Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-153

48 À nemzetgyűlés 153. ütése IB többletnek redukálását lehetetlen, hogy ne tartsa helyesnek és igazságosnak. Az ipari munkásság betegségei s ezek között a legelterjedtebb és legelrettentőbb a tuberkulózis ; a legkülönbözőbb ártalmas tényezők behatásában találják fő genezisüket, amely ártalmak elhárításának módjairól legtöbbször abszolúte nem gondoskodnak. Eltekintve a legkülönbözőbb pornemü anyagoktól, — amelyek egészen a chlorés sósav-gázokig mind belélegzés által veszélyeztetik a légző szerveket, illetve prediszponálnak a tuberkulózisra — igen nagy szerepet játszanak a túlzsúfolt helyiségekben űzött foglalkozások, a betegekkel való együttdolgozás stb. És amikcr azt látjuk, hogy az itt felsorolt és sok más fel nem sorolható százféle ártalom behatása ellen nem történnek kellő intézkedések, minek következtében azután a tuberkulózis olyan ijesztő arányokban pusztítja a dolgozó munkástársadalmat, sürgősen szükségesnek tartom a következő határozati javaslatnak a kormány elé való terjesztését (olvassa) : »Tekintettel arra, hogy a tuberkulózis főképen az ipari munkásság körében katasztrofális arányokban terjed és pusztít, utasítsa a Ház a kormányt, hogy intézkedjék haladéktalanul az ipar-higiénára vonatkozó eddigi kormányrendeletek szigorú végrehajtása, esetleg ujabb rendeletek kibocsátása iránt. (Helyeslés a Ház minden oldalán.) T. Nemzetgyűlés ! Lépten-nyomon halljuk hangoztatni azt, hogy a nemzet gerincét a falu népe képezi. Ebből az következnék, hogy elsőrangú feladatunk lenne ennek a nagyértékü nemzeti erőnek mindenáron való megmentése és fejlesztése, hisz a falu népe képezi egyúttal az állam igazi védőkarját, az képes még reprezentálni az igazi faji őserőt és aránylag még legtisztábban visszatükröztetni" az ős erényt. Sajnos, ez a nemzeti alkotó és fentartó erő szemlátomást és állandóan fogy, holott kellő és gyors intézkedések révén még sok volna belőle megmenthető. Es ez az őserő veszett el csaknem teljesen már a világháború folyamán, amikor az époly bárgyú, mint rosszmájú osztrák hadvezetőség oly céltudatosan küldte a gyűlölt és rettegett magyar erőt a biztos pusztulásba, (Ugy van ! Ugy van !) kizárólag osztrák érdekekért, melyért azután a hála és a jutalom — a teljesség kedvéért említem itt — a nyugatmagyarországi hullarablásnak nevezett aljas ténykedés volt. (Ugy van/ Ugy van!) De hagyjuk a kincs reminiszcenciákat Î Nem akarom itt most Östörozni a mindenkori békekormányok megbccsájthatatlan bűnét, hogy ők a vidék egészségügyével abszolúte nem törődtek, nem akarom őket a megérdemelt kritikával illetni, mert, mondjuk, hogy abban a boldog időben megengedhette magának az állam azt a luxust, hogy a fizikai értelemben vett faji erőnek mintegy túltengessél szemben nem talált szükségesnek faj védelmi politikát folytatni, ha helyesebbnek gondolta akkor a szerinte már szinte lüktető faji vérbőségnek mintegy lecsapolását, ám jó, ez az akkori viszonyokhoz képest talán érthető lett volna, de ma az ilyen játék már több ?. évi július hó 11-én, szerdán. a va banque játéknál, ma az ilyen mulasztással és nemtörődömséggel egyenesen a nemzet sírját ássuk meg. Pusztuló fajunk fizikai erejének megmentését hez — az emiitett szociálpolitikai intézkedéseken kivül — a vidék egészségügyének felkarolására és sürgős kiépítésére lenne szükség, és itt rá kell mutatnom elsősorban a sok helyütt annyira fenyegető orvoshiányra, (Ugy van ! Ugy van !) melynek legfőbb oka elsősorban a községi és körorvosok sanyarú anyagi helyzetében, gyarló dotációjában keresendő, és amelynél fogva azután természetes, hogy annyira grasszál é° rombol a kuruzslás, vagyis a megfelelő jogosultság és felelősség nélküli gyógyítás veszedelmes mestersége. Baticz Gyula : Tisztességes fizetés kell az orvosnak is ! AlfÖIdy Béla : Amikor a legkülönbözőbb közés magánalkalmazottak nyomorúságos anyagi helyzetére mutatott rá itt igen helyesen egyik-másik t. képviselőtársunk, lehetetlen, hogy én meg ne emlékezzem a társadalom azon munkásainak tűrhetetlen gazdasági helyzetéről is, akik a legfelelősségteljesebb, fajvédelmi szempontból a legnagyobb jelentőségű munkát vannak hivatva, gyakran életüket is veszélyeztető súlyos körülmények között végezni, t. i. a vidék egyészségügyi személyzetének legjelentékenyebb kategóriájához tartozó úgynevezett községi és körorvosokról. Merem, állitani, hogy az összes orvosok közül a gyakorlati életben a községi és körorvosokra hárul a legfelelősségteljesebb és legnehezebb feladat. Valóságos klinikai, illetve patológiai labirintba lép az az orvos, aki négy-öt, de sokszor 10—15 községből álló orvosi körben vállal teendőket, akit a nép ezerféle krónikus és elhanyagolt, sokszor még hozzá a kuruzslók által teljesen elrontott és eltorzított, az orvostudomány minden ágához tartozó megbetegedésnek minden elképzelhető fajával és nemével keres fel. Ember legyen a talpán, aki ebben a klinikai labirintban el tud igazodni, pedig el kell valahogy igazodnia, mert ha erre nem képes és emellett lelkiismeretes ember, nem lesz egyebe, mint álmatlan éjszakája, ha pedig lelkiismeretlen és túlteszi magát mindenen, akkor működésének nem lesz eredménye, a nép elveszti bizalmát és megint csak a kuruzslókhoz tódul, aminek következménye azután az, hogy ezerszámra pusztulnak és nyomorodnak meg olyanok, akiken különben az orvostudomány tudna segiteni ! De ha univerzális orvosi tudást várunk attól az orvostól és emellett ideáloktól áthatott munkát, akkor feltétlenül biztositanunk kell számára a gondatlan megélhetést, adnunk kell neki olyan fizetést, amelynek fejében készséggel vállalja a rendesen nagy családdal biró vagyontalanok kiterjedt táborának lelkiismeretes és humánus gyógykezelését. Lélekölő munka az, amikor éjjel kopogtatnak az orvos ablakán és elhivják a legrutabb időben, hóviharban, fagyban vagy zivatarban egy 10—15 kilométerre fekvő tanyára egy vajúdó, kétségbeesett asszonyhoz, ahol egyedül kell végeznie a leg-