Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.
Ülésnapok - 1922-157
À nemzetgyűlés Î5¥, ülésé 1923. évi július hó 18-án, szerdán, 267 zás történt az illető malom erőviszonyaiban, megjelent-e a kereskedelem esetleg nagyobb erővel nagyobb malmok részéről, vagy más hasonló egyéb okok, pl. hogy a malom felszerelése megromlott, mindezek vétessenek figyelembe és jogos panaszukkal jöjjenek hozzám. Ezért kértem fel a fellebbezéseket a közélelmezési ministeriumba, hogy objektive tudjuk ezeket elbírálni. Méltóztatott azt is kifogásolni, hogy a statisztikai adatokat ajánlottam figyelembevételre a búza és a rozs arányáuak megállapítása tárgyában. Készséggel teszek eleget az interpelláló képviselő urnák abban, hogy minden számadatot, tehát ami az egyes helyi viszonyokra, ami a családokra vonatkozik, ennek a kérdésnek elbírálásánál figyelembe vegyek. Mióta helyemen vagyok, egypár száz kérést intéztem el s épen a nemzetgyűlés tehet tanúságot róla, hogy mindig kerestem az objektiv érdekek megvédését. Most még csak arra térek ki, hogy tényleg folyik egy bizonyos agitáció egyrészről ezek ellen az intézkedések ellen. Én legalább a magam részéről, de meg vagyok győződve, hogy a kormány is, ilyen alapon revízió alá venni, változtatást tenni nem hajlandó ezen a rendelkezésen. Én hajlandó vagyok megfontolás tárgyává tenni mindent, ami tárgyilagos érveken épül fel Ennek alapján kijelenthetem, hogy minden egyes esetben, amikor panasszal fognak fordulni hozzám a kontingensek megállapítása tekintetében, individualiter fogok eljárni s legobjektivebben fogok mérlegelni minden egyes szempontot, hogy az igazságtalanságot elkerüljem. Ha pedig arról győződnék meg, — én nem szoktam mereven ragaszkodni, pláne a mai viszonyok közt a felfogásokhoz, napról-napra változik az élet, azt kell helyes politikának tartani, ha tudunk alkalmazkodni ezekhez a változásokhoz a lehető legsimábban — tehát ha azt tapasztaljuk, hogy a gazdasági életben tényleg olyan változás történt, mely ennek az iparnak a helyzetét megnehezíti, tárgyilagos alapon tárgyilagos érvekkel hajlandó leszek — valószínűleg a pénzügyminister ur is hozzá fog járulni — megfontolás tárgyává tenni ezeket a rendelkezéseket. Kérem válaszom tudomásul vételét. (Helyeslés jobh- és balfelöl.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Tankovics János : T. Nemzetgyűlés ! Én nem a magam és nem a kismalmok érdekében szólaltam és szólalok fel, hanem a teljes közérdeket tartom itt szem előtt ma, amely az egész országban hozzáfüződik ehhez a kérdéshez. A mélyen t. minister ur egész beszéde és válasza folyamán jóakaratot vettem észre, és mégis engedje meg a minister ur, hogy a közérdek szempontjából rámutassak egyes dolgokra, amiket ezzel a jóakarattal legyen kegyes továbbra is kezelni. Szeretnék egy kérdést intézni az igen t. jSAfLÔ XIV, minister úrhoz és a kormányhoz: milyen törvény lehet az, szabad-e olyan törvénynek lennie, amelyik különbséget tesz egy országban az adóviselés tekintetében polgár és polgár között? Nem egyenlő adóviselés terhe kellene, hogy legyen itt az országban minden polgárra nézve?! En interpellációmban, — nem a felolvasott interpellációmban, hanem a beszédemben — kifejtettem ezt is. Amikor az őrlési adótörvényt meghozta az igen t. minister ur az mdemnitás keretében valahogy, bevallom, bogy ezt nem vettem észre, különben közérdekben felszólaltam volna akkor is. De nem szégyenlem, mert beszéltem olyan ministerrel is, aki hasonlókép nem vette észre. Megvallom őszintén, mint képviselő megütődtem azon, hogy meghozatott. Mindent felold ez alól az az állapot, az az idő; amikor törvény nélkül, a háború alatt meghonosították ezt az állapotot az országban. Azonban most már, amikor a háború elmúlott, amikor az országban éhség nincs, erre nincs szükség. Én nem vádolom a minister urat, — Isten ments, távol áll tőlem — én csak a közállapotokra való tekintettel hoztam fel ezeket az indokokat, hogy hogyan lehetséges az, hogy a nagyobb malmokra, amelyek sokkal többet őrölnek, 5°/o adó van kivetve, amit átháríthatnak a fogyasztókra, de nem háríthatja át azt a vámmalmos senkire se, amikor az üzemi kiadásával nem jön ki, és ha mégis fentartja az üzemet, akkor át kell lépnie a tisztesség határát. Itt teszem szóvá, hogy megvédjem azt a népet attól a gyanútól, mert egyébként nem jönne ki ósdi, régi gőzmalmával, vagy benzin-, nyersolajmotorával. A modern gőzgéppel rendelkező malmok valahogy reuzálhatnak, ha el is tekintünk attól, hogy polgár és polgár között különbséget tegyünk az egyenlő teherviselés szempontjából. Mégis hogy történt? 1921— 1922-ben, amikor 15 G /o volt a vám, t. i. az őrlési díj, a vámőrlő malmokra 12.000 vagonkontingenst vetett ki akkor az igen t. kormány, mig ellenben a sokkal többet őrlő nagy malmokra csak 3000 vagont. Ebből is kitűnik, én nem mondom, hogy rosszakarat, nem mondom azt, hogy a nagymalmoknak kedvezés, hanem talán egy óriási tévedés. A tévedés onnan datálódik, hogy abban a bizottságban olyan kereskedelmi malmosok vannak, akiket ez a vámőrlés nem érint. A minister ur nem tehet róla. Az országos molnáregyesület, amelynek én minden egyes tagját, a vezetőség minden egyes tagját, mint embert tisztelek és becsülök, mondom, ez is tévedhetett. Ha vámmalmos lett volna mindegyik, vagy ha lett volna ott egy vámmalmos, aki megmondotta volna, hogy ez az eljárás sérelmes, én nem hihetem el a magas kormányról, hogyha ezt a sérelmet valaki ki tudta volna mutatni, hát azt alkalmazza. Ami pedig az 1922/23-ban a 10%-os vám mellett kivetett 4000 vagont illeti, én voltam az első 1920 február 28-án, aki itt mint 38