Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-159

360 A nemzetgyűlés 159. ütése 1923, Vanczák János : Itt nem fogunk megegyezni. A virág virág, akármilyen szinü és az az ember, aki a virágot bármilyen szinü is, nem szereti, az legalább is üreslelkü ember. Kószó István : A virágot szeretjük, csakhogy egy csokorban, de nem egyenként mutogatva! Vanczák János: Az államtitkár ur tűzzön fel egy egész csokrot! Saly Endre: Csokorállamtitkár! Esztergályos János : Szép virágok önök odaát ! Elnök : Csendet kérek ! Vanczák János: Nemcsak bai tehát, hogy a sajtót most sokkal élesebben és sokkal intenzivebben üldözik és a deliktumokat sokkal szigorúbban bírálják el, hanem a sajtóügyekben a birói Ítélkezések terén is a legzavarosabb állapotok vannak. Az esküdszéki bíráskodás visszaállításáról nem akar tudni a kormány. Épen a napokban olvastunk megint az igazságügyminister úrtól valami kijelentést, hogy nem hajlandók visszaállítani az esküdbiróságokat. Ez azzal jár ugy-e, hogy nem akarják visszaállítani az államfogházbüntetéseket sem. Ez kifelé mindenesetre megint azt a látszatot fogja kelteni, hogy Magyarországon még mindig forradalmi állapot van, hogy itt nem tértek vissza a normális állapotok. Ma ugyanazok a bíróságok, ugyanazok a törvényszéki tanácsok Ítélkeznek, a sajtóvétségek és deliktumok fölött, amelyek a közönséges bűntettesek ügyeiben Ítélkeznek, s igen sokszor előfordul az, hogy egészen közönséges bűntettekért sokkal kisebb büntetést állapítanak meg, mint sajtóvétségekért. Ez beteges, egészségtelen állapot, amely egy konszolidációra törekvő országban csökkenőben kellene, hogy legyen, kellene, hogy azt lassan levezessék. Hiszen elvégre haladunk, távolodunk azoktól a zavaros napoktól, amelyeket itt forradalom, diktatúra és ellenforradalom jelentenek az ország életében; s amilyen mértékben távolodunk ezektől, olyan mértékben kellene visszaállítani a régi alaptörvények uralmát s a törvénykezésnek és az egész közéletnek, állami életnek azt a normális állapotát, amely ha már egyelőre előbbre nem is visz bennünket, legalább megközelítené a háború előtti közállapotokat és közéleti viszonyokat. És mert ez így van, azért terjed el az a hit, hogy itt osztálybiráskodás van. Kószó István : Ez ismét meggyanusitása a bíróságnak, ugy-e? Elnök : Vanczák képviselő urat ezért a kifejezésért rendreutasítom, mert sérti a bíróságainkat. Vanczák János : Én nem azt mondtam, hogy itt osztálybiráskodás van, hanem az mondtam, hogy szabad-e ilyen körülmények között csodálkozni és méltatlankodni afelett, hogy az osztálybiráskodás hite kel fel és erősödik meg a népben. Én nem mondtam azt, hogy ez van. Kószó István: Azt tetszett mondani, hogy erősödik, tehát van! évi július hó 20-án, péntehen. Farkas István: Mi baja? Tényekre alapította az állítását, tényeket sorolt fel. Kuna P. András: Persze a pervesztes mindig haragszik ! Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Kószó István : Jól csinálják, csak a bíróságot támadják! Vanczák János : Nekünk nem árthat a bíróság. Épen eleget ítéltek el már közülünk és el fognak itélni ezután is. Mi az Ítéletnek alávetjük magunkat és be fogunk sétálni a börtönbe. Kószó István : Aki arra rászolgált, az igazán odavaló ! Elnök (csenget): Csendet kérek ! Farkas István : Azok, akiket a politikai uralom arra kényszerit! Vanczák János : Mi ezután is azok maradunk, akik voltunk. Itt van az egyesülési és gyülekezési jog terén például Peyer t. képviselőtársam interpellációja, amelyben rámutatott arra, hogy békés egyesületi életet, funkciót teljesítő emberekkel mit tesznek és hogyan járnak el. Azután itt vannak a nagy vidéki ipartelepek. Ezek között /tt van az ózd-vidéki és borsodi telepek, Ózd és Nádasd körül azok az apró bányák, amelyek egy érdektársaság, a Rimamurány— Salgótarjáni Részvénytársaság tulajdonai. Ugyancsak ebbe az érdekkörbe tartozik a Salgótarjáni Vasműrészvénytársaság is. Járt nálam a múlt hetekben onnét egynéhány emberből álló küldöttség. Az ottani vasmunkások dalárdájának tagjai voltak ezek. Velük jött az ő karmesterük, egy tanító. Ezek elmondották nekem a következőket : Junius 10-én együtt volt a dalárda a munkásotthonban és dalórát tartottak. A dalkarnak a főszolgabírói hivataltól engedélye van arra, hogy kedden, pénteken és vasárnap dalórát tartson. Amikor már megkezdték a dalórát, bejött Forró nevű csendőrtiszthelyettes egy csendőr kíséretében. Forró elkezdett kiabálni: Ki engedte meg az éneket? Ez nem dalárda, hanem piszkos, gyilkos rablóbanda, részeg disznók! Erre eltávoztak. Hétfőn reggel, háromnegyed hétkor a karnagyot, a dalárda elnökét, a pénztárosát, Földessy dalárdistát és még egynéhányat előállítottak a, csendőrségre és jegyzőkönyvet vettek fel velük. Ózd egy csepp kis fészek, eltekintve a nagy gyárteleptől, egy kis község. Ebben a községben az emberek egymást ismerik ; ismerik az embereket ott személyenként és névszerint a csendőrök is. Tudják azt, hogy a Vasmunkások Szövetsége ott egy szép házat vett a tagjai részére azért, hogy ne kelljen nekik holmi korcsmákban hemperegni, hanem legyen kis otthonkájuk, ahol a kultúrának élhetnek. Mindnyájan tudjuk, hogy a kultúrának egyik legértékesebb emelője és a lelkek művelője az, hogyha a zenei tudás alapján tanitják meg az embereket a. dalra, az énekre, s igy