Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-157

268 A nemzetgyűlés 157. ülése 1923. évi július hó 18-án, szerdán, malom tulajdonos is, szóvá tettem a 15°/o-os vám sérelmességét. Szóvá tettem azon a címen, hogy a cselédet, a napszámost, azt a 4-—5 holdas kisgazdát sújtja, és miért legyen az a malmos a kormány végrehajtó közege, hogy, ő azért magára haragot vegyen a néptől. Én tettem szóvá tehát, amikor a 15°/o-os vámot meghozta az igen t. Nemzetgyűlés, akkor 5%-ot a kincstárnak, illetőleg az államnak kellett levonni, a 10% érintetlen maradt. Hogyan gondolja lehetségesnek az igen t. kormány azt, hogy, amikor ma hatványozottan drágább az üzemi költség, akkor a 10%-ra mégis kivet 4000 vagont? Azok az emberek, akik minden kormánynak és minden ministernek, mondjuk meg őszintén, szeretnek kedveset mondani, szépet mondani, ellentétbe nem helyezkedni, azok nem mondják meg és nem hallatják azokat a jajszavakat, azokat a sirásokat, amelyeket én hallottam, mert előttem mint egyszerű képviselő előtt Dombóváron a tolnai és baranyai molnárok megjelentek és panaszt sirtak. Itt Pest megyében is árvereznek el malmot. Vájjon tudja-e az igen t. minister ur, hogy ebből a kontingensből kifolyólag nem egy malom ellen van árverés vezetve? Szabad-e ennek megtörténni ? Voltak emberek, akik azt mondták: »eladom a házamat, de kifizetek mindent, mert a malmom nincs meg«. Hát, én nem kérek olyat ; én magamnak csak a mindenható Istentől kérek, embertői nem kérek soha, hanem a köz érdekében szólaltam fel és azért szólalok fel most is. Amint mondottam, a nagy malmok az 5°/o őrlési adót fizetik. Ezt áthárítják a fogyasztókra, mert a lisztárakat ugy kalkulálják, nem vádként mondottam. Sőt még megmondtam azt is, hogy én a ministerelnök urat 1919-ben Kaposváron képviselőnek akartam jelöltetni, mindent elkövettem annak bizonyítására, hogy én bizalommal vagyok iránta, régi tisztelője vagyok a ministerelnök urnák. Ezt csak azért mondottam el, hogy engem ne érjen az a vád, mintha én vádolnám azt a kormányt, amelynek pártjához tartozom, melynek támogatója vagyok. De meg kell mondanom az igazságos kritikát a köz érdekében, és azt hiszem, hogy ezt a kormány miuden egyes tagjának csak jónéven kell venni. (Ugy van ! jobbfelől) Azt mondottam, igy hallottam, igy tudom, hogy a magas kormány hitelt akar nyújtani. Én is helyeslem a hitelt némileg, hiszen én is ismerem ezt a kérdést, — ne legyen ez dicsekvés, — mert egy pénzintézetnek én is igazgatója vagyok és tudom, hogy hitel nélkül nincs élet ebben az országban, nincs különösen közgazdasági, kereskedelmi és ipari élet ; de amikor azok a nagy malmok száz milliárd körül kapnak hitelt jó valutában és abból vesznek gabonát és közben harmadára megy le annak a valutának az ára, ami előrelátható volt, a liszt ára pedig háromszorosára szökik fel, (Ugy van! jobbfelölj az a kis malom pedig nem kapott egyetlen egy vaogn szénre és egyetlen egy hordó benzinre, nyersolajra való hitelt sem: ez nincs rendjén. FelEmiltettem a nagy malmokat is, felEmiltettem a tavalyi gabonavásáriást is. Azt mondottam : szégyen volna egy ilyen nyomorult országnak előrelátóbbnak nem lenni és ezeket a sok milliárdokat meg nem takarítani. Lehet, hogy tévedek, nem vádként állítom ezt, hanem ugy, amint hallottam és ahogy tudom. Nem magam vagyok ezen a véleményen. Talán többre, mint száz milliárdra megy az a haszon, amely ezekből a tételekből az iparra, kereskedelemre és a közgazdasági intézményekre származott, itt pedig a szegény vámmalmosoknál — nem tudom, talán ebben is tévedek — körülbelül hét-nyolc milliárdról van szó és ezzel a hét-nyolc milliárddal évszázados molnárcsaládok mennek tönkre. Szabad-e, ennek megtörténni, igen t. minister ur ? Én ezeket a dolgokat ilyenformán hoztam fel, nem vádként, amire annál kevésbé volt okom, mert hiszen tudom, hogy a minister ur ezt jóakaratulag kezeli és nem tételezem fel egyetlen egy emberről sem ebben az országban, hogy rosszakarattal akarna köztérre kiállani. Esztergályos János: Csak tönkremennek a kis malmok! Vanczák János : Es mellettük a kis fogyasztók ! Tankovics János : Nem veszem sokáig igénybe az igen t. Nemzetgyűlés türelmét, csak még az igen t. minister urnák arra a kijelentésére akarok reflektálni, hogy a nagy malmokat nem pártolja. Helyes, de az egész tényből magából az világlik ki és a tény az is, hogy a kicsinyek vannak sújtva, a nagyok pedig nem, mert a nagyok, akármit tetszik rájuk kivetni, áthárítják .. . Bud János közéleEmezésiigyi minister: Az nem bizonyos ! Tankovics János: ... azt a fogyasztó közönségre, belekalkulálják a lisztbe. A kis malmok ezt nem tehetik meg. Az igen t. minister ur valahogyan olyanformán jóakaratulag fejezte ki magát, hogyha felszabadulnának ezek a kis malmok, akkor ezeket a nagy malmok a szabad versenyben körülbelül tönkretennék. Bocsásson meg nekem a mélyen tisztelt minister ur, de ezt nem a minister ur találta ki először, ez az atyáskodás máshonnan jött, Ne fogadja el a minister ur! Engem semmiféle ilyen rendszabállyal ne tartsanak fenn a felszinen a köz rovására. Először tehát ez igy magában véve reám, mint férfira, nem jelentene valami nagy, nem tudom én, erkölcsi dicsőséget; ezért sem fogadom el. Nem áll azonban az, igen t. minister ur, hogy ebben a versenyben egyesek tönkremennének. De ha tönkremennének is, a nagyközönség azért ne szenvedjen, hogy a kormány valakinek ilyen