Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-157

À nemzetgyűlés 157. ülése 1923. évi július hó 18-án, szerdán, 265 désére. így tárgyaltam az Országos Molnár Egyesülettel és másrészt a Kis- és Középmalmok Egyesületével. Hallottam, bogy ugy van beállítva e két egyesületnek vezetősége, mintha ők könnyen hozták volna meg az áldozatot a kormánynak. Ha ez igy lett volna, akkor a tárgyalás percek alatt eredményre vezetett volna. Amikor azonban heteken és hónapokon át folyt a tárgyalás, akkor állithatom, hogy ez a beállítás nem felel meg a valóságnak. Őszintén megvallom, hogy olyan gazdasági J érdekeltséget, amely egyszerűen déferai a kormánynak, nem is ismerek. Kemény harcok árán tudtunk megegyezést létesíteni és nekem és a kormánynak mindig figyelemmel kellett lenni a gazdasági élet követelményeire is. A magam részéről menten, még mielőtt a tárgyalásokat megindítottam volna, arra az álláspontra helyezkedtem, hogy a kisebb malmoknak, de általában a vámmalmoknak helyzete jelentékenyen megrosszabbodott. Ezt mondottam és állom most is. Megrosszabbodott elsősorban azért, mert megszűnt az a kedvező állapot, amelyet a háború eredményezett. Akkor, amikor mindenféle liszteket kevertünk össze, mikor fejkvótákat állapítottunk meg, egész természetes volt, hogy a közönség nagyrésze tódult a vámmalmokhoz, és nem a kereskedelmi malmokon át kereste szükségleteinek kielégítését. A normális élethez visszatérve, ez az állapot erősen szünőfélben van és szűnik is és igy a vámmalmok foglalkoztatása csökken. De másrészt mérlegelnem kellett azt a tény t is, hogy a vámmalmok üzemi költségei feltétlenül nagyon megváltoztak. Tudom azt, hogy mennyivel drágult a szén, a szij és általában minden üzemi segédanyag, tudom,hogy emelkedtek a munkabérek is, ezért határozta el magát a kormány arra, hogy olyan megoldást keressen, amely ezeket a ténykörülményeket figyelembe vegye és azt is, hogy ezek a malmok napról-napra egy kiélesedett versenyével állanak szembe a nagymalmoknak. Ezért elsősorban, bár előre számításba nettem az országos jobb termést, megmaradtam a régi kontingens mellett. 10.000 vagon az a vámkontingens, amelyet vámgabona címén ezek a malmok körülbelül be fognak szedni. Méltánytalannak találtam volna olyan intézkedést, mely ennek az egész vámnak az állampénztárba való befolyását eredményezte volna. Ha szórói-szóra értelmeznénk a törvényt, erre az álláspontra lehetett volna helyezkedni, vagy arra az alapra, amelyet a malomérdekeltség egy része kért, hogy hajtsuk be az őrlési adót, de adjunk szabad egyezkedést a vámszedésre. Hogy ebbe nem mentem bele, az két okból történt. Először azért, mert az átmeneti időben a termelő- és fogyasztóközönségnek feltótlenül óriási megterhelését jelentette volna, másrészt azért, mert egész biztos vagyok afelől is, hogy abban a nagy versenyben, amelyben most a különböző malomcsoportok állanak, jobban védem meg és jobban védi meg a kormány a kismalmok érdekeit azzal a rendszerrel, amelyet szükségből tart fenn, hogy őrlési adóval él. és ezt 10%-ban állapítja meg, mint ha teljesen szabadjára engedné ezeket a kis vámmalmokat. Nem hiszem, hogy ha egyszer egészen felszabadul az őrlés, amikor nagy malmaink — amelyek közül a budapestiek — 15—20°/o-ban, a vidékiek is őrlőképességük csak kisebb részében vannak kihasználva, ne éljenek a versennyel és ebben az esetben 10°/o-nál jóval kisebb vám mellett kell őrölni. Mindezt méltányolva, megmaradtam a tavalyi kontingens mellett, amely rosszabb termés alapulvételével állapíttatott meg. Ugyancsak továbbra is fentartottam azt a kedvezményt, hogy a darálással nem kívánok foglalkozni. A darálást továbbra is megtartjuk szabad keresetnek a malmok részére. Az üzemköltségekben való változások pedig arra a belátásra kényszeritették a kormányt, — és készséggel tettünk ennek eleget — hogy a térítési árat megváltoztassuk. Hosszas tárgyalások folytak a különböző egyesületekkel; a végén a kormány mindezeket a ténykörülményeket méltányolva ez ár 60°/o-ában állapította meg a térítési árat a múlt évi 40°/o-kal szemben. Ez a 60°/o-os térítési ár és az, hogy a darálást nem vesszük el a kis malmoktól, azt eredményezi, — figyelembevéve a tavalyi kontingens fentartását is, — hogy az 5°/o-os őrlési adó számitásom szerint l'5°/o-ra csökken alá. De tovább kellett mennünk az engedményekben, épen a kisipar érdekében. Teljesen jogosnak találtam a malmoknak azt a panaszát, hogy ők más célra hivatalosan megállapított árat kaptak a múltban, amely nem felelt meg a helyes piaci áralakulásnak. Tényleg ebből származtak azok a különbségek, amelyekre egészen helyesen mutatott rá Tankovics igen t. képviselő ur és amelyek indokolatlan veszteséget is okoztak a malmoknak. Ennek alapján rátértek arra az alapra, hogy tulajdonképen mindig az a havi átlagár legyen irányadó, amely mellett a kontingens beszolgáltatása történt. Egy ideig azon is gondolkoztunk, hogy nem volna-e helyes egy határozott napot — talán tőzsdei napot — megállapítani fizetési határnapként, de mivel nem szabályszerűen folynak be a készletek ezen a napon, másrészt pedig ez véletlen konjunktúrához is vezethet, ennek alapján tértünk rá arra, hogy az átlagárat vesszük alapul és ennek alapján állapítjuk meg a térítési árat. ISTem akarom és nem is tudom ezeket az előnyöket számszerűleg kifejezésre juttatni, de biztos vagyok benne, hogy ezek az intézkedések a múlttal szemben a malmoknak jelentékeny javára szolgáltak. Más engedményeket is tettünk, amelyek kisebb jelentőségűek és amelyekre az idő előrehaladott voltára való tekintettel nem akarok kitérni.