Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.
Ülésnapok - 1922-159
A nemzetgyűlés 159. ülése 1923, évi július hó 20-án, pénteken. 337 Szomjas Gusztáv: Máról-holnapra történt az összeomlás az összes frontokon egyszerre 1 Propper Sándor: Akkor miért jelentették ki már október 15-én, hogy elvesztettük a háborút ? Pikler Emil : Tisza István jelentette ki ! Szeder Ferenc : Azt mondja a kiskáté, hogy ennek az intézménynek, amely be akar kapcsolódni a földreformba, az a oélj a, hogy a magyar fajt és a keresztény Magyarországot megalapozza. A faji elméletről elmondottam a véleményemet, de elmondom most is. A társadalmi életben, a gazdasági életben, ahol nem fajok, nem vallások, hanem osztályok ütköznek össze, nagyon jelentéktelen, nagyon alárendelt szerepe van a fajoknak világnézetnek. Amikor mégis azt látom, kiket avatnak vitézzé, kik azok, akik a faj magyarságot a jövőben fentaitani és fejleszteni akarják, amikor látom a magyarositott neveket, ezekben élénk cáfolatát látom a faji elméletnek és csak megerősödik az a meggyőződésem, hogy itt a magyar fajt nem magyarokból, hanem szláv és germán sarjakból akarják mesterségesen megerősiteni. ( ügy van ! a szélsobaloldalon.) A Budapesti Közlöny 1923 július 9-iki 129. számából a következő névmagyarosításokat jegyeztem ki : Madarics József, Leszterics István, Csipkovics János, Jaksics János, Erederics József, Krizmanics János, Pankcvics József, Jankovics, Redics, Radulovics, Natalies, Popovics, Déákcvics, stb. . . . Vanczák János : Ezek lesznek az uj magyar nemesek ! Szeder Ferenc : . . . akik Deák, Bendegúz és egyéb jóhangiAsu magyar neveket kaptak és vitézzé avattattak. Erdélyi Aladár : Azért még jó magyar emberek lehetnek ! - Vanczák János : Nem tagadja senki ! Propper Sándor : Hát a Baloghok és a Tóthok nem tisztességes emberek ? BartllOS Andor : Ezek ép olyan jó magyar emberek lehetnek ! Griger Miklós: Sérti a nemzetiségeket! Pikler Emil : De hol marad a fajelmélet ? Szilágyi Lajos : Nem tudom megérteni, miért kell a vitéznek megmagyarositani a nevét. Pikler Emil : Spitz erek és Kohnok is verekedtek a fronton ! Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak ! Szeder Ferenc : Én ezeknek jó magyarságát egy pillanatra sem vonom kétségbe . . . Erdélyi Aladár : Ez a fő ! Szeder Ferenc :. . . minthogy én se szeretem, hogyha az én magyarságomat kétségbe vonják. Ezeknek a neveknek felolvasásával — amelyekhez hasonlót igen sokat tudnék produkálni — csak azt akartam bizonyítani, hogy humbug itt is a fajelmélet, mert ezekből az idegen hangzású nevekből akarnak jó magyar és keresztény embereket kreálni, . . . Erdélyi Aladár : Már azok is ! NAPLÓ XIV. Szeder Ferenc : . . . akik a magyar nyelvet talán még ugy sem bírják, mint én. (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Propper Sándor : Az igaz magyar munkásokat pedig elnyomják és börtönbe dugják. Szeder Ferenc : De ha már szóltam a vitézi székről, amely szerintem nem lehet szerves, kiegészítő része a földreform kérdésének, akkor meg kell mondanom őszintén és becsületesen azt is, hogy ez az intézmény mindazon célok mellett, amelyeket a kiskáté szerint maga elé tűzött, amikor spicli-szolgálatra odaszegődött a közigazgatási hatóságok mellé, a demokratikus gondolkodásnak, haladásnak és fejlődésnek egyenesen az ellenség. Nem számítva azt a szertartást, ami a felavatások körül lezajlik és amelyről a keresztény lapok is akként emlékeznek meg, hogy egész középkori jellegű, a vitézi szék — mint a kiskáté utasítása mondja és előírja — szembefordul és szembeszáll magával a demokratikus haladással és fejlődéssel. Említettem a mezőgazdasági munkások munkaviszonyait és kimutattam, hogy a munkabérek alakulásával mennyire nem törődik az állam és kormányzat és mennyire nem segíti elő a munkabérek kialakulását az a törvény, amelyet a mezőgazdasági munkabérmegállapitó bizottságok létesítéséről hoztunk. Ehhez csak azt fűzöm hozzá, hogyha a magyar földmunkások akarnak összeállani, amint ebben az országban minden társadalmi osztály összeáll és érdekei védelmére szervezkedik, akkor ezt az erőszak minden nemével lehetetlenné teszik. A fölmunkásság épugy, mint bármely társadalmi osztály, jogot formál arra, hogy egyenértékű polgárai legyenek ennek az országnak, hogy ne legyenek másodrangú polgárok, mert ha a kötelességekből ugyanolyan rész jut ki nekik, vagy még több, mint bárki másnak, akkor ennek ellenében ugyanolyan jogokkal is bírjanak, mint bármely társadalmi osztály ebben az országban. Azt látjuk azonban, hogy minden társadalmi réteg alakithat egyesületeket, szervezkedhetik, a szervezkedés utján törekedhetik sajátos gazdasági, sőt politikai érdekeinek megvédelmezesére is, azonban a földmunkásság számára ez az utóbbi időben teljesen lehetetlenné vált. A belügyminister ur mintha csak az Ébredők exponense volna . . . (Felkiáltások a szélsőhaloldalon : Az is !) Propper Sándor : A Sörház-utca parancsol itt, nem a kormány ! Pikler Emil : Héjjas a belügyminister, nem Rakovszky ! Propper Sándor : Mindegy, egyik Iván vagy a másik Iván ! Rettenetes Ivánok a mellényzsebben ! (Zaj.) Szeder Ferenc : . . . mintha csak azért ülne a belügyministeri székben, hogy a gazdák érdekeit dédelgesse és a belügyministeri széken keresztül lehetetlenné tegye egészséges munkaviszonyok kialakulását a mezőgazdaságban. Ott, ahol szociálpolitikai intézmények védik a munkásokat, ott talán nincsen olyan égető nagy szükség a szervezkedésre, mint ott, ahol szociálpolitikai tekintetben 48
