Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-159

 nemzetgyűlés 159. ülése 1923, évi július hó 20-án, pénteken. 341 intézményét. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Bogya János : Személyes kérdésben kérek szót. Elnök : Beisinger képviselő ur ;már előbb jelentkezett. Azután következik majd Bogya János képviselő ur. Reisinger Ferenc : T. Nemzetgyűlés ! Az előttem szóló Bodó képviselő ur arra hivatkozott, hogy személyes kérdésben nem szokta a Ház türelmét és idejét igénybe venni. En szintén hivatkozhatnám erre a jó szokásomra, mert személyes kérdésben egy év leforgása alatt én sem beszéltem, noha — hogy igy fejezzem ki magamat — okom bőven lett volna rá. A magam részéről azt mondom, hogy most sem érzem nagy szükségét annak, hogy személyes kérdésben felszólaljak. Felszólalásomnak főbb oka az, hogy nemcsak a nemzetgyűlés, de az ország szine előtt is állítom — nem tudom ugyan, mit tartalmaznak a gyorsirói jegyzetek, mert nom néztem meg, de állitom — Bodó képviselő ur tiszti állításával szemben, hogy én mást hallottam. Elnök : Kérem képviselő ur, itt senki sem beszél, mint tiszt, mindenki mint képviselő beszél (Ugy van ! jobb felöl.) és senkinek sincs jogában más szavahihetőségét kétségbe vonni. (Zaj és felkiáltások a szélsöbaloldalon : Kijelentette, hogy mint katona beszél/) Bodó János: Mint katonaember! Elnök : Itt mindenki, mint képviselő beszél Ebből nem engedhetnek és senkit más címen nem lehet aposztrofálni. (Helyeslés.) Reisinger Ferenc: Ezt én figyelmébe ajánlom Bodó képviselő urnák, hogy mint képviselő beszél itt, nem mint katona, de ő hivatkozott a katona voltára. Én ugy értettem Bodó képviselő ur mondását, hogy »könnyű onnan beszélni, mert azok közül egy sem volt katona«. Ez egészen más, mint amit Bodó képviselő ur állit. Bodó János : Máskor nyissa ki a fülét ! Reisinger Ferenc: Mondom, nem győződtem meg róla, hogy a gyorsirói feljegyzések hogyan szólnak, de becsületszavamra kijelentem, hogy én igy hallottam. Ha tehát nekem van igazam, akkor Bodó képviselő ur igen furcsa helyzetbe kerül. Ezenkívül pedig azt kell mondanom a nemzetgyűlés szine előtt, akárhogy is integet a képviselő ur, hogy a katona voltával ne hencegjen a képviselő ur, . . . (Nagy zaj a jobboldalon.) Bodó János : Ki henceg ? Büszke vagyok rá, hogy katona voltam! Elnök : A képviselő urat ezért a többszörösen megismételt durva kifejezéseért újból is kénytelen vagyok rendreutasítani. Ha állandóan igy méltóztatik folytatni, kénytelen leszek a mentelmi bizottsághoz utasítani. Szabóky Jenő : Ez a hang a szakszervezetekbe való! Ez nem parlamenti hang. Esztergályos János: Tiszteljék a szakszervezeteket! (Zaj. Elnök csenget.) Reisinger Ferenc : Nem tudom megérteni a nemzetgyűlés izgalmát, . . . Barthos Andor : Ilyen durva hangra sem ? Reisinger Ferenc : . .. mikor nem izgultak arra a durva sértésre, amelyet Bodó János képviselő ur velünk szemben elkövetett? (Zaj.) Bodó János: Mit mondtam? Mi volt az? Reisinger Ferenc: Nem épen a hang az, amely sértő, hanem az, ami a hangban van, az állítmány, a lényeg a sértő. Bodó képviselő urnák azt méltóztatott mondani, hogy közülünk egy sem volt katona. Bodó János : Azt mondtam, hogy aki a harctéren volt, az nem nyilatkozhatik igy. Reisinger Ferenc : En már a világháború előtt, a békében is katona voltam... Bodó János : Nem vonom kétségbe, nem is vontam kétségbe. Reisinger Ferenc: ... nem tudom, hogy Bodó képviseiő ur a világháború ideje alatt hol volt, hol tartózkodott, nincs is hozzá semmi közöm, de én 28 hónapot töltöttem a fronton, rajvonalban, sohasem mint konyhakocsis, vagy más protekciós egyén. Bodó János : Nem is vontam kétségbe. Reisinger Ferenc: Ez alatt az idő alatt megsebesültem, vitézségi érmet is szereztem. Nem vagyok rá büszke, de a kötelességemet mindenkor teljesítettem. (Ugy van ! a szélső baloldalon.) Bodó képviselő urnák módjában van a szavaim igazságáról meggyőződni. Bodó János ". Nem vontam kétségbe előzőleg sem. Reisinger Ferenc: Bocsánatot kérek, érzékenykedni csak annak van joga, aki könnyelműen nem sérteget; de ha engem és az egész pártomat könnyelműen hazafiatlansággal vádolja, — mert hazafiatlanság vádja foglaltatik abban, hogy közülünk egy sem volt katona — ha a legdurvább vádat vágja az ember fejéhez, erre méltó felháborodást kap válaszkép olyan ember részéről, aki a hazával szemben kötelességét teljesítette, s akkor magára vessen a képviselő ur, ha ezt ismételt esetben is megfogja kapni tőlem. (Zaj.) Barthos Andor : Már megint fenyegetett ! Azt mondta, hogy megfogja kapni ! Elnök : Bogya János képviselő urat illeti a szó. Bogya János : T. Nemzetgyűlés ! Legnagyobb sajnálatomra én is személyes kérdésben vagyok kénytelen felszólalni. Rothenstein Mór: Nem először! Bogya János : Kényszerit erre engem az a durva sértés, amely a szociáldemokraták részéről hangzott el velem szemben akkor, amikor azokra a durvaságokra, amelyeket ők Bodó János képviselőtársam felé kiáltottak oda ismételten, azt mondottam, hogy ez a hang ugy Reisinger, mint Pikler képviselő urnák kommunista múltjára vall. Erre Pikler képviselő ur