Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.
Ülésnapok - 1922-159
A nemzetgyűlés 159, ülése 1923. évi július hó 20-{m, pénteken. 339 Bogya János : Majd felolvasom, maga micsoda ! (Zaj.) Pikler Emil : Az Almanachból olvas ! Jó forrás ! (Nagy zaj.) Szeder Ferenc : De lelkem egész mélyével és haragjával tiltakoznom kell az ilyen Ítéletek ellen, amelyeket a szervezkedés szabadsága ellen hoznak. Az előbb beszéltem a vitézi szék intézményéről, de ismételten megemlitem, hogy a vonatkozó rendelet, mely 6559/920. M. E. szám alatt jelent meg, 1. §-ában azt mondja, hogy »a magyar állam védelmében kitűnt feddhetetlen honfiak részére a haza el nem múló hálája jeléül ingatlanok adományozhatok akképen, hogy az adományozott stb. stb.« Ha valaki, én hive vagyok annak, hogy akik a háborúban kitűntek, akik a háborúban harcoltak, verekedtek . . . Szilágyi LajOS : Elsősorban azoknak ! Szeder Ferenc : . . . különösen pedig azokért verekedtek, akik idehaza az idő alatt meggazdagodtak, elsősorban gondoskodjék a haza azoknak tisztességes, becsületes ellátásáról, bármilyen formában. De kezemben van néhány szomorú adat arra nézve, hogy azoktól a kiváltságosoktól eltekintve, akik vitézi nemesi előnévhez, egy kis földterülethez jutnak, hogyan gondoskodik a haza ezekről. Hogy egyebet ne mondjak, akik a harctéren vitézek lettek, akik kis vitézségi ezüstérmet szereztek, havonta 7.50 fillért kapnak, amelynek 12 koronába kerül a kézbesítési díja. (Ugy van! Ugy van! a hal- és a szélsőbaloldalon.) Itt vannak a 20%-os rokkantak, akiknek ezidőszerint is 44 korona 66 fillér a rokkantsági járuléka, amelynek ugyancsak 12 korona a kézbesítési díja. Itt vannak azután az özvegyek, az árvák, a 100%-os rokkantak, akik szemük világát veszítették el a harctéren és naponta 70—80 koronát kapnak, ugy hogy csak tíz napi járulékukból tudnak egy kilogram kenyeret vásárolni. A múlt indemnitási vita alkalmával határozati javaslatot nyújtottam be, amely akként szól, hogy a mindenkori értékeknek megfelelőleg állapittassék meg a rokkantsági járulék, ha kell hétrőlhétre, ha kell hónapról-hónapra. A népjóléti minister ur elfogadta indítványomnak egy részét, mely a kérdés törévnyesitésére vonatkozott, azóta azonban ebben a kérdésben nem történt egyetlen egy olyan intézkedés sem, amely csak némileg is kárpótolta volna ezeket a hősöket, ezeket a rokkantakat, ezeket a nyomorultakat, a hazának ezeket az áldozatait. Amikor találkozom egy béna bajtársammal, aki rokkantabb, mint én vagyok, aki elveszítette a kezét vagy a lábát, amikor találkozom bajtársaim özvegyeivel és árváival, akiket nem tudnak nevelni, mert nem kapnak olyan járadékot, hogy erre képesek lennének, sőt még annyit sem., hogy bármilyen nyomorúságos körülmények között még tudnának élni, mert egyenesen az éhhalálra vannak kárhoztatva, kicsordul a könny a szememből. Én minden emberi érzésemmel azon dolgozom, hogy ezek valahogyan magasabb járadékokat kapjanak. Azt mondj ák ? nincs rá fedezet ! (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon : Erre kell lenni.) Ha van valamire fedezet, ha van fedezet a kormányzóság fentartására, ha van pénz a karhatalmak, az illegális és legális szervek fentartására, akkor elsősorban ezeknek az eltartására kell pénznek lennie. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Szilágyi LajOS : Érthetetlen a kormány szükkeblüsége Î Propper Sándor : A nyíregyházai banket költségéből hány rokkant élhetne meg egy évig ! Szomjas Gusztáv : A maguk zsebéből fizették ! Maguk is banketeznek ! Esztergályos János : De nem az állam pénzéből! Szomjas Gusztáv : A maguk zsebéből fizették ! Reisinger Ferenc : Mindegy ! Ha összerakják, akkor is elfogadják a rokkantak ! Szomjas Gusztáv : Biztosítom, hogy többet költ az ebédjére, mint én ! Reisinger Ferenc : Honnan tudja a képviselő ur, hogy mennyit költök az ebédemre? Propper Sándor : Egy idő óta csakugyan rosszul néz ki Szomjas képviselő ur ! (Derültség.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak az ilyen személyes megjegyzésektől tartózkodni ! Szeder Ferenc : De nem elég az, hogy a rokkantak és özvegyek ilyen nyomorúságos, mondhatnám semmi ellátásban sem részesülnek az állam részéről, hanem egyenesen megvonják tőlük még a hatósági ellátást is. Egy csomó adat van a kezemben, mely szerint 50—75—100%-os rokkantak, akik munkaképtelenek, hatósági ellátásban nem részesülnek, mert törölték őket az ellátatlanok jegyzékéből. Nagyon szerettem volna, ha a népjóléti minister ur a helyett a kijelentése helyett, hogy : »ha minden csont ropog, akkor is stb.« és más hangzatos frázisok helyett komolyan a kérdés gyökerére nézett volna, segített volna ezeken a szerencsétleneken . . . Propper Sándor : Nem ér rá, mert emeli a lakbéreket ! Szeder Ferenc : . . . és beszélt volna kollégájával, a közélelmezési minister úrral, hogy ezektől a rokkantaktól, ezektől a nyomorultaktól, akik ennek az országnak, ennek a hazának az áldozatai, ne vonják el azt a nyomorult hatósági ellátást. Szólnom kell még a közigazgatás visszásságairól. Nagy Ernő : Ilyen is van ? (Derültség.) Szeder Ferenc : Azt mondják, hogy fejtől büdösödik a hal. Nagy Ernő : Ugy szokott kezdődni ! (Derültség.) Szeder Ferenc : Teljesen logikus is ez a felfogás, mert hiszen az egész közigazgatást a belügy mínisterium irányítja, a belügyministeriumból pedig valósággal ébredő szellem sugárzik ki az egész országra, mely szellem —• ismételten hangsúlyozom — ellensége a munkásság minden törekvésének. Nagyon természetes, hogy a belügyministeriumirányítása fokozott mértékben hat a vidékre. Nem tekintem azt, hogy minduntalan bolsevizmust szimatolnak és mesterségesen akarnak bolseviz48*
