Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.
Ülésnapok - 1922-159
À nemzetgyűlés 159. ülése 1923. évi július hó 20-án, pénteken. 361 plántálhatják át a békességes jó érzést az emberek lelkébe. Itt van ennek a dalárdának a fényképe: csupa derék, becsületes, jóképű magyar fiu, olyanok, akikre büszkék lehetünk, hogy ilyen magyar munkásaink vannak. S jön az a csendőr és azt mondja / nekik : Gyilkos gazemberek, gyilkos banda! És történik ez abban a határvárosban, ahonnét pár lépésnyire a másik oldalon a munkást megbecsülik és dédelgetik, azon a vidéken, ahol bánya van és ahonnét a bányamunkásokat csalják és csempészik ki az országból olyan bányaterületekre és vidékekre, ahol ismeretlen az, hogy a munkásnak egyik felügyelője a csendőr puskatusa. Egyáltalában itt ezen az ózdi területen teljesen lehetetlen állapotok vannak ezen a téren. A vállalat maga évtizedek óta ugy ráfekszik ott a munkásságra, hogy az elhagyatott, kulturátlan. Elzárja előlük a sajtót, elzárja előlük a lehetőségét annak, hogy egy könyvtárt tudjanak létesiteni. Elzárnak tőlük mindent és pedig a közigazgatás erejével és hatalmával. Ha én oda beteszem ma a lábamat, abban a pillanatban, mikor a vonatról leszálltam, lefog a csendőr, megkérdezi, hogy ki vagyok, mi vagyok, instrukciót kér a gyárigazgatótól, és vagy lecsuknak és elvernek, vagy legjobb esetben visszakísérnek a legközelebbi vonathoz, és küldenek vissza. Ezek balkáni állapotok, sőt még rosszabbak, mert amikor a Balkánon lenn jártam, ilyesmiről sohasem hallottam. Itt meg évtizedek óta lehet ez igy, és lehet most is a háború után? Mi nem fogunk addig nyugodni és nem szabad itt ebben az országban egy jóérzésű embernek sem nyugodnia addig, amig ezen a téren rendet nem teremtünk, amig meg nem teremtjük azt a helyzetet, hogy amint szabad annak a gyári tisztviselőnek, mérnöknek, igazgatónak és mindenkinek, még az utolsó Írnoknak is a tiszti kaszinó tagjának lenni, ugy legyen szabad annak a munkásnak is meglennie a maga kulturegyesületének ott a legutolsó kis bányatelepen. Kószó István : Ne politizáljanak ott. Az a baj, hogy politizálnak ! (Nagy zaj és közbeszólások a szélsőbaloldalon.) Farkas István : Ne politizáljon ? Annyi joga van politizálni, mint önnek. Miért ne politizáljon ? Vanczák János : Tizedrangu polgár a magyar munkás ? (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Farkas István : Miért privilégium a politizálás ? Vanczák János: Hogy meri a képviselő ur elvitatni a munkástól azt a jogot, hogy politizálhasson? (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak.) Farkas István : Csak a strébernek szabad politizálni? Azoknak, akik a kormányt támogatják? Másnak nem szabad? NAPLÓ XIV. Vanczák János: A munkás nem igavonó állat ! (Felkiáltások jobb felöl : Nem ! Nem ! Senki sem tartja annak!) Barthos Andor : De ne hordjon vörös szegfűt a munkás ! (Nagy zaj és félkiáltások a szélsőbalodalon ; Miért ne ! Bántja magát ? Mi köze hozzá ?) Vanczák János: Mit ne hordjon? Barthos Andor : Vörös szegfűt ! Esztergályos János: Miért visel ön fehér mellényt? (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak! Esztergályos képviselő urat ismét figyelmeztetem, szíveskedjék csenben maradni. Barthos Andor : Ehhez nem fűződik annyi szomorúság. Vanczák János : Majd, amikor Magyarország politikusai olyan magasra fognak emelkedni az állam iránt való kötelességtudásukban, hogy megértik, hogy a munkás nem igavonó állata és nem tizedrangu polgára ennek az országnak, akkor majd fehér szegfűt fognak hordani a munkások, addig azonban, amig a fehérszegfű itt az osztályuralmat jelenti, a piros pedig az üldözött munkást, addig ezt fogják viselni. Kószó István : A vörös ronggyal kezdték, most meg folytatják a vörös szegfüvei! Elég volt már belőle! (Zaj a szélsöbaloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Vanczák János : Peyer Károly képviselőtársam már benyújtott itt egy határozati javaslatot, de én sem mondhatok le arról, hogy a magam részéről is be ne terjesszek egyet abból a célból, hogy ezeket az ipartestületeket végre felszabadítsuk azon közigazgatási nyomás alól, amely alatt ma élnek. Farkas István : Kiűzik a dolgozó magyar munkásokat Magyarországból. Eabszolgákat akarnak csinálni belőlük ! Vanczák János : Nekünk kötelességünk fegyveres erőnek a munkások ellen való önkényes felhasználását megakadályoznunk. Barthos Andor : Ha igy van, igaza van! Farkas István: Mert Biró Pál egységes párti képviselő! (Zaj. Elnök csenget.) Vanczák János : Az ózdi gyárban, a nádasdi gyárban, a salgótarjáni gyárban, benn a műhelyekben teljesítenek szolgálatot a fegyveres csendőrök, fegyveres állami közegek, akiknek az volna feladatuk, hogy kinn őrizzék a közrendet és legyenek segítségére a közigazgatási hatóságoknak a közrend fentartásában. Ezeknek nincs keresni valójuk a gyár területén belül, hogy ott művezetők, igazgatók, mérnökök parancsára a munkájuk mellett fogják le a munkást és vigyék be a csendőrlaktanyába s verjék össze azt, akinek valami összeszólalkozása volt a művezetővel. Ami a gyáron belül történik, tessék azt a gyári rendszabályok szerint elintézni és nem csendőrkézre adni a munkást és nem csendőrséggel veretni össze. 51
