Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.
Ülésnapok - 1922-159
À nemzetgyűlés 159. ülése 1923. évi július hó 20-án, pénteken. 345 fojtják a köztisztviselők felsegitését, felállnak egyesok és egész tucat — pardon ezért az idegen kifejezésért — határozati javaslatot nyújtanak be, azután pedig drák hosszat tartanak nekünk előadást olyan gazdasági politikáról, amely teljesen egyenértékű egy fületlen gombbal, majd másfél órán keresztül kioktatásban részesülünk a nyugati, keleti és az ég tudja miféle demokráciákról, végül pedig a demokráciával együtt lebunkózzák előttünk nemcsak a demokráciát, hanem a parlamentarizmust is, teljesen alátámasztva a demokratikus autokratikus uralmat, ... Propper Sándor: Moszkva tapsol az ilyen beszédnek ! Reisinger Ferenc : ... és ezen a helyen épen azokat a húrokat ütik meg, amelyeket annak idején direktóriumi elnök koromban Kun Bélától és társaitól hallottam. Propper Sándor: Tökéletesen ugy van! Reisinger Ferenc : A legszomorúbb ebben a kérdésben — és ez ad súlyt ennek az egész szóáradatnak, hogy a képviselő ur kifejezését használjam, . . . Propper Sándor : Ez teszi egész súlytalanná ! Reisinger Ferenc : . .. hogy akkor, amikor beszédét befejezte, felállott Magyarország belügyministere és ehhez a parlamentarizmust legyalázó beszédhez ő az első, aki gratulációját adja. Propper Sándor: Ehhez joga van! Reisinger Ferenc: Ehhez teljesen joga van, csakhogy én ezt játéknak tartom ; olyan játéknak, amely hasonló ahhoz, amikor a cégtáblára mást irnak, mint amit a boltban kapni lehet. Propper Sándor : Az már nem játék, hanem csalás ! Horváth Zoltán : Itt csak cégtábla van, a boltban semmit sem lehet kapni! Reisinger Ferenc : Nem tudom, hol tartunk a demokráciával? Rothenstein Mór: S hol! Reisinger Ferenc: Az egyik illetékes kijelentés szerint nincs demokrácia, — ezt igazolja az is, hogy a belügy minister ur gratulált egy olyan beszédhez, amely teljesen meg- és letagadta a demokráciát, — a másik verzió szerint, amikor a ministerelnököt halljuk megnyilatkozni, van demokrácia, amikor pedig a külügyminister ur áll fel és előterjeszti expozéját, akkor azt halljuk, hogy nemcsak hogy van demokrácia, hanem túlteng a demokrácia Magyarországon, rengeteg sok a demokrácia. Propper Sándor : Vezetőállam vagyunk a demokrácia terén ! Horváth Zoltán : Még programmbeszédet sem szabad mondani! Reisinger Ferenc: Nem tudom, melyiket higyjem el, ha hallom az illetékeseket és a kevésbé illetékeseket. Egy azonban egészen bizonyos: ha magát az életet nézem, akkor az lesz meggyőződésem, hogy itt nincsen demokrácia, hanem egy teljesen reakciós kormányzati rend- j NAPLÓ XIV. szerben élünk, amely előbb-utóbb ezt az országot még nagyobb bajba fogja vezetni, (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbáloldalon.) mint amilyenben van, és ezt az országot ennek segítségével teljesen tönkre fogja tenni. Nem tudom mások hogy fogják fel a kérdést, én azonban a magam részéről azt hiszem, azt vallom, hogy egy olyan hatalmas gépezetnek, mint a magyar államvasutak helyzete és szabadsága — ha ennek mélyére tekintünk — világos képét fogja adni annak, van-e hát ebben az országban demokrácia, vagy nincs. Köztudomású, hogy a háború és a román megszállás épen a magyar vasutat sújtotta a legjobban, ez kopott, rongyolódott le a legjobban a háborúban történt túlságos igénybevétele következtében, ezt fosztották ki a román megszálló csapatok a legnagyobb mértékben ; ugyancsak köztudomású és illetékes hatóságok és faktorok által megállapított dolog az is, hogy ezt a legjobban sújtott, lerongyolódott intézményünket viszont épen a vasutasság, a magyar államvasút személyzete segítségével lehetett aránylag gyorsan és nem mindenkor megfelelő segédeszközök igénybevételével olyan helyzetbe hozni, hogy ha nem is tökéletesen elégíti ki az igényeket, de elmondhatjuk rá, hogy bár már minden más kérdésben is ott tartanánk, ahol a vasút szolgálata és teljesítménye tekintetében tartunk. Ezzel szemben amikor a magyar vasutasság ezt a rettenetes nagy sziszifuszi munkát elvégezte, érdemes megnézni, hogy az anyagiakat, az ellenszolgáltatást megkapta-e ettől az országtól olyan nagy mértékben, mint ahogy ez után a hallatlan nagy munka után megérdemli,... Sándor Pál : Nem nagy, csak olyan mértékben ! Nagyról szó sincs ! Reisinger Ferenc : ... vagy legalább is olyan mértékben, amelyre azt mondhatnánk, hogy ezzel az életfeltételt minden zökkenés nélkül adjuk a kezükbe. Az én nézetem szerint igen messze vagyuuk attól. Ha elképzeljük azt, hogy mi van bizva egy vasutasra, egy mozdonyvezetőre, egy vonatvezetőre, hogy egy egyszerű mozdonyfütőre, fékezőre mi van bizva ebben az országban akár emberélet tekintetében, akár köz- és magánvagyon tekintetében ; hogy micsoda óriási felelősség kell ahhoz ; micsoda rettenetes túlfeszített idegmunkát végez egy ilyen egyszerű ember, akinek legkisebb félrelépése, gondtól terhelt agy vei éjének a félremozdulása óriási katasztrófát jelenthet, ugy emberéletben, mint anyagiakban : akkor tudjuk csak igazán felbecsülni azt, hogy a vasutassal, a vasutak személyzetévél jól bántunk-e, helyesen kezeltük-e őket, vagy sem. Amig Németországban és Ausztriában, — direkt választottam ezt a két államot, azért, hogy az ellenvélemény ne hivatkozhassak egy győző államnak a miénknél sokkal jobb gazdasági helyzetére, tehát legyőzött államot vettem mintaképül, midőn a vasút helyzetét akarom megvilágítani röviden — amig, mondom, Németországban és Ausztriában a 49
