Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-159

340 A nemzetgyűlés 159. ülése 1923. évi július hó 20-án, pénteken. must csinálni, hogy igazolják létüket, de a leglehetetlenebb szekatúrákat alkalmazzák azokkal szemben, akik nincsenek velük egy politikai véleményen. Beszélt itt egyik t. képviselőtársam a kiutasításokról, hogy sokszor minden körülmények között külföldi honosnak minősitik azokat, akik a megszállott területen születtek és ott birtak illetőséggel. Nálunk, Békéscsabán is ismert dolog az, hogy azokat, akik tíz év óta, sőt hosszabb idő óta Békéscsabán laknak, a közadókat ez idő alatt állandóan fizették, nem optáltak ugyan, de utólagosan bejelentették magyar állampolgárságukat, illetve visszahonositasukat, egyszerűen azért, mert más politikai nézeten vannak, jóllehet semmit sem tudnak rájuk bizonyítani, kiutasítják ebből az országból ; sőt hozzájárul ehhez az is, hogy az illetők lakását is el akarják venni. Embereket azért, mert más politikai nézeten vannak, illetőleg mert nem az ébredő magyarok politikai nézetén vannak, a leglehetetlenebb zaklatásokkal molesztálnak és igy akarják velük éreztetni a hatalmukat. Ha például valaki útlevéléit folyamodik, nem kapja meg, egyszerűen azért, mert azt mondják róla, hogy a kommunistaság gyanúja alatt van, ha az illető más politikai nézetet vall. A mindennapi élet ezer változatában ezerféleképen molesztálják és kínozzák most is azokat, akik hozzánk, a szociáldemokrata párthoz tartoznak. Amikor hallottam ma azt, amit a belügyminister ur itt mondott a ceglédi választásra vonatkozólag , . . Saly Endre : Nincs akta ! Szeder Ferenc : . . . még ha volt is eddig egy kicsinyke, parányi hitem abban, hogy a belügyminister ur , . . Pikler Emil : Nem ébredő ! Szeder Ferenc : . . . jóakarattal és az összesség érdekében kezeli a közigazgatás ügyeit, most ez a parányi hitem is elillant az agyamból. Azután a kijelentés után, amelyet a belügyminister ur tett a ceglédi választással kapcsolatos gyűlés ügyében, teljesen eloszlott minden reményem arra, hogy a belügyminister úrral megértően tudjuk ezeket a kérdéseket elintézni és a belügyminister ur az ország érdekében tudjon közigazgatást csinál ni. Hebelt Ede : Tehetetlen ! Szeder Ferenc : Nemcsak tehetetlen, de egyáltalában nem is akar semmit sem tenni. Felsoroltam néhány olyan esetet, melyben meggyőződésem szerint a kormánynak cselekednie kellett volna, de amelyekben nem cselekedett. Felsoroltam néhány szempontot, amelyekben meggyőződésem szerint az ország érdekében tenni kellene valamit, de amelyekkel szemben a kormány és illetékes tényezői tehetetlenül és néma közömbösségben vergődnek. Minthogy pedig azt látom, hegy at. túloldal is támogatja ezt a néma tehetetlenséget és közömbösséget, azonkívül költségvetést és elszámolásokat sem látunk, nem látok garanciát a kormány működésében és igy nem vagyok abban a helyzetben, hogy ennek a kormányzatnak az indemnitást megszavazzam. (Helyeslés és éljenzés a szélsőbaloldalon,) Elnök : Bodó János képviselő ur személyes kérdésben kért szót. A szót neki megadtam, Bodó János : T. Nemzetgyűlés Î Bár másodszor vagyok tagja a nemzetgyűlésnek, eddig még, hála Istennek, nem volt alkalmam és szükségem arra, hogy a t. Nemzetgyűlés türelmét és idejét személyes kérdésben vegyem igénybe. Az előttem beszélő Szeder Ferenc képviselő ur bátor volt a vitézi széket, ezt a nemes intézményünket megtámadni. Ebből kifolyólag megjegyzésként azt mondtam, hogy az, aki a harctéren volt, nem nyilatkozhatik ilymódon. Erre folytatólag Eeisinger képviselő ur, anélkül, hogy egyáltalában foglalkoztam volna avval, hogy volt-e a harctéren vagy nem, . . . Reisinger Ferenc: De nem is ezt mondta! Bodó János : . . . tehát reánézve semmiféle célzó kijelentést nem tettem, igen szokatlan formában azt a választ adta, hogy ez piszok hazugság. Szomjas Gusztáv: Ez a megszokott hang. (Zaj.) Bodó János : Amidőn ünnepélyesen tiltakozom az ilyen durva és parlamentbe nem illő kifejezések ellen, ki kell jelentenem, hogy mindenkor síkra fogok szállani a legnemesebb intézményeinket durván megtámadó kijelentések alkalmával, mert én, mint katona minden körülmények között erkölcsi kötelességemnek tartom azt, hogy amikor épen a szociáldemokraták részéről támadnak meg egy ilyen szociális intézményt, ez ellen erélyesen tiltakozzam. (Zaj és felhiáltásole a ssélsöbaloldalon : EB sociális intézmény ?) Elnök (csenget): Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek csendben maradni. Bodó János: Akkor, amikor elsősorban a szocialisták nagyon hangoztatják, hogy a nincsteleneknek, a kisembereknek érdekeit komolyan felkarolják, helytelennek, meg nem felelőnek és különösen furcsának találom, hogy amikor bebizonyított dolog, hogy a Vitézi Szék a falu egyszerű, becsületes embereinek, . . . Saly Endre: Privilégium! (Zaj.) Rothenstein Mór: Bénárd is nincstelen? Bodó János : . . . akik a harctéren derekasan megfeleltek kötelességüknek, ingyen 10—15 hold földet juttat teljes felszereléssel, akkor egy Szeder Ferenc, . . . Rothenstein Mór: Képviselő! (Zaj.) Elnök (csenget) : Kérem Bothenstein képviselő urat, méltóztassék csendben maradni! Bodó János : ... aki mindig a nincstelen földmivelő nép védőjekőnt nyilatkozik a nemzetgyűlésen, ilyen különös formában állítja be a Vitézi Szék szerepét. Ezzel be is fejezem beszédemet, abban a meggyőződósben, hogy minden becsületes hazafi tiszteli, becsüli és nagyra értékeli a Vitézi Szék