Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-159

336 A nemzetgyűlés 159. ülése 1923. évi július hó 20-án, pénteken. sekről, hiába beszélünk a magyarság megerősítéséről, hiába beszélünk integer Magyarországról. Griger Miklós: ügy van! Szeder Ferenc: Méltóztassék elhinni, az integer Magyarország gondolata nem a Sörház utcában született meg és válhatik valóra, hanem a nagy dolgos néptömegekben. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha a néptömegek elégedetlenek, ha azoknak vágyait nem elégíti ki a törvényhozás, akkor hiába beszélünk ezekről a kérdésekről. (Ugy van! Ugy van! a hal- és a szélsőbaloldalon.) Amint Beksics mondotta annakidején: »A földbirtokviszonyok rendezése nélkül nem bontakozhatik ki és nem lehet naggyá sem társadalmunk, sem nemzetünk és nem konszolidálódhatik a bevégzettség jellegével államunk.« Én is azt mondom. A földbirtokreform-kérdését és pedig sokkal radikálisabb megoldásban, mint azt az 1920. évi XXXYI. te. lehetővé teszi, annyira elengedhetetlen feltételnek tekintem akár a magyarság kialakulására, akár a konszolidáció szempontjából, hogy enélkül nem tudom azokat elképzelni. T. Nemzetgyűlés ! Amikor itt a nemzetgyűlésen a földreform kérdéséről beszéltünk, valaki azt mondotta nekem, hogy ott van a földreform mellett a vitézi szék is, amely szerves és kiegészítő része magának a földreformnak, mert hiszen azok, akik érdemessé váltak arra, a vitézi szék részén földhöz juthatnak és az elaprózódási folyamat lassanként ennek közbenjöttével is létrejön. Én foglalkoztam a vitézi szók intézményének kérdésével. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) és legjobb meggyőződésem szerint elmondom erről való nézetemet is. A vitézi szék intézményét én nem a földreform végrehajtásának, illetve a földreform szerves részének tekintem,,hanem egy, új nemesi osztály kialakulásának. (Úgy van! Úgy van! a szélsöbaloldalon.) egy új nemesi intézmény megszervezésének. Rothenstein Mór: Mert kevés a nemes! Szeder Ferenc: Hogy ez az intézmény milyen célokat szolgál, arról felvilágosítást ad a vitézi intézmény kiskátéja, amelyet áttanulmányoztam. Először is — engedjék meg —• furcsának, szinte érthetetlennek tartom azt, hogy a győztes államokban, amelyek felül maradtak ebben a gigászi küzdelemben, nem szerveztek vitézi intézményeket, hanem mi a legyőzöttek. Szabó Zoltán : A mieink harcoltak vitézül, azért vitézek ! Az ármány verte ki a kardot a kezükből ! Szilágyi LajOS : A csatatéren nem győztek le minket, ne legyen félreértés ! (Zaj. Bodo János közbeszól.) Reisinger Ferenc (Bodó János felé) : Hogy meri ezt mondani ? Bodó János : Az, aki a harctéren volt, nem beszélhet igy ! (Zaj.) Reisinger Ferenc : Nekem mondja ezt maga? (Zaj.) Akkor vegye tudomásul a képviselő ur, hogy piszokul hazudik ! Elnök : Reisinger képviselő urat ezért a durva sértésért rendreutasitem. (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon és a középen : Hallatlan ! Micsoda hang ! Mentelmi elé !) Bogya János: Ezt a hangot tűrjük tovább? (Zaj. Elnök csenget.) Ilyen durva közönséges népség ! Reisinger Ferenc : Az a durva, aki hazudik, vagy az, aki visszatutasitj a ? (Nagy zaj.) Elnök : Reisinger képviselő urat másodszor rendreutasítom és ha igy folytatja, akkor a mentelmi bizottság elé való utasítását fogom javasolni. Pikler Emil (Bogya János felé) : Maga hozta ide a durvaságot ! Bogya János : Soha életemben ilyen hangot nem használtam ! (Nagy zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek képviselő urak ! Szeder Ferenc : Másrészt psdig a vitézi szék, amint előbb is Emiltettem, nemességet kreál ebben a szerencsétlen országban, amely nemességnek fogalma a demokratikus haladással és fejlődéssel összeegyeztethetetlen. VanCZák János : És összeegyeztethetetlen az utcasarkon kolduló vitézekkel ! Szeder Ferenc : De amellett — nyíltan kimondom — ennek a nemesi intézménynek, illetve a vitézi széknek nincs semmi törvényes alapja. Magának az 1920 : I. tcikknek 13. §-a határozottan kimondja azt, amidőn a kormányzó jogkörét szabályozza, hogy a kormányzó nemességet nem adományozhat. Mi más ez pedig, mint nemesség, amikor a vitézi szék utján vitézi jelzőt, »nemzetes uram« és »nemzetes asszonyom« címzéseket adományoznak, — különösen ha figyelembe vesszük azt a különleges jogkört, melyet ezek a vitézek betöltenek. Vanczák János : A másik pedig az utcasarkon koldul ! Propper Sándor : És becsukják ! Hány szegény rokkant van börtönben és internálótáborban? Szeder Ferenc : Jellemző a kiskáté következő passzusa, amely a forradalomról, a forradalmi mozgalmakról és a háború elvesztéséről elmélkedik (olvassa) : »A rombolás lassankint a frontokra is kiszivárgott és az elcsábított hősök kezéből akkor hullott ki a fegyver, amikor diadalunktól csak órák kitartása választott el bennünket.« Bogya János : Es igaz ! Szomjas Gusztáv : Igy is volt ! (Ellenmondások a baloldalon.) Szeder Ferenc : Aki ugy hiszi, hogy ez így volt, megérdemli, hogy így hígyje. Bogya János : Annak megvan a magyar hite ! Szeder Ferenc : Aki azonban ismeri a háború történetét, aki tudja, milyen körülmények között zajlott le a világháború . . . Bogya János : Destruálták a frontet ! Pikler Emil : Akkor miért adták át Pólában a flottát ?