Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-159

A nemzetgyűlés 159. ülése 1923. vagyunk a többi törvényekkel is. Itt volt az épi+kezések előmozditásáról sóló törvényjavaslat, amelyet már be is nyújtottak, de melyet, ugy hallom, a kormány visza fog vonni. Azt nem a magyar gyáriparosok és egyáltalában az ipari vállalatok érdekeltségei vonatják vissza, azzal, hogy ők majd önkéntesen fognak építkezni, a törvényhozás pedig ne nyúljon bele ezzel a törvénnyel az ő magánjogukba, ne kényszerítse őket törvénnyel arra, hogy építkezzenek és a törvényes rendelkezésnek kelljen ezen a téren eleget tenniök ? ! Az is politika tehát, ha ezt csinálják, hogy eként beleavatkozzanak a törvényhozás munkájába és elébe vágnak annak, hogy a törvény rendelkezései legyenek reájuk nézve irányadók. Ha mindez szabad és mindez így van és jól van, — én nem mondom, hogy ez nem jól van, — de ha ott szabad, miért nem szabad a munkásosztálynál is? Ez a megkülönböztetés mégis csak messze megy és hajlik el attól, amit itt demokráciának mondanak és messze hajlik el attól az igazságtól, amire ennek az országnak szüksége van. Ezek tehát az egyesülési és gyülekezési jog sérelmei, mondom, az egyik oldalon. Különben később majd részletesen fogok rámutatni arra, hogy a munkásság egyes gazdasági területein, a szakmáikkal és a meglévő szakszervezettekkel szemben hogyan érvényesitik itt a demokráciát és hogyan szereznek érvényt a törvényes rendelkezéseknek. A sajtószabadság a demokrácia másik alapfeltétele. A szocialista sajtó, általában az ellenzéki sajtó sohasem volt kitéve Magyarországon olyan üldözésnek, mint épen most. KÓSZÓ István : De nem is viselkedett soha ugy, mint most ! (Felkiáltások a szélsöbáloldalon : Dehogy nemi) Nem bizony! Vanczák János : Kedves államtitkár uram, a helyzet az, hogy én, aki itt voltam ennek a magyar munkásmozgalomnak bölcsőjénél és segítettem ezt a munkásmozgalmat megszületni és a bölcsőből kiemelni, tudom azt, hogy ennél sokkal keményebb hangú volt a mi sajtónk, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) annyira, hogy a mi munkástömegeink egyszerűen elégedetlenek azzal a hanggal, amelyet a munkássajtó ma használ. Mondom, keményebb volt a mi sajtónk hangja, és épen abban az időben, amikor itt nagyon szigorú, de pártatlan bíráskodás volt, amikor a biró elé azzal a nyugalommal állt oda az ember, ha egy sajtódeliktumot elkövetett, hogy ha kap is érte büntetést, akkor ez a büntetés nem megbélyegző, hanem ez tényleg büntetés. Ami ma történik ezen a téren, azaz, hogy a büntetést azért és ugy szabják ki, hogy ez megbélyegző legyen és nem azért, hogy büntetést képezzen. r Mert abban a háború előtti időben először esküdtbiróságok ítélkeztek a sajtódeliktumok ügyében, másodszor a politikai harc emberei., a évi július hó 20-án, pénteken. 359 politikai ellenfelek küzdelmeinek részeseit nem deklarálták, nem minősítették egyszerű gonosztevőknek, mint ahogyan azt ma megteszik, hogy csirkefogó, aki lop, az a gyilkos, aki öl, épen olyan elbánásban részesül, sőt enyhébb elbánásban, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) mint az az újságíró, akit egy cikke közléséért perpefognak és elitélnek. KÓSZÓ István ; De akkor nem volt benne hazafiatlanság ! Elvi harcok voltak, de nem volt hazafiatlanság ! (Zaj a szélsöbáloldalon.) Vanczák János: Tessék nyugadtan ránkbizni azt a hazafiságot! KÓSZÓ István : Önre nem bizom rá ! Esztergályos János : (Közbeszól.) Kuna P. András : Kend ? így beszél Esztergályos az államtitkárral S Szép műveltség! Szégyelje magát! Vanczák János : Egészen nyugodtan rám bizhatja, mert az én fizikai munkám, amit mint magyar munkás végeztem ebben az országban, túl fog élni engem és sokakat is. KÓSZÓ István : Herosztratosz emléke is túlélte őt és mégsem dicsőség! Vanczák János: Es én alkottam olyanokat, ami túl fog élni sokunkat, talán századokat fog elérni; dolgoztam a tollammal és az eszemmel ennek az országnak boldogságáért ! (Ugy van ! a szélsöbáloldalon) KÓSZÓ István,' Nem vettük észre! Vanczák János: Ha ez kevés egy magyar munkástól, akkor tessék ennél jobb példát mutatni ! Kószó István: Akkor ne beszéljen e Házban piros szegfüvei a gomblyukában ! Vanczák János : De én tudom, hogy a magyar munkásságnak milliói ilyenek, akik igy éreznek és gondolkoznak, de nemcsak igy éreznek és igy gondolkoznak, hanem igy is cselekesznek, és az a veritek amely a földet öntözi az a hazafiság, nem pedig az, amit itt sokan a szájukkal hirdetnek ! KÓSZÓ István : Es nem a piros szegfű ! Saly Endre : Szellemi szegénység ! Miért ijed meg tőle? (Egy hang a szélsöbáloldalon: A piros, az csak piros!) Kuna P. András: Attól függ, milyen célra van! Vanczák JánOs : Nem tudom, hogy mit használ az országnak, ha a rendőrség végigjárja a Ferencvárosban az utcákat és az ablakokból eltávolíttatja a muskátlikat. Igazán furcsa, hogy a rendőrségnek fontosabb feladata nincs. De bizonyos, hogy az egész Ferencvárosban röhögnek azon, hogy ilyesmi történik. Hiszen a városi kerteknek, parkoknak a virágzata 99 százalékában piros. Kószó István: Nagyon szép az kérem, de más virággal együtt, nem igy egyedül, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Hogy mi a szép, bizza ránk.)