Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-157

266 À nemzetgyűlés 157. ülése 1923. évi július hó 18-án, szerdán, Az igen t. képviselő ur azonban az interpellációjában többek között azt is mondotta, hogy meglepetés reá nézve az, hogy én, aki többször hangoztattam a kis exisztenciák védelmét, a milliárdos malmok szolgálatába állottam. Nem tudom, hogy ez az állítás nem akar-e vád lenni? Hát méltóztassék tudomásul venni, hogy én soha más érdek szolgálatában nem állottam, mint ami az országnak, a nemzetnek érdeke, és ezért fogok a végsőkig harcolni. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) Nagyon rossz időben alkalmazza az igen t. képviselő ur ezt a vádat, épen akkor, amikor a legerősebb harcban vagyok a nagy maimokkal szemben. Harcban vagyok — mint méltóztatik tudni — már több mint három hete a lisztár-politikájuk miatt. Kénytelen vagyok pár adatra rátérni azért, mert az indemnitási vita folyamán ezt a harcot kissé lekicsinyelték. (Halljuk ! Halljuk !) Méltóztatnak emlékezni arra, hogy egyik interpellációra adott válaszomban kijelentettem, hogy nem helyeslem a nagymalmok lisztár-politikáját abból az okból, mert nincs meg a kellő arány a búzaár és a nullás lisztár között és nincs meg a kellő arány az egyes lisztfajták ára között sem. Junius 28-án a nullásliszt ára 756korona volt, a kenyérliszt ára pedig 731 korona. A különbség a nullás és hatos liszt között mindössze 25 korona volt, vagyis 3°/o. (Felkiáltások jobbfelöl: Hallatlan!) A mai napon a nullás liszt ára 780 korona, tehát mindössze 24 koronával magasabb, mint akkor volt, a hatos liszt ára pedig 610 korona, tehát 121 koronával alacsonyabb az akkori árnál, ami 21%-nak ftlei meg. Ha a többi lisztfajtákat nézem, az eredmény még szembetűnőbb. Méltóztassék bárkinek az én helyzetembe képzelni magát, akinek nincs meg a kellő hatalmi eszközöm sem, mert a kivételes hatalom megszűnt» és akkor ezt az eredményt lekicsinyelni nem lehet. Sikerült helyesebb arányt elérni anélkül, hogy az árak emelkedtek volna, sőt ellenkezőleg, alább szállottak. Én ma is azt tartom, hogy van egy hibaforrás, amelyet ki kell küszöbölni, s ez az, hogy a nullás liszt árát magasabbnak tartom, mint lennie kellene. Ugy veszem észre, hogy az igen t. képviselő ur abból a tényből indul ki,, mintha én adnám a malmoknak a hiteleket. En hiteleket nem osztok, befolyásom sincs erre : méltóztassék meggyőződve lenni, én mindig vallottam és vallom ma is, hogy egészséges gazdasági élet reális ^hitelélet nélkül nem lehetséges. Én mindig azok közé tartoztam, — és erről igen sokan tanúságot tehetnek — aki az egész hiteléletnek helyes megoldását követelem. Ott voltam többek között a mezőgazdasági hitelnek megalkotásánál is, (Éljenzés jobbfélöl.) mert ezt elengedhetetlen feltételnek tartom / arra, hogy gazdasági életünket rendbehozzuk. Én nem állok oda sem milliárdos, sem nem milliárdos vállalatok mellé, hanem odaállok a magyar közgazdasági élet mellé. De ne méltóztassék mégsem elfeledni, hogy nekünk van egy tipikus iparunk, amely tényleg minden erővel a magyar földhöz rögződik, s ez a magyar malomipar. ( Ugy van ! jobb felől.) Méltóztassanak visszagondolni arra az időre, amikor a magyar liszt ép olyan keresett volt Londonban, mint Braziliában, nem is beszélve más piacokról. (Ugy van ! a jobboldalon. Egy hang jobbfelöl: Jokohámában is!) Az idők folyamán sokat vesztettünk, egymás után elvesztettük a piacokat, mert másutt is keletkeztek malmok és azután természetszerűleg más gazdasági okok is közbejöttek. Nem lehet érdekünk egy ilyen hatalmas malomipart tönkretenni. Igenis ott leszek, — egész nyiltan megvallom — h cl Ét hitelnek helyes megoszlásáról lesz szó, de ott leszek akkor is, ha azt látom, hogy ez a hitel nem helyes irányban használtatik fel. Én nem a hitelt tartom kifogásolandónak, hanem azt, hogy ez a hitel hogyan használtatik fel. Amig a magyar gazdaság érdekében és nem egyéb célok érdekében használtatik fel, kötelességem ezt megtenni akármilyen ipar érdekében, és igy legerősebb iparunk, a malomipar érdekében is. Még csak arra térek rá, hogy vájjon milyen hatást váltott ki ez a mi rendelkezésünk kifelé. Az egész országban folyik a kontingentálás és sehonnan sem hallottunk különös panaszokat, nem beszélve arról, hogy épen a legkisebb malmoknak érdekképviselete egyenesen diadalnak tekinti azt, hogy ilyen megállapodást sikerülne létesítenie. Csak egy-két jelentést olvasok fel. A kismalmok képviselői Pest és Bács megyéből jelentik (olvassa) : »A legkellemesebben lep meg bennünket előzékenység, amellyel Váradi Ferenc alispán és a malomosztályt vezető urak törekvéseinket támogatják. Szabolcsban az elosztás a legsimábban és a legjobb egyetértésben történt meg, fellebbezéssel senki sem élt. Még egyszer átrevideálták, az igazságtalanságokat eloszlatták.« Csak még a csanádit olvasom fel (olvassa): »A kirendeltségi urak támogatása lehetővé tette a kismalmok érdekeinek megvédését.« Ismételten hangsúlyozom, hogy a magam részéről nagyon fontos nemzeti és társadalmi érdeknek tartom ezeknek a kisexisztenciáknak megvédését és támogatását. Minden intézkedésemben ez a szempont vezet. Hogy csak egypár ténnyel világítsam meg a helyzetet, ha méltóztattak olvasni rendelkezésemet, intézkedtem az úgynevezett cseretelepek tekintetében, amelyekkel a nagymalmok a legélesebb versenyt fejtik ki a kismalmokkal szemben. Ujabb adóztatás alá vettük, hogy ezáltal a kisexisztenciákat megvédelmezzük. De továbbmenőleg olyan utasítást adtam a közegeimnek, hogy ami ténykörülményt csak figyelembe venni lehetséges a helyes kontigens megállapításánál, azt mind vegyék figyelembe, és pedig ha uj malom létesült, ha váltó-