Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-159

3ü2 A nemzetgyűlés 159, ülése 1923 Abban a határozati javaslatba, amelyet Peyer képviselőtársam itt benyújtott, szó volt arról, hogy a belügyminister ur intézkedjék bizonyos beneficiumoknak elvonása tekintetében, amelyek az ezen a területen szolgálatot teljesítő csendőrök részére a vállalatoktól kijárnak. Én tudom, — és mindenki tudja — hogy ez tényleg így van, az adatok kezeink között is vannak, mi azonban mindezt hivatalosan kívánjuk megállapittatni, ezért vagyok bátor előterjeszteni a következő határozati javaslatot (olvassa) : »Utasítsa a nemzetgyűlés a belügyminister urat, rendeljen el vizsgálatot arra vonatkozólag, hogy a Bimamurány-salgótarjáni Vasműrészvénytársaság salgótarjáni, ózdi és nádasdi vasműtelepein szolgálatot teljesítő csendőrségi kirendeltségek miféle és milyen arányú kedvezményekben részesülnek a vállalat részéről, és a vizsgálat eredményéről tegyen jelentést a nemzetgyűlésnek.« Ugyanazokat a kedvezményeket, amelyekben ott a munkások és a tisztviselők részesülnek, megkapja a csendőrlegénység és megkapják a csendőrlegénység feljebbvalói is. Én szóvátettem ezt, nem azért, mert ezek a kedvezmények nem illetik meg a közszolgálatot teljesítő szerveket és alkalmazottakat, hanem azért, mert ha ezeket a vállalattól kapják, akkor kétségtelen, hogy a vállalattal szemfa an függő helyzetbe kerülnek és még, ha angyallelkü volna is az a csendőr, még akkor is azt kell hinnie, és éreznie annak a munkásnak, hogy amikor a csendőrök ütik-verik, pofozzák, egy szóval bántalmazzák őt, nem azért teszik ezt, mintha ők, a munkások, hibásak volnának, hanem azért, mert a csendőrök így szolgálják meg azt, amit a vállalattól kapnak. És ha ez évtizedekig így lehetett, igy állhatott fenn, akkor most, amidőn bekerültek ide a munkásság képviselői, nekünk nemcsak kötelességből, de meggyőződésből is követelnünk kell, hogy ezt a rendszert tessék megszüntetni, az állam fizesse meg a maga embereit, fegyveres közegeit tisztességesen, ugy hogy az az állami közeg legyen szabad, független mindenkitől, és ne csak a kapitalistát védje meg a munkással szemben, hanem, ha rá kerül a sor, a munkást is a kapitalistával szemben. (Helyeslés jobb felől.) Mert nagyon sokszor megesik, hogy ha egy verekedő művezetőt a munkás visszaüt, akkor azt a munkást elviszik a csendőrségre, össze-vissza verik és a szolgabíró lecsukatja. De munkást megütő művezetőt még sohasem vittek be, a munkás hiába szalad oltalomért a verekedő művezető ellen. A közigazgatásnak és a közigazgatás rendelkezésére bocsátott fegyveres erőnek ezt az igazságtalan egyoldalúságát mi nem fogjuk tűrni, mindaddig szóvá tesszük itt, amig mindenki meg nem érti, hogy ezt így csinálni nem szabad, hogy ez az ország tekintélyének aláásása. (Igazi Ugy van ! a seélsöbaloldalon.) Igen t. Nemzetgyűlés ! Szólanom kell még '. évi július hó 20-án, péniehen. a földmunkás kérdésről. Ami a földmunkások körül történik, az a magyar állami élet ezeréves múltjának megcsúfolása. Az 1514—15-iki jobbágyirtás ment itt át egy más formában ide, ebbe a világba, s amikor a gőz és villany századát éljük, amikor fejünk fölött repülőgépek járnak, amikor úgyszólván megszűnt minden távolság, amikor a technika csúcspontja felé közeledünk, akkor ezen az oldalon, a földmunkásokkal szemben a legridegebb osztályönzésnek a magyar nemzeti életre bűnös fentartását látjuk. Elnök : Nem értettem a képviselő ur utolsó kifejezését. A magyar nemzeti életnek bűnös fentartását méltóztatott mondani? (Felkiáltások a szélsobaloldalon : Nem ! Nem !) Vanczák János : Nem ! A rideg osztályuralomnak a magyar nemzeti életre bűnös fentartását. Elnök : Méltóztassék folytatni. Vanczák János : Hiszen mindnyájan tudjuk, hogy a magyar paraszt rongyokban jár, nélkülöz, elsatnyul, gyermekeit a maga nyomorában nem tudja neveim, hogy azokból épkézláb emberek lehessenek. És hiába beszélünk, hiába csinálunk itt törvényt a munkabérek szabályozására, hiába van minden jóakarat, amely egyes kivételes esetekben kivételes személyiségek és birtokosok részéről a vagyontalan parasztsággal szemben megnyilvánul, mert ez olyan nagy, olyan rendkívül mélyreható gazdasági probléma, melyet nem lehet jóakarattal megoldani, semmiképen nem lehet jóvátenni sehogyan sem máskép, mint csak egyetlen módon : elismerni azt, hogy az a vagyonnélküli paraszt, az a földmunkás, egyenlő jogú ember, egyenlő jogú polgár, kinek egyenlő joga van az életre és egyenlő joga van arra is, hogy a maga módján társaival együtt, velük egyesülten, megkeresse kenyerét, biztosítsa az élet lehetőségét. A t. Nemzetgyűlés tagjai bizonyára figyelemmel kisérték velünk együtt a magyar munkásosztály életét, és igy sokan tudják, hogy mi volt harminc esztendővel ezelőtt a magyar munkásság, korcsmák tölteléke, jöhetett annak vasárnap, nem kellett tiszta ruha, fehér ing, gallér, (Ellenmondás a jobboldalon,) ugy ahogy szombaton eljött a munkából, ugy találta őt a hétfő, és hétfőn még nem is kezdett dolgozni, csak kedden. A legnagyobb része ilyen volt. Amióta a szakszervezeti élet megvan, amióta a munkásból embert nevelt a szakszervezeti élet és a szocializmus, azóta van munkásosztályunk. Kuna P. András: Téves beállítás! Saly Endre: Talán a kisgazda nevelt belőle embert ? Kuna P. András: Persze hogy az, nem is a szakszervezet! Peyer Károly: Nem ért maga ehhez. Nem is látott ipari munkást. Vanczák János : Kuna képviselő urnák most indul az ipari pályára az egyik fia, majd meg fogja látni, milyen jó szocialista lesz belőle. Kuna P. András: Nem lesz abból soha!