Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-153

À nemzetgyűlés 158. illése Î923. évi juUus hó 11-én, szerdán. 4? és igy megint csak nem értük el azt a célunkat, amelyet itt elsősorban elérni kívánunk, hogy t. i. épen a sok gyermekkel biró* mezőgazdasági munkáscsaládok mielőbb higiéniailag tűrhető lakásviszonyok közé kerüljön. T. Nemzetgyűlés! Egy másik fontos mozzanat, amelyre a tuberkulózis kérdésének kapcsán rámutatni szándékozom, a diáknyomor. (Halljuk! Halljuk/) A tanulóifjúságnak azt a részét értem, amely mostanában úszta meg valahogyan nagy nyomor közepette a serdülőkort s amelyre a legnagyobbrészt elszakadva a szülői háztól, — ott várnak a fűtetlen barakkok és pincelakások, a gyarló diákmenzák, a felöltőés télikabátmentes nyomorkorszak, amely aztán megteremti azt a rettenetes statisztikát, mely szerint magában Budapesten ma már közel negyedmillió a gümőkórosok száma, (TJgy van! TJgy van!) Ertem tehát a főiskolai hallgatókat, azokat, akikre nézve itt a teremben egy pedagógus ajkáról hangzott el az a kemény kritika, amely szerint a főiskolai hallgatóság túlnyomó nagy része tanulmányaival egyáltalában nem törődik. Én koncedálom azt, hogy a mai ifjúság tanulmányai körül tényleg nagy mulasztásokat tapasztalunk, s ezért helyesnek és szükségesnek tartom, ha kell, a vizsgálatoknak kíméletlen megszigorítását. (Helyeslés.) Azonban van valami, amit szigorú kritikánkból kikapcsolnunk nem szabad és ez elsősorban a nyomor pszichológiája, azután az elnyomatás és erőszakosságok alatt senyvedő magyar faj teljesen feldúlt lelki állapotának pszichológiája ; értem azokat a megszállott területről kiüldözött, kikorbácsolt, gyakran mindenükből kifosztott ezreket, akik nem csoda, ha itt — hazafias szervezetekbe tömörülve — talán a kelleténél többet politizálnak. Méltóztassanak azok, akik szomszédjainkat tömjénezni szokták, ott a kisebbségek jogainak védelmét biztosítani, akkor jótállok arról, hogy nem lesz ideát egy annyira elkeseredett, teljes joggal irredenta-érzelmű ifjúság. Gondoljuk és érezzük át tehát azt, hogy a sötét, fűtetlen pincehelyiségek szerencsétlen diáklakói, kik emellett még kénytelenek munkaalkalom után nézni, s a nap nagy részében sokszor súlyos testi munka árán kenyeret szerezni, nem produkálhatnak annyit, illetőleg többet, mint holmi jól fűtött, fürdőszobás lakásokban élő puha bársony fotelekben gondtalanul terpeszkedő, kihizlalt, szerencsésebb sorsú tanulótársaik. Amikor itt a diáknyomorról beszélünk, társadalmi és nemzeti életünknek e legnagyobb szégyenfoltjáról, én határozati javaslatomban csak arra kérem a t. kormányt, hogy enyhítse a diáknyomort legalább annyira, hogy a diákok ne legyenek kénytelen sokszor a legközönségesebb munkaközvetítőhöz fordulni és úgynevezett munkaközvetitőhivatalokat fentartani. En őszintén megvallom, nemzeti jövőnkre nézve, — különösen erkölcsi következményeit illetőleg — ezt a szörnyű intézményt, amelytől minden jobbérzésű hazafi csak undorral fordulhat el, valóságos csapásnak tartom. (TJgy van ! TJgy van ! a Ház minden oldalán.) Esztergályos János: Ne legyenek kénytelenek külföldre menni tanulni! Patacsi Dénes : Úgyis kiszorítják a magyart ! Esztergályos János: Magyarok mennek ki! Alföldy Béla : Ezekre a momentumokra vonatkozó határozati javaslatom a következő (olvassa) ; »Tekintettel egyrészt arra, hogy a tuberkulózis a főiskolai hallgatóság soraiból oly kíméletlenül szedi áldozatait, másrászt arra, hogy a diáknyomor sokszor oly súlyos erkölcsi defektusokat von maga után, utasítsa a Ház a kormányt, hogy enyhítse a diáknyomort feltétlenül legalább is annyira, hogy a tanulóifjúság ne legyen kénytelen munkaközvetitőhivatalokhoz fordulni és sokszor nehéz testi munkát is vállalni, mely körülmény tanulmányainak folytatását teljesen lehetetlenné teszi és sokszor egészségét, sőt erkölcsét is a legnagyobb mérvben veszélyezteti.« (Helyeslés a Ház minden oldalán.) T. Nemzetgyűlés! A tuberkulózis kérdése kapcsán még röviden az iparhigiénia kérdésével óhajtok foglalkozni. (Halljuk ! Halljuk !) Ellenségeim sem foghatják rám, hogy én Marx hive vagyok, akinek egész politikáját és bölcseleti irányát, amely szerintem úgyszólván szaturálva van logikai hibákkal, a legnagyobb mértékben helytelenítem. Ennek dacára én teljesen méltánylom az ipari munkásságnak azt a nehéz helyzetét, amelyet társadalomban elfoglal, annál is inkább, mert mint orvosnak, számtalanszor volt alkalmam meggyőződni arról, hogy a különféle ipari foglalkozások milyen imminens veszélyt jelentenek a munkás életére és testi épségére nézve és mennyire szükséges és méltányos ennélfogva az, hogy a legkülönbözőbb ipari ártalmaknak kitett szervezet ellenállóképessége direkt fokoztassék." a szociális jellegű gátló okok és tényezők kiküszöbölésével. Természetes, hogy emellett elsőrangú feladataink közé tartozik az elhanyagolt ipar higiénia felkarolása, mert e nélkül a tuberkulózis végzetesen rombolásának gátat vetni nem tudunk. Yilágos, hogy mindezek mellett még szorgalmaznunk kell a munkásságnak — egészségügyi értelemben vett — felvilágosítását, mert hiszen az itt található súlyos hibák és bajok igen gyakran a munkásság egy részének alacsonyabb érteimi viszonyaiból eredő, teljesen antihigiénikus életmódjával függnek össze. Nagyobbrészt azonban mégis maga az ipari foglalkozás az, amely sokszor oly romboló kihatással van az emberi szervezetre. És hogy a gazdasági életben a munkaerőt alacsony áron megvenni mennyire bún és gonosz önzésszámba megy, ennek a gondolatnak könnyen tudatára ébredhet minden jobbérzésű ember, aid este odaáll a gyárüzemek kapui elé és megfigyeli az abból a munka után hazaözönlő sápadt., beteg individiumok tízezreit. Annak a bizonyos érték-