Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-153

12 A nemzetgyűlés 153. ülése 192. körjegyzőség székhelyén, hogy hozzáférhetőbbek legyenek, hogy ott mezőgazdasági mintatelepeket állithassunk fel a földmivesek gyermekei részére, akik átveszik apáik örökségét és ott gazdálkodni fognak és nem a régi módszer szerint, hanem teljes szakértelemmel a modern gazdasági követelményeknek megfelelően fejtik ki tevékenységüket. Bármelyik módot választjuk is, mind a kettő célravezető. Szorosan összefügg azonban ezzel tanitóképzőintézeteinknek gyökeres átalakítása, továbbá a falusi népiskolák és egyáltalában az elemi népiskolák tantervének gyökeres reformja. Ma, ugyebár, ugyanazon tanterv szerint tanítanak a városban, mint a faluban. A városban az iskolába az iparosok, kereskedők és honoraciórok gyermekei járnak azért, hogy megszerezve az alapismereteket, további kiképzésben részesüljenek, magasabb iskolába menjenek. Ott tehát nem fejeződik be a tanitás, ellenben a falusi gyermek kiképzése befejezést nyer a falusi iskolában. Nekünk tehát keresztül kell vinnünk ennek reformját olyanképen, hegy a városi iskolákban maradjon meg a régi tanterv, a falusi iskolákban azonban csak az alapismeretekkel, az Írással, olvasással és számolással kell a gyermekeket megismertetni, azonkívül az oktatás mezőgazdasági szakoktatás legyen. Ez képezheti alapját azután a jövő fejlődésnek és mezőgazdasági termelésünk fokozásának, mert enélkül a további célt soha elérni nem fogjuk. En a magam részéről csak helyeselni tudom a kormánynak azokat az intézkedéseit és intencióit, amelyekkel az ipart és a kereskedelmet alátámasztani és emelni igyekszik ; nagyon is helyeslem ezt azért, mert hiszen teljes életemben ezen három közgazdasági ág, ipar, kereskedelem és földmivelés harmonikus együttműködésében láttam közgazdasági politikánk helyes irányát, sőt az ipar támogatását a legfontosabb állami feladatnak tartom, mert virágzó ipar nélkül nem lehet virágzó mezőgazdaság és megfordítva. Midőn azonban ezt konstatálom, konstatálnom kell azt is, hogy minden téren történt valami, csak épen a falu népének érdekében nem történt semmi. A falu népe ma teljesen magárahagyva görnyed verejtékes munkában, minden szellemi táplálkozás és szellemi foglalkozás nélkül éli le életét, társadalma pedig, ha egyáltalában lehet ilyenről beszélni, teljesen szervezetlenül áll. A falu népe kultúra lis igényeinek kielégítéséről senkisem gondoskodik és annak a falunak a derék, jóravaló népe, melynél józanabb, megbízhatóbb, becsületesebb és értelmesebb népet ezen a széles világon keresve sem találunk, ott botorkál a sötétségben minden világító mécs, segitő kéz és támasz nélkül, nem egyszer prédául odadobva a népbalonditók izgatásainak és demagógiájának, (ügy van ! ügy van! a jobboldalon.) Ha találkozik is néha-néha egy-egy derék plébános, -egy-két ambiciózus jegyző vagy tanitó, aki hivatásának körén kivül is foglalkozik a nép irányításával, ezek csak elszórt jelenségek, amelyek komolyan számba nem vehetők. Előttem •3, évi július hó 11-én, szerdán. sokkal magasabb és messzebbmenő cél lebeg, ez pedig a falu népének kulturális nevelése mezőgazdasági s általában gazdasági ismereteinek gyarapítására és ezzel magának a falu kulturális nívójának emelése. Ezt a célt pedig semmiféle gazdaszövetséggel, semmiféle faluszövetséggel vagy földmivelőszövetséggel, melyeknek különben még a nyomát sem láttam az én vármegyémben, nem lehet elérni ; de nem lehet elérni társadalmi utón sem, mert a falu nevelésének megalapozása és reformja állami feladat kell hogy legyen, az államnak a kötelessége gondoskodni arról, hogy a falu népe végre részesüljön a kultúrának minden áldásában, kiemelkedjék a szellemi sötétség dzsungeljéből, felemelkedjék oda, ahol állnia keli, hogy megszűnjenek azok a nagy kulturális ellentétek, melyek a falu népét a városétól elválasztják. A kormánynak kötelessége elkövetni mindent, hogy a gazdasági nevelést különösen előmozdítsa gazdasági szakiskolák felállítása, gazdasági szaktanárok alkalmazása és mezőgazdasági mintatelepek létesítése által. Ez a gazdasági nevelés fontos azért is, mert a termelés megismerésére, a termelés növelésére vezet és mert, amint azt Bartha Miklós »Kazárföldön« című könyvében megjegyzi, a nép gazdasági téren közelíthető meg legkönnyebben. Azt mondja Bartha Miklós (olvassa) : »A nép az őt ezen a téren érő jótéteményt érti meg leghamarább és legbiztosabban. A szegény parasztnak minden eszme- és gondolatvilága a kenyér körül csoportosul. Aki megélhetést biztosit neki, az megnyerte őt, ahhoz bizalommal van, az iránt hálát érez, azt nem csalja meg, annak tanácsát követi, kívánságát teljesiti, ahhoz ragaszkodik, azt megszereti, elismeri superiorius lénynek, nem tagit mellőle se jó, se rossz napjaiban.« A földmives nép, a falusi nép jellemrajzát, gondolatvilágát hívebben kifejezni alig lehet. Ki kell tehát használnunk ezeket a jó tulajdonságokat, mert ne feledjük el, hegy a falu népe az 1919-iki rohamot még visszaverte ugyan, de ki tudja megmondani, hogy ellenállási képessége, teljesen magéra hagyatva, nem fog-e meglazulni, ha az elkeseredés vesz rajta erőt. Szabó István (sokoróf átkai) ; Már a kezdetnél vérbe fojtja ! Vargha Gábor : A választások alkalmával egy derék falusi választó hozzám fordult és azt mondta : Szervezzenek meg bennünket az urak, mert ha nem szerveznek meg, akkor mi magunk fogunk szervezkedni, de ezt önök nem fogják megköszönni. Én ezeknek a szavaknak nem tulaj donitok semmi jelentőséget, de mutatják azt, hogy a falu népe maga is szükségét érzi annak, hogy szerveztessék, mert érzi elhagyatottságát. Nekünk tehát azon kell lennünk, hogy a falu népét mindenképen megszervezzük, ami megint csak gazdasági nevelés utján érhető el. Ne feledjük él, hogy még mindig forradalmi időket élünk és egy nagy gazdasági világháború-