Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.
Ülésnapok - 1922-157
A nemzetgyűlés 157. ülése 1923. évi július hó 18-án, szerdán;, 257 ségének, hogy más utón adjon a nemzetgyűlésnek alkalmat arra, — mert nem tetszett említeni egy nevet sem és igy minden képviselő magára veheti a vádat, . . . (Élénk helyeslés és taps.) Nagy Ernő : Ez ellen tiltakozunk ! Nem minden képviselő ! Elnök : . . . hogy a képviselő urnák ezzel a vádjával szemben védekezhessék. Én kérem a képviselő urat, hogy vagy méltóztassék bebizonyítani azt, amit Cegléden általánosságban állított a nemzetgyűlésről, vagy pedig kérném, méltóztassék a továbbiakat a nemzet gyűlésre bizni. (Helyeslés.) Ulain Ferenc: Én előterjesztettem azt, hogy egy indítványt iktattam be a parlamenti bizottság kiküldése végett. (Felkiáltások jobb felől : Adatokat ! Bizonyítékokat !) Legyen szabad hangsúlyoznom azt, hogy a parlamenti bizottságot azért kell kiküldeni, hogy megállapítsa, vájjon van-e rendszer vagy sem. Mert abban a tényben, hogy akadtak tisztességes emberek, akik felháborodtak azon az aljasságon, hogy Magyarország legnagyobb pénzintézetei igy próbálták őket lekötelezni, nyilvánvalóvá lesz az, hogy itt egy bizonyos rendszer van. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Igaza van !) Hebelt Ede : Parlamenti bizottságot ! (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak. Ulain Ferenc : Meg kell állapitanunk azt, hogy van-e rendszer vagy sem. Meg kell állapitanunk azért, mert minden kétségen kivül álló tény, amelyet minden ember tud Magyarországon, hogy a bankok olyatén módon favorizáltadnak minden tényező által, hogy ennek folytán a bankok olyan gazdasági politikát űzhetnek, amelyet nem űzhetnének, ha e favorizálások meg nem történnének. (Zaj.) Fábián Béla : Ez a kormánynak szól ! Ulain Ferenc : T. Nemzetgyűlés ! Jogom van erről a kérdésről beszélni akkor, amidőn tudjuk, hogy Gaal Gaston képviselő ur alig pár nap előtt egész ármádia olyan egyénről emlékezett meg, akik benn ülnek a bankok igazgatóságaiban s akik ugyanakkor ministeriumok tisztviselői. (Igaz! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Én nem engedem elferdíteni a valóságot. Nemcsak képviselőkről van szó, -— képviselő, remélem, nem sok van közöttük, — de közéleti tényezők, magasrangu ministerialis tisztviselők nagy számban vannak érdekelve ezekben a dolgokban. Kötelességünk megállapítani, hogy rendszer van-e itt, vagy sem. Griger MiklÓS : Ebben igaza van ! EŐri-SzabÓ Dezső : Bankokrácia van, az tagadhatatlan ! Ulain Ferenc : Engem nem érdekelnek egyes emberek hitvány, rongy cselekedetei, engem az ország érdekel. Nekem annak a megállapítása fontos, hogy igaz-e az, amiről minden bankfiu beszél ma Magyarországon, hogy a bankok vezetősége kezében tartja a magyar közigazgatást? Tudni akarom, igaz-e az, amit Pikler Emil képviselőtársam pár nappal ezelőtt mondott, hogy nem Bethlen István parancsol Magyarországon, hanem Ullmann Adolf és Weiss Fülöp. Ezt akarom megállapítani. (Zaj.) Fábián Béla : Ez helyes ! Elnök : Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy a személyes kérdés keretein túllép. Méltóztassék a személyes kérdés keretében maradni ! Minthogy a képviselő ur vádolt, a bizonyítás terhe a képviselő úrra háramlik. Rassay Károly : Bizonyíthat, megadjuk az engedélyt. Elnök : Méltóztassék, képviselő ur, az indítványát bejegyezni s afelett a nemzetgyűlés bölcsessége fog majd határozni. A képviselő urnák személyes kérdésben adatott szó, kötelessége tehát a személyes kérdés keretei között maradni. (Helyeslés jobb felől.) Ulain Ferenc : Miután látom, hogy nincs módom elmondani azt, ami minden tisztességes magyar embernek és kötelességét teljesítő képviselőnek a lelkén kell hogy feküdjék, ezért most nem folytatom, azonban az indemnitási vita folyamán el fogom mindazt mondani, amit most nem mondhatok el. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ma ! Ma !) Rassay Károly : Igy nem lehet lezárni a dolgot. Megadjuk az engedélyt ! (Felkiáltások a jobboldalon : Nem lehet ! Nincs joga !) Ulain Ferenc : Én a tárgynál maradok. Az elnök ur arra szólított fel. hogy a bizonyítás problémájánál maradjak, én maradok ennél. Felkérem önöket, akik a nemzetnek felelős gazdái, akik lelkiismerettel kell, hogy bírjanak, akik egyénenként csaknem valamennyien tudják azt, hogy ittott több' vagy kevesebb meg nem engedett dolog történik . . . (Felkiáltások jóbbfelől : Hogy tudnók?) Pesthy Pál : Én nem tudom. Tiltakozom ez ellen ! Ulain Ferenc : . . . tudják azt, hogy a bankoknak milyen rettenetes a befolyása, felszólítom, felkérem önöket, hogy segítsenek nekem abban, hogy megállapítsuk, igaz-e. hogy itt rendszer van, hogy megállapítsuk a neveket, amely nevekre igenis szükségünk van, hogy azok, ha csakugyan a bankok érdekeit tolják előre a lekötelezés következtében, elpusztíttassanak és kiűzessenek a magyar közéletből. T. Nemzetgyűlés ! Én nem hiszem, hogy ebben az országban künn nem nekem lesz igazam, ha önök ezerszer elutasítanak is a kérésemmel. A nemzet odakünn azt fogja mondani, hogy akadt egy ember, akinek meg volt a bátorsága felhívni a figyelmet arra, hogy itt szabálytalanságok történnek. (Nagy mozgás a jobboldalon.) Hozzák meg önök uraim, a határozatot, küldjék ki a bizottságot, hogy lássuk, van-e bátorsága az illetőknek megtagadni azt, hogy önök betekinthessenek a könyvekbe és hogy összeállítsák azt a névsort, amelyre szüksége van a nemzetgyűlésnek. Ez a kérésem önökön áll, hogy határozzanak. Egyet mondhatok uraim : nincs olyan határozat a világon, amely erősebb volna a lelkiismertemnél.
