Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.
Ülésnapok - 1922-159
A nemzetgyűlés 159. ülése 1923. évi július hó 20-an, pénteken. 331 Elnök (osenget) : Horváth Zoltán képviselő urat kérem, ne méltóztassék lehetetlenné tenni a tárgyalást. Csendet kérek, képviselő urak! Pikler Emil : Az angol ministerek azonnal segítenek ! Elnök : Kérem Pikler képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni ! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Fél Héjjas Ivántól!) Hegymegi-Kiss Pál: T. Nemzetgyűlés! Elnök : Milyen címen kivan a képviselő ur szólani ? Hegymegi-Kiss Pál : A házszabályok alapján. (Nagy zaj a Ház minden oldalán. Élénk felkiáltások half elöl: Hallatlan valami! Gyalázat !) Elnök (csenget): Méltóztassanak csendben maradni, mert különben kénytelen leszek az ülést felfüggeszteni. Milyen címen kivan a képviselő ur szólani? Hegymegi-Kiss Pál : A házszabályokhoz kérek szót. (Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Propper Sándor; Lendvai nem engedélyezte ! Pikler Emil : Héjjas ! Hallatlan ez, ami itt történik ! Elnök (csenget) : Pikler képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Horváth Zoltán: A többiek beszélhetnek fellebbezés nélkül ! Hegymegi-Kiss Pál: Most már semminő címen sem akarok szólni, elnök ur, mert a belügyminister ur szavai minden tettnél szebben beszélnek. (Igaz! Ugy van! Nagy zaj a balés a szélsobdloldalon. Felkiáltások : Szégyen ! Gyalázat !) Elnök (csenget): Csendet kérek! Kérdezem a képviselő urat, méltóztatik-e fentartani indítványát ? Hegymegi-Kiss Pál : Fentartom. (Nagy zaj.) Elnök (csenget): Miután a képviselő ur indítványt tett, felteszem a kérdést. Kérem azokat, akik az indítványt elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. A nemzetgyűlés az indítványt nem fogadta el. (Nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) Propper Sándor: Pártdiktatúra! Esztergályos János : Ez az egységespárti demokrácia ! Elnök." Áttérünk mai napirendünkre, az indemnitási törvényjavaslat folytatólagos tárgyalására. Szólásra következik? Petrovits György jegyző : Csizmadia András ! (Nincs itt!) Elnök : Csizmadia András képviselő ur nincs jelen. Ki következik? Csik József jegyző: Szeder Ferenc! Nagy Ernő : Miért csinálnak ilyent ? Mire való ez? Klárik Ferenc: Ez is alkotmányos ország? •(Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Szeder képviselő urat kérem, méltóztassék beszédét megkezdeni. Szeder Ferenc: T. Nemzetgyűlés! (Nagy zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Horváth Zoltán képviselő urat kérem,, méltóztassék helyét elfoglalni és csendben maradni. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Szeder Ferenc : Az indemnitást bizalmi kérdésnek tekintem és az előterjesztett javaslatot ebből a szempontból bírálom is el. Ha a kormány ténykedése megfelel annak az irányvonalnak, annak a politikának, amelyet én és pártom képviselünk, akkor semmi akadálya nincs annak, hogy a költségvetési felhatalmazást, az indemnitást megszavazzam. (Zaj.) Ha azonban azt látom, hogy a kormány ténykedése homlokegyenest ellenkező célokat és érdekeket szolgál, mint amelyeket én és pártom a parlamentben képviselünk, akkor azonkívül, hogy súlyos kritikát gyakorolunk a kormány ténykedései fölött, nem vagyunk abban a helyzetben, hogy az indemnitást a kormány részére megszavazzuk. Én, amikor ezt a kérdést vizsgálat alá akarom venni, s ezekről a kérdésekről beszélni akarok, csak néhány súlyos problémát veszek tárgyalás alá, ezekből akarom levonni a végső konzekvenciát. Súlyos mezőgazdasági kérdéseket sorakoztatok fel, amelyeknek megoldása égetően szükséges. Elsősorban említem a mezőgazdasági munkabérviszonyokat, aztán taglalom a földbirtokreform kérdését, majd tárgyalni fogom a közigazgatási viszonyainkat, melyeknek állapotára vonatkozólag élénk világot vető pregnáns választ adott egy pilanattal előbb maga a belügyminister ur, felvonultatom a rokkantkérdést, amelyre vonatkozólag egyszer egy népjóléti minister ur olyan kijelentést tett, hogyha csontok ropognak és törnek is, akkor is meg fogja ezt a kérdést oldani . . . Propper Sándor : Igen, de ő rokkantak csontjait gondolta. (Zaj.) Szeder Ferenc : ... s ennek ellenére még mindig megoldatlanok, és tárgyalok még néhány ezekhez hasonló, súlyos problémát. (Zaj, Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! A gazdasági muukásviszonyokat nem először teszem itt szóvá, és nem is csak én. A túloldalról is beszéltek már erről a kérdésről és megállapították, hogy a mezőgazdasági munkások olyan életviszonyok, olyao körülmények között élnek napjainkban, amilyenek között Magyarországon eddigelé még sohasem éltek. Kétségtelen tény, hogy országunk, gazdasági életünk szétdarabolása nagymértékben hozzájárult az életviszonyok megváltozásához, ennek azonban nem abban kellene kidomborodnia, hogy egyik oldalon a féktelen jólét és bőség tobzódjék, a másik oldalon pedig a pauperizmus pusztítson, hanem abban, hogy a viszonylagos jólétet vagy a viszonylagos nyomorúságot lehetőleg kiegyenlítsék az emberek között. Mert hiába vitatja a túloldal, hogy a nagy mezőgaz47*
