Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.
Ülésnapok - 1922-158
306 A nemzetgyűlés 158. ülése 19Á lépését a műtrágya elterjesztése terén azzal, hogy a jövedelmi adózásnál fokozatos skálát, illetőleg fokozatos adóleszállitást és elengedést léptessen életbe, mindazoknál a gazdáknál, akik a mezőgazdasági kamarák illető rajonjába alkalmazott mértéknél több műtrágyát alkalmaznak termelésüknél, épugy szükségesnek tartanám, hogy a nemesitett vetőmag alkalmazásánál is azoknak, akik nemesitett vetőmagvat használtak, adókedvezményeket adjon az állam. Hogy csak egy pillantást vessünk azokra az eredményekre pénzügyi szempontból, amelyeket ilyen nemesitett vetőmag alkalmazásával el lehet érni, utalok arra, hogy még a háború előtt Baross Lászlónak a kukoricavetőmag nemesítése terén elért eredményei amerikai műveléssel, 3ö'5°/o-kal nagyobb termést produkáltak az egyszerű kukoricatermeléssel szemben. Néhai Rubinek Gyula pedig a háború alatti összeállításában, ahol ennek elterjedt alkalmazása mellett csinált propagandát, kifejtette és számszerűen igyekezett igazolni, hogy a nemesitett vetőmag felhasználása és elterjedése katasztrális holdanként átlag négy métermázsa többtermést eredményezhetne, ami már akkor békekoronákban is sok száz millió több jövedelmet biztosított volna az országnak. Ez az a tér, ahol a nagybirtok a kisgazdákkal szemben igazán tanitólag, felvilágositólag léphetne fel; ez az a tér, ahol a nagybirtok azt a nemes és fenkölt miszsziót, amelyre tegnap Czettler igen t. képviselőtársam más relációban és a porosz példát idézve, hivta fel nagy gazdáink figyelmét, itt Magyarországon is teljesíthetné. Neki sokkal inkább módjában van bebizonyítani és beigazolni annak a tamáskodó kisgazdának, hogy az ő határában való termelés eredményeivel micsoda óriási különbséget tud produkálni, szemben annak a kisgazdának elfajzott vetőmagjával. Szomjas Gusztáv : A nagygazdák kötelessége kicserélni nemesitett vetőmagot! Beck Lajos : Ha az állam közbelépne egyrészt adóelengedéssel, másrészt Szomjas t. képviselőtársam felfogásának kiegészitéseképen megvásárolná ezt a nemesitett vetőmagvat és cserélőkép közbelépne, (Ugy van! Ugy van! a balközépen.) ez szintén olyan feladat volna, amely busásan meghozná a kamatját és a mezőgazdasági többtermelésnek jelentőséges faktora lenne. (Ménk helyeslés minden oldalon.) Lehető röviden áttérek az e téren való utolsó problémára, a tenyészállatok problémájára. Nem kell hosszasabban fejtegetnem azokat az óriási eredményeket, amelyeket az angol, német, hollandi és különösen a dán mezőgazdaság produkál e téren, hozzáteszem, hogy nem csupán a nagy gazdaság terén, hanem mint arra szerencsém lesz rátérni, most már főként és elsősorban a kisgazdaságokban. Itt van a kezemben a Deutsche Landwirtschaftsgesellschaft kiadása a Deutsche Tierrassen-ről, illetőleg annak rövid kivonata, amely elsősorban is a kisgazdák ', évi július 19-én, csütörtökön. kvalitatív fölényét bizonyítja egyik fejezetében az állattenyésztés terén. A lovak és a lótenyésztés terén kimutatja, hogy a Trackhein-fajta, amely a német hadsereg szükségletének 60°/o-át látta el a háborúban, Litvániából a kis- és középparasztgazdáktól kerül ki 80°/o-ában. Az anyakancák amellett, hogy tenyésztésre használják, őket, rendes munkát végeznek a legutolsó időkig és Németországban, Hannoverben, Holsteinben, Oldenburgban is rendkívül kedvező eredményt mutatnak, úgyhogy azoknál a gazdáknál, akiknél ilyen tenyészállatok találhatók voltak a háború előtt, az a tapasztalás, hogy vagy a klímát, vagy a takarmányozást, vagy az ellátást nem bírják, szóval a magyar viszonyokhoz alkalmazkodni nem tudnak. Ugyanez a német kimutatás a marhatenyésztést illetőleg ugy szól, hogy a feketetarka keleti fries, jevlandi, oldenburdi, valamint a vörös-tarka niederheini, westphaliai és holsteini marha rendkívüli mértékben bevált a kisgazdáknál, a barnavörös schleswigi nagy tejelő a kis- és középgazdaság kezéből kerül ki és pedig, ami igen érdekes a kettőtől hét hektáros gazdaságokból. A tehenészet terén az allgaui, a pinzgaui, a glanz-donnersbergi szarvasmarha javarésze a 10 hektár alatti német gazdaságoknál, a sziementáli, amely a fekete-tarka marha mellett a legelterjedtebb Felső-Badenben, FelsőBajorországban, Felsősvábiában a 20 hektár alatti kisgazdáknál a legelterjedtebb. Ami a sertést illeti, a keresztezés a német régi sertés és a fehér yorkshirei sertés között csodálatos eredményt produkál a német kisgazdáknál. Hannoverben, Oldenburgban, Westpháliában, Schleswig-Holsteinban és egész Németországban a sertéstenyésztés 92'5%-át a kis- és középparasztgazdaságok látják el. Ha ezek után a tejtermelés kérdésére vetek egy pillantást, annak óriási eredményeit épen a kisgazdaságok terén nem lehet elhallgatni. Itt van a svájci paraszt titkárságnak idevonatkozó kimutatása, amely sok ezer adatra vonatkozó gyűjtemény eredményeit kívánja leszűrni, és ez konstatálja, hogy a tejtermelés 100 kg-ként 3—5 hektáros gazdaságokban 15'63 frankba, az 5—10 hektárosokban 17'60 frankba, a 10—15 hektárosokban már 18'23 frankba, a 15—30 hektárosokban pedig 19*34 frankba kerül. Tehát a legapróbb gazdaságoknál, a 3—5 hektárosoknál csak 15'5 frankba, a 15—30 hektárosoknál már 19'5 frankba kerül. Dániában a kisemberek tudvalevőleg szövetkezeti utón vitték ilyen tökélyre a tejtermelést és a tejproduktumok mesteri feldolgozását. Jütlandban egy szövetkezetben átlag 200—400 tehén van, többet nem is vesznek be. A szigeteken már 1000—1400 darab. A tejszolgáltatás Dániában átlag egy tehén után évenként 3500—4000 kg, egyes esetekben 6000 kilogramm is. A tejnek vajjá való feldolgozásánál pedig