélyes és mindenesetre igazságszerető férfiakból álló biróság döntése alól magát mindenáron kivonni iparkodott, ezzel felfogásom szerint nyilvánvalóan elismerte, hogy nincs rendben a szénája. (Ugy van! Ugy van! a hal- és a szélsöbaloldalon.) Legnagyobb sajnálatomra konstatálnom kell, hogy ahelyett hogy Románia megbízottjának ez az eljárása a népszövetség tanácsának szemét kinyitotta volna s ez az eljárás gerincét megegyenesítette volna, a népszövétség tanácsa ismét csúfosan déferait a román felfogásnak, és nem akarván ujjat húzni Romániával, nem akarván a román megbízottal talán valami szakítást provokálni, újból kitolta ennek a kérdésnek elintézését és végül olyan értelmű határozatot fogadott el, amely a döntést ujabb egy hónappal a legközelebbi tanácsülésre tolta ki, s a javaslat előadóját, Adatci japán képviselőt megbizta azzal, hogy iparkodjék időközben az egymással szemben álló felek között közvetlen megegyezést létrehozni. A népszövetség tanácsának ezen határozata alapján ült össze Brüsszelben május hó folyamán az a tárgyalás, amelyről Hegymegi-Kiss Pál t. képviselőtársam is megemlékezett. (Halljuk! Halljak! a baloldalon.) Igen t. képviselőtársam téved abban, hogy ezek a tanácskozások s az ottani határozatok titokban tartattak. Nem is tarthatók titokban, nyilvánosak s a tárgyalási jegyzőkönyvek nyomtatásban közzététetnek, rendelkezésemre is állanak. Ezeknek a tárgyalásoknak anyaga a legnagyobb nyilvánosság bevonása mellett állandóan publikáltatik és minden, ami ott történt tényleg közzé is tétetett. Ezeknek a közléseknek alapján megállapítható az, hogy Brüsszelben gróf Csáky Imre, a magyar kormány megbizottja, és Grajzágó László, a magyar kormány másik megbizottja, Adatci japán előadó elnöklete mellett közvetlen tárgyalást folytattak. A magyar megbízottak a közvetlen tárgyalások lefolytatására széleskörű meghatalmazásuk tényleg volt. Volt meghatalmazásuk arra is, hogyha erre mód nyílik, a román megbízottal megállapodjanak, illetve megegyezzenek. Ezek a japán előadó ur elnöklete alatt lefolyt tárgyalások azonban, mint az a jegyzőkönyvből nyilvánvalóan kiviláglik, eredményre nem vezettek, úgyhogy a tárgyalások befejezettnek nyilváníttattak anélkül, hogy bármiféle közeledés létrejött volna és erről jegyzőkönyv is felvétetett. A brüszeli közvetlen tárgyalás ilyenformán való meghiúsulása után történt, hogy a magyar kormány egyik megbízottja, Csáky gróf belement abba, hogy magán formában, à titre privé tárgyalásokat folytasson Adatci japán előadó ur jelenlétében, Románia megbízottjával, hogy ezután mi történjék tehát. A magam részéről mélyen sajnálatosnak tartom azt a tényt, hogy a magyar kormány megbizottja ilyen tárgyalásokba egyáltalán belement. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Szilágyi Lajos: Ugy van! Nem lehet ilyet tenni! Kihasználják! Eckhardt Tibor: Mélyen sajnálatosnak tartom ezt, mert még ha konkrét megegyezés vagy megállapodás létre is jöhetett volna, ha bizonyos kompromisszum tényleg létesíthető is lett
