Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.
Ülésnapok - 1922-158
320 A nemzetgyűlés 158. ülése 1923. ein július hó 19-ên, csuíortÓícöft. szavával szemben, hanem a másik oldalon lévő lapokkal szemben is hasonló szigorral fog eljárni. (Egy hang baljelől : Láttuk ezt már sokszor !) Itt van egy újság a kezemben, amelynek a címe : »S^atmár és Bïreg« és amelynek megjelenési napja július 14. Van ebben egy érdekes kis cikk, a címe : »Leszámolni a zsidó vörösökkel !« (Olvassa) : »Lapunk más helyén bővebben foglalkozunk Rakovszky Iván belügyminister rendeletével, melylyel a Népszava megjelenését betiltotta. A kormány rúdját ma a legjobb kezekben látjuk elhelyezve s határozataiban, cselekedeteiben, melyeket általunk nem ismert momentumok is irányítanak, megnyugszunk, így a Népszava betiltásával kapcsolatos kérdésben is. Csak a közhangulatnak, a kiuzsorázott, elnyomott, sanyargatott hazafias érzésű magyar társadalom hangulatának adunk kifejezést, amikor a végleges leszámolást követeljük. Nem a szegény elbolonditott, félrevezetett magyar munkásokkal, hanem a dologkerülő, léha, vörös siberhaddal, a zsidósággal. Üzenetet küldünk a Rothensteinok, az Epstein-Esztergályosok, WeiszfeldVázsonyik hadának, a magyar vidék üzenetét, hogy minden legkisebb támadásra, melyet a keresztény magyarság ellen merészkednek intézni, megtorlással, ha kell, vérrel felelünk. Ösmerjük a zsidó faji összetartást s a szálakat, mely a bíró-zsidót a kommunista-zsidóval egybefüzi. Leszámolást követel a magyar társadalom. Leszámolást, amely 1919-ben elmaradt, elsikkadt az áruló keresztények kezén. Leszámolást követelünk a zsidóság egyetemével, melynek minden tagja kivétel nélkül ellensége a magyar nemzetnek. A módszert megmutatták, mikor uralomra jutottak. Az ellenséggel fegyverrel szokás elbánni.« Ezt Rakovszky Iván nem látta. Nem jutott eszébe se az ügyésznek, se a belügyministernek, hogy ezt az őt feldicsőitő cikket elkoboztassa. Nekünk sem sürgős, mi sem kívánjuk az elkobzást, de egyenlő mértékkel, ne kétféle mértékkel tessék mérni, mert ha önök kifogásolják a Népszava hangját, tegyék kezüket a szivükre : ilyen hangon ir-e, ilyeneket mond-e a Népszava? Ha igy írna, a munkások ezt a lapot nem is fogadnák el, ezt elhihetik. Baticz Gyula: A mi szedőink az ilyet ki se szedik ! Rothenstein Mór : A tegnapi ülésen Propper képviselőtársam beszéde közben egy közbeszólás, amely ugy szól, hogy Magyarországon embereket botoznak, itt nagy felháborodást keltett. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Természetes ! Rothenstein Mór : Tiltakoztak ellene, sőt a közbeszóló egy rendreutasitást is kapott. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Meg is érdemelte ! Rothenstein Mór : És igen t. földmivelésügyi mioister ur, ugyanazon az ülésen, igaz, hogy már a késő esti órákban, Peyer képviselőtársam interpelláció formájában előadott itt borzasztó dolgokat, hogy a magyar csendőrség munkásokat és ártatlan embereket kínoz, üt és ver, Eőri-Szabó Dezső : Ne általánosítson, nem a magyar csendőrség az ! Egypár megtévedt gazember ! Rothenstein Mór : Engedjenek engem kibeszélni. Ez megtörténhetik más esetben is. De hogy? A belügyminister ur, aki előzetesen értesült erről az interpellációról, el se jött az ülésre, itt volt a Házban, ide nem jött be és nem válaszolt rögtön, amely válaszában elitélte volna az esetet. BatiCZ Gyula : Közönséges bűntárs a belügyminister ! Elnök : Baticz képviselő urat ezért a kifejezésért rendreutasitom ! Rothenstein Mór : Hát nem furcsa ez? Nem kell felháborodni az ilyen ministeri eljárás fölött minden törvényhozónak? Nem lett volna kötelessége neki rögtön erre a kellő választ megadni és ezeket legalább is szolgálaton kivül helyezni mindaddig, amig a vizsgálat le nem folytattatott ? De ez nem történt meg. Ha ilyen dolgok történnek, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy ilyen cikkeket is lehet olvasni a sajtóban. Esztergályos János : Egyenesen gyilkosságra való felhívás ! Rothenstein Mór : Ezek a cikkek ennek csak természetes következményei. De ne higyjék, hogy csak a csendőrök ilyenek Magyarországon. Itt van egy ujabb keletű levél Zalaegerszegről, melyet nem fogok felolvasni, mert hiszen ezek a levelek jóformán mindig ugyanolyan tartalmúak, csak ki akarom mutatni, hogy nemcsak a csendőrség olyan, mint amilyennek elmondottam, hanem a rendőrség is, hogy az Emiltett eset nem egyedülálló, nem pedig azért, mert a belügyminister ur sohasem tesz megtorló intézkedéseket ezek ellen a brutális dolgok ellen. (Ugy van ! Ugy van I a szélsőbaloldalon.) Ki fogom mutatni, hogy nem kitalált dologról van itt szó. Bognár és Kovács állami rendőrök a cselekvő felek és Andorka Dezső a szenvedő fél. Olyant vágott szegénynek a karjára az egyik rendőr, hogy amputálni kellett és lehet, hogy most, amikor ezeket a szavakat mondom, már talán a« élők sorában sincsen. Bocsánatot kérek, ha valami csekély fegyelmi vétséget követ el valaki, akkor mindjárt ilyen brutális módon kell az illető őröknek, akiket odaállítanak, eljárniok? De ha nem kapnának bátorító, titkos, bizalmas utasításokat, akkor valószínűleg nem történnének meg ezek a dolgok. Tankovics János : Szomorú dolog, de rendnek kell lenni ! Rothenstein Mór : A sajtószabadságról beszélt a ministerelnök ur. Hát sajtószabadság az, ha például egy lap árusítóját — nem a Népszaváról van szó ebben az esetben, hanem a Volkstimme-ről — azért ütik-verik Szolnokon, mert van merészsége a lapot árusítani és megfenyegetik, hogyha nem hagyja abba ezt a foglalkozást, elküldik Zalaegerszegre. Egy lapról van szó, amelynek még sajtópere sincs, egy egészen ártatlan újságról, amelyet még be sem tiltottak soha, sem időlegesen, sem hosszabb időre, és mégis igy bánnak el vele.
