Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-159

'À nemzetgyűlés 159. ülése 1923. évi július hó 20-án, pénteken. 363 Vanczák János: Olyan szocialista lesz abból, hogy csodálkozni fog rajta képviselőtársam. (Mozgás.) Esztergályos János: Már most is a pártszervezetbe jár! Vanczák János : A szakszervezeti élet nevelt kulturembert a munkásból és a szakszervezeti életen keresztül vált lehetségessé, hogy az ipari munkásság, ha nem is tudta elérni az életstandardhoz szükséges száz százalékot, de legalább 70—80—90 százalékig megközelítette ezt a maga szervezettségével, a szervezeti életen keresztül megnyilvánuló egységes fellépésével és akaratával. Hát ne akarjuk mi azt, hogy a föld munkásai is emberekké nevelődjenek és hogy szabad, független, öntudatos munkásai legyenek ennek a nemzetnek? Azt akarjuk talán, hogy legyen itt a második évezred végéig egy a korba besülyesztett, lenyomott, tudatlanságban tartott néposztályunk? Hisz ez bűn lenne a nemzeti élet ellen, a legnagyobb bűn, amit el lehet képzelni. Ha a gazdaságban humánusak vagyunk az állattal, ha megadjuk annak a kétórás ebédidőt, ha tartunk mellette gondozót, ha vigyázunk arra, hogy ha súlyos munkát végez, tartalmasabb abrakot és ellátást kapjon, ha igyekszünk tisztán és egészségesen tartani: akkor nem lehetséges, hogy mellette az embert, aki mégis csak a munka lelke, szennyben, piszokban, tudatlanságban és éhezésben tartsuk. Ezt a kérdést nem lehet jóakarattal megoldani. Egy mód van : megadni a földmunkásoknak az egyesülés és gyülekezés szabadságát. El kell hinnünk, hogy idejét multa, kicsinyes, a magyarság intelligenciájához és a magyar társadalmi élet vezetőihez nem méltó felfogás az, hogy a földmunkásnak azért nem szabad szervezkednie, mert akkor sztrájkolni fog. Hogyan lehet elképzelni, hogy a földmunkás csupán azért fog szervezkedni, hogy sztrájkoljon? Mindenki tudja, hogy a sztrájkot a legutolsó fegyvernek tartják még ott is, ahol a sztrájk egyébként nem érint közérdeket. A közérdeknél a szervezett munkás nem használja a sztrájk fegyverét. Rothenstein Mór : A sztrájk nem cél, csak eszköz ! Vanczák János : Legnagyobb közérdekeink a mezőgazdasághoz fűződnek, de nem azzal, hogy a parasztot lekötjük, hogy minden megmozdulását csendőrrel, szolgabiróval, mindenféle hatalmi intézkedéssel elnyomjak. Az egész világon nincs ez már meg, csak nálunk. Ha legalább valamelyes belátás volna, ugy mint az ipari munkásságnál, hogy azt mondanák : jól van, ha nem is segitjük elő nyilvánosan, ha nem is rendezzük a földmunkások gyülekezési jogát törvénnyel, de szemet hunyunk. Nem, itt van egy hosszú litániája annak, hogy mi történik a földmunkásokkal. A zirci főszolgabiróság, a békési főszolgabíró, a békésmegyei alispán, a hatvani járás főszolgabirája egymásután tiltja be az alakuló gyűléseket. A megalakult csoportok működésót betiltották Heves, Pest, Szabolcs, Csanád, Szolnok. Komárom, Grömör- és Kis-Hont és Hajdú vármegyékben és Kaposvárott. Végig az egész országban konfiskálták a földmunkások országos szövetségének már működésben lévő csoportjait. Kuna P. András : Mert nemzetközi alapon álltak. Vanczák János : Nem ért ehhez Kuna képviselőtársam, hogy mi a nemzeti és mi a nemzetközi. Azt hiszi, hogy a nemzeti alap az, ha nemzeti szinü pántlikát rak föl magára? Pikler Emil : A bor is nemzetközi, sőt vörös. Aki sok bort iszik, annak az orra is vörös. Kuna P. András: Nem alszik Pikler képviselő ur? Tegnap aludt szépen és nem kiáltottak reá, mint reám. Vanczák János: Ez visszaesést jelent a múlthoz képest. Vannak még helyi csoportok, amelyek működhetnek, Békés, Csongrád- és Csanád megyékben kegyelemből egy-két csoportot meghagytak. Urbanics Kálmán : Elnéző szolgabíró voltam. Vanczák János: Ezeknek megvan az alapszabályszerü egyesületi életük, folynak a taggyüjtések, befizetések és előadások. A gyűléseiket már betiltják. így van ez végig az egész országban. Ha pedig a szövetség központi vezetőségének valamely tagja lemegy egy községbe, vad idegennek nézik, lekapják, vallatják, nyaggatják, amikor pedig elmegy, heteken keresztül hurcolják a szolgabiróságra ós a csendőrségre mindazokat, akik vele érintkeztek, rájuk erőszakolnak minden elképzelhető vádat, az utóbbi időben különös előszeretettel azt, hogy bitang kommunista. Ha ott született is a községben, hatvan esztendős korában is behurcolják a laktanyába. E téren sem maradhatunk meg tehát az egyszerű kívánságnál. Látni akarjuk, vájjon a nemzetgyűlés a földmunkásokkal szemben tud-e valamennyire megértő álláspontra helyezkedni, vagy sem. Ezért nyújtom be ezt a határozati javaslatot (olvassa) : »Utasítsa a nemzetgyűlés az összkormányt, hogy a föld mi velő népesség vagyontalan részének szervezkedési szabadsága biztosítására addig, amíg az egyesülési és gyülekezés joga általánosan törvényes rendezést nem nyer, külön rendeletet adjon ki, körülírván abban ugy a szervezkedni akaró népesség, mint a hatóságok jogait, hogy e tekintetben sem félreértések, sem törvénytelenségek elő ne fordulhassanak. Utasítsa továbbá a nemzetgyűlés a kormányt arra is, hogy a földmivelő munkásság anyagi és erkölcsi érdekeinek megvédésére és istápolására szükséges szaklap betiltását vonja vissza és adjon lehetőséget arra, hogy az alkotmányos alaptörvényekben biztosított emez állampolgári joggal a földmunkásnép vagyontalan részei is élhessenek.« (Az elnöki székei Htmár Károly foglalja el.) Bl*